G.G.: Az első rendezésed, izgulsz?
Szemessy Kinga: Akkor érezném zavarban magam, hogyha teljes higgadtsággal néznék a bemutató elé. Az előadás alapvetően is estéről-estére változik (gondolok a véletlenszerű címszereplő választásra, a játék befejezésére - Kaspar marad vagy távozik), ezt pedig csak tovább színezi az aktuális közönség nyitottsága, lelkesedése, érzékenysége. Magyarán szólva minden este premiert ülünk.
G.G.: Tanultál rendezést?
Szemessy Kinga: Így konkrétan nem, de a jövőbeli tervek között dédelgetem. Drámatagozatos voltam, jelenleg - többek között - színháztörténetet hallgatok az egyetemen, mellette pedig kritikusként is egyre több munkám akad. Ahogy tudom, nyújtom az ismeretek, tapasztalatok palettáját, így hasznos hogy a JESZ-ben színészként és rendezőként is szárnypróbálhattam.
G.G.: Miért ezt a darabot választottad?
Szemessy Kinga: A felkérést követően kettő között vacilláltam - a másik Az iglic volt. A másikkal gimnazista korom óta heti szinten foglalkozok, míg a Kasparral frissebb a barátságunk. Mindkettőben egy behálózási folyamat látható - az Iglic, illetve a Sugalmazók magukhoz édesgetik a következő "áldozatot", és bár meséjük gonosz főhőseiknek tűnnek, igazándiból nincs más választásuk. A sok kontra egy, a többség-kisebbség kérdésköre lehetne akár elcsépelt is. Talán a formán túl sok újjal nem is adományozna a Handke-dráma színrevitele, melyben a Sugalmazók egy elnyomó társadalmi hatalom, egy felsőbbrendű rend képzetét adja. Nálunk ők fenyegető jóakarók, ambivalens lények, kik közösségi kötelességként idomítják Kaspart. Szabályaikkal igazából biztonságot nyújtanak számára, ám a csapatba való belépés önmaga feladásával jár. "Valamit valamiért" egyszerű képlete ez. Egy döntéshelyzet, melyben nemet vagy igent kell mondani.
G.G.: Szereplőként már láthattunk másik darabban, milyen érzés az ellenkező oldalon lenni?
Szemessy Kinga: Kezdetekben részint torokszorító volt ugyanattól kellékpalacsintát kérni, mint akinek másnap dirigálok - ide állj, máshol a hangsúly, máskor talán ne késs a próbáról stb. Aztán ebbe beleszoktunk. Más energiákból táplálkozok, más impulzusokra vagyok kiélezve/kiéhezve, mikor játszok, illetve rendezek. Maradandó sebeket senkiben nem okozott ez az újszerű közös munka és nem hiszem, hogy a későbbiekben nehéz lenne visszaszokni a JESZ-beni színész-léthez. Sőt, azt hiszem ez az egy havi tanulóóra az ahhoz szükséges kvalitásaimat is megdobta nem egy százalékkal.
G.G.: Csapatjátékosként viszonyulsz a rendezéshez, vagy az egyedi elképzelésedet viszed végig?
Szemessy Kinga: Volt egy erős koncepcióm, határozott vízióim, markáns szövegkönyvünk - Sturm Andreának, mint dramaturgnak hála -, szóval volt nyomvonal, ami mentén tudtunk haladni, de a köztes foltokat a színészek improvizációi, ötletei segedelmével foltoztuk be. Valamint mindenki maga építette a karakterrajzát - illetve karakterrajzait, hiszen skizoid módon 20.00-kor fogalmuk sincs, hogy aznap Kasparok vagy Sugalmazók lesznek.
G.G.: Számít, hogy sikeres lesz-e a darab?
Szemessy Kinga: Mélyfilozófiai kérdésként dobhatnám be, hogy mi a siker. Természetesen érdekelnek a vélemények, várom a visszajelzéseket, hiszen egy ponton túl már én sem tudok objektíven nézni a munkafolyamatra, illetve az elkészültekre. Akadnak billegő pontok, néhány szerep kiforrásához hasznos lett volna még 2-3 hét közös tréning, de az előadás gerince mellett érvekkel alátámasztva ki tudok állni. Amondó vagyok, hogy nem makacsságból, hanem a felmutatottak miatt hiszem - az esetlegesen előforduló negatív kritikák ellenére -, hogy működőképes, amit igenis létrehoztunk. Leterhelő - agynak, szívnek -, egyszeri megnézésre bőven maradhatnak a nézőkben kétes pontok, de mindezzel együtt koherens az előadás.
G.G.: A kritikát, hogy viseled majd? (mert, hogy írsz is)
Szemessy Kinga: Fogom a díszletet és átfestem világoskékre. (nevet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése