2010. augusztus 14., szombat

Fehér Vera: Fotografikus jegyzetek

3 A fotográfia, mint esztétikai üzenet

3.3 Esztétikai szemelvények

Az antik esztétika neves gondolkodói összekapcsolták a valóság, a szépség és a művészet fogalmát. Arisztotelész a művészetek lényegét a valóság utánzásában látja; Platón elméletéből következik, hogy a művészet a valóságnak – tehát az ideák visszatükröződésének – a tükröződése; Plotinosz már a lelket tartja gazdagabbnak a valóságnál.
A középkorban hanyatlást fedezhetünk fel a teoretikus gondolkodást illetően, kevés szó esik a művészetről. Szent Ágoston az Ős-Egy-gyel hozza összefüggésbe a szépséget, a művészek istentől kapják tehetségüket, ő irányítja a kézmozdulatokat.
A reneszánszban a szépséget elveszik istentől, és lehozzák a földre. Szabadság, emberség, humanizmus képezi a szépet.
A szépség, mint a művészet és az esztétika privilégiumot élvező kategóriája teoretikusok sokaságát foglalkoztatja a mai napig. Átélését szépélménynek nevezzük, ez az emóció a művészetesztétikai élmény része. A szépélménynek, kapcsolódjon az bármely minőségű – rút, tragikus, komikus, groteszk, fenséges, abszurd és sorolhatnánk - művészetesztétikai élményhez, mindig örömet okoz az átélése. 1766-ban G. E. Lessing Laokoón vagy a festészet és a költészet határairól című esztétikai művében írja: „a képzőművészet határai újabb időkben sokkal szélesebbre tárultak. Utánzása - mondják - kiterjeszkedik az egész látható természetre, s az, ami szép, ennek csak kis része. A művészet legfőbb törvénye - vélik - az igazság és a kifejezőerő, és mint ahogy maga a természet is mindig feláldozza a szépséget magasabb célokért, a művész is alá kell, hogy rendelje a maga általánosabb hivatásának, és megvalósítására csak annyira kell törekednie, amennyire az igazság és a kifejezőerő megengedi. Elég az hozzá, hogy szerintük az igazság és kifejezőerő által a természet legrútabb jelensége is széppé változik a művészetben.”
Csernisevszkij, realista orosz író A művészet esztétikai viszonya a valósághoz című munkájában vallja, hogy a művészeti szép egyetlen objektív alapja, sőt lényegi tartalma az elsődlegesen létező valóság, amelyet a művészet is csak visszatükröz. A művészet tárgya az objektív valóság egésze, az élet megszépítő szűrők nélküli realitása.
A szépség és a valóság fent leírt viszonyát, azt, hogy a szépséget alapvetően minden ember– vele született életben maradási ösztöne segítségével és befolyásával – a természetben is látja, Desmond Morris kísérlete bizonyítja. Különböző életkorú, nemű, végzettségű embereknek mutatta meg fekete felületen lévő, más-más oldalarányú fehér lapokból álló sorozatát (7. ábra). A lapocskák közül az egyiknek az oldalait az aranymetszés szerint szerkesztette: 1:1,618 arányban. A kísérleti személyeket megkérte, válasszák ki a lapokból azt, amelyik a legjobban tetszik nekik. A többség az aranymetszési szabály szerint készített lapot választotta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...