2010. augusztus 7., szombat

„De, jaj, még most, most meg nem halni/ De élni, de élni”

„De, jaj, még most, most meg nem halni/ De élni, de élni”

Mi a közös Petőfiben, Ady-ban, Jimi Hendrix-ben, Hobóban és Lackfiban? Hát a blues-életérzés, mi más! Legalábbis erről tanúskodik Ferenczi György és a Rackajam örömzenéje, melynek kiindulópontja a blues, magyar népdalokkal és táncritmussal, beúszó Jimi Hendrix dallamokkal, síró szájharmonikával, vigadó hegedűvel, mandolinnal, kürttel, pergő cajonnal – és persze Ferenczi elmaradhatatlan rekedtes fejhangjával – fűszerezve. „Te hagytál el, nem én téged, délibáb volt a hűséged, baby, baby, babe...”. Fűben ülő fiatalok, pokrócon alvó gyerkőcök és persze az igazi, Hobón és Deák Billen nevelkedett ősblues-arcok. Ferenczi fiatalosan, a zenésztársak és a közönség figyelmének középpontjában, lendülettel, humorral, játékosan és örökké mosolyogva adja az alaphangulatot. Nincs ideje kiesni a ritmusból, hiszen reggeltől estig, napi kilenc órában pörög a workshop tizenegy zenészével, tolja a bukovinai népzenét. A koncert után sem csendesülő lelkes ifjúság mégis kibulizhat egy éjszakai jam sessiont. Shake it up now!

Ady Mária

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...