Dr. Szász János kiállítások – eddig ismeretlen fényképekkel

Dr. Szász János kiállítások – eddig ismeretlen fényképekkel

Dr. Szász János pécsi fotóművész (1925-2005) műveiből nyílik kiállítás Hazatérés  – világlátott képek –  címmel 2011. január 28-án, 15 órakor a Cella Septichora Látogatóközpontban, majd a megnyitót követően, egy órával később Tátorján – rejtőzködő képek – címmel a Nádor Galériában is (Széchenyi tér 15.). A két nagyszabású tárlat a már ismert alkotások mellett a hagyaték eddig teljesen ismeretlen képeit is felvonultatja. A Cella Septichora Látogatóközpontban február 27-ig, a Nádor Galériában február 20-ig látható a tárlat. 

Dr. Szász János pécsi fotóművész hagyatéka tavaly külföldön képviselte a város művészeti életét. Bécs, London, Stuttgart, Párizs, majd Új-Delhi után érkezik haza az életmű esszenciáját jelentő 35 alkotás, amelyet 2000-ben még a művész maga választott ki életmű kiállítására.  

A művész 1925-ben, jómódú családban látta meg a napvilágot. Miután 1948-ban kitűnő eredménnyel befejezte jogi tanulmányait, a fiatal ügyvédjelölt polgári származása miatt nem gyakorolhatta foglalkozását. Addigi hobbiját, a fényképészetet emelte hivatás szintjére - 25 évesen, doctos juris-ként 14 éves fényképész-tanoncokkal ült egy iskolapadba, míg családja megélhetését esténként betűíró grafikusként fedezte.  

Eleinte – gyakorlásként - közvetlen környezetét fotózta, majd később más témák felé fordult. Legtermékenyebb időszaka 1960 és 1976 közé tehető, amikor Pécsi Tervezővállalattól azt a felkérést kapta, hogy a régió kortárs és népi építészetét örökítse meg. Ebben az időszakban fejlesztette tökélyre egyedi művészi látásmódját és dolgozta ki azt a sajátos nagyítási technikát, amely során innovatív módon alkalmazta a kémiai anyagokat és a betűíró évek során csiszolt kézműves tehetségét.   

A nyolcvanas évek elején fokozatosan veszítette el szeme világát, ám emiatt még nem vonult vissza a fotográfiától. Évtizedeken át tanított fényképészetet, szervezett kiállításokat és tanfolyamokat, vezetett fotóklubokat és rendszeresen publikált szakfolyóiratokban. Ő alapította meg az évente megrendezésre kerülő Országos Középiskolai Fotókiállítást, amelynek máig Pécs ad otthont.  

A művészet, az oktatás, az újságírás, a kultúra és a civil társadalom terén végzett munkájáért számtalan díjjal tüntették ki, így többek között átvehette a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díját, az Év Reklámfotója-díjat is.  A művész halála után a hagyaték szinte teljesen ismeretlenül feküdt egy hatalmas szekrényben, míg a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa-projekt „Elveszőfélben levő örökségünk” című pályázatának köszönhetően 2008-ban a család a Parti Galériával közösen kiállíthatta a hagyaték egy szűk válogatását, mely kiállítás azóta meghívást kapott szerte a világba.  

A pályázat egyik kiemelkedő művészeti felfedezése most kerül először széleskörű, retrospektív bemutatásra. Az, hogy ez éppen Pécsett történik, arra is utalni kíván, hogy az EKF-év nagy történései után most itt az idő a csendesebb, ám mélyen szántó helyi folyamatok felé fordulni, és hasznosítani a tavalyi év energiáját, rengeteg tapasztalatát, a város művészeti életének megerősödött kapcsolati rendszerét. A Szász János műveiből készült kiállítás pontosan beilleszkedik a kulturális léptékváltás folyamatába, hiszen a tárlat szellemisége olyan értékeket képvisel, amelyek a későbbikben meghatározók maradnak Pécs nemzetközi reputációjának fejlesztésében. 

A Nádor Galériában megrendezett, eladással egybekötött kiállítás bevételéből a program szervezői a hagyaték kezelésének, állagmegőrzésének és digitalizálásának költségeit kívánják előteremtetni, illetve támogatást szeretnének nyújtani a Dr. Szász János által alapított, rendszeresen Pécsett megrendezésre kerülő Országos Középiskolai Fotókiállítás számára. A január 28-án megnyíló tárlatok a Cella Septichora Látogatóközpontban február 27-ig, a Nádor Galériában február 20-ig láthatók. A Nádor Galériában Kincses Károly, a Cella Septichorában Tillai Ernő mond beszédet a kiállításhoz kapcsolódóan.  

Kiállításmegnyitó: 100 év azonosság, 100 év változás. Torday Emil nyomában Kongóban

A kiállítással az európai Afrika Napok programjához kapcsolódunk.
Torday Emil (1875–1931) Afrika-kutató 1900–1909 között három jelentős kutatóutat bonyolított le a Kongó-medencében. Utolsó, 1907-1909-ben tett útjának eredményeként többezer tárgyat is gyűjtött. E gyűjtemény legnagyobb része a British Museumban található, ám Torday Emil a budapesti Néprajzi Múzeumnak is ajándékozott több mint négy és félszáz néprajzi tárgyat, amellyel beírta nevét a múzeum anyagát önzetlenül gazdagító adományozók közé.
E tudományos szempontból a leggyümölcsözőbb kutatóútjának a századik évfordulóján, 2009 nyarán expedíció indult a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy Torday Emil egykori útvonalának egy részét bejárja.
Az expedíció sikeresen eljutott azokhoz a népcsoportokhoz és helyszínekre, ahol Torday legkiemelkedőbb kutató- és gyűjtőmunkáit végezte. Az expedíciót Lóránt Attila fotográfián, Reisinger Dávid mozgóképen dokumentálta. Szilasi Ildikó, a csapat vezetője antropológusként tett megfigyeléseket, valamint tárgyi gyűjtőmunkát végzett Charles Ngwabwanyi Kunda kongói antropológus közreműködésével.
A 100 év azonosság, 100 év változás. Torday Emil nyomában Kongóban című kiállítás tartalmát Torday Emil 20. század eleji kutatóútjain, valamint a 2009 nyarán megvalósult Torday–Kongó-expedíció során készített dokumentációk és fotográfiák adják. A kiállítás témáit magas művészi színvonalú archív és jelenkori fotográfiák és rövidfilmek, valamint tárgyi illusztrációk és szövegmagyarázatok teszik tartalmassá.
A kiállításból a néző képet kaphat Torday Emil életéről, munkásságáról. Megértheti, miért volt kiemelkedő és újító szemléletű kutató a maga korában. Bepillantást nyerhet a kongói Kuba Királyságba, a busongó, bunda, lele népcsoportok kultúrájába vagy a boszorkánybörtönbe. Megtudhatja, miért titkos a pende művészet, és hogy vajon ki a legjobb gitenga. A kiállítás megtekintése során a látogató mindezt száz év távlatából teheti meg, a Kongói Demokratikus Köztársaság Belgiumtól való függetlenné válásának ötvenedik évfordulóján.

A kiállítás alkotói: Szilasi Ildikó antropológus, Lóránt Attila fotográfus, Reisinger Dávid operatőr.

Lóránt Attila itt kiállított képein kívül párat, amik szintén ezen az expedíción készültek, már meg lehetett tekinteni a korábban vele készült interjúban a Kísérleti Adásban. Aki kíváncsi rájuk itt megnézheti:
Interjú: Lóránt Attila
Egyébként ritka az, hogy egy kiállító végigfotózza a saját megnyitóját, de Lóránt Attila ez a típus, így érdekességképpen megtekinthető, hogy ő milyen képeket csinált és a pozíciói is beazonosíthatóak az előbbi képeken. Lóránt Attila képei.