2010. augusztus 1., vasárnap

Támasz

 
Emlékszem még a számban a járás ízére. Bár már rég volt, de mégis ott van. Mikor először ízleltem, friss, negédes volt, mint egy ma szüretelt szőlő. Később, az évek során, óborrá vált. Lassú, komótos élvezetté. Aztán egyszercsak, mint az aszúszemek... Fogat mosok. Űzném az emlékeket, de hiába, valami furcsa fás íz megmarad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...