2010. április 16., péntek

Interjú: Péterfy Bori

Mai vendégem Péterfy Bori, a Péterfy Bori & Love Band frontembere, és a Nemzeti Színház színművésznője.


G.G.: 2008-ban minden téren berobbantál a köztudatba (Nemzeti Színházba kerültél, új együttes-új lemez), hogyan élted ezt meg?

Péterfy Bori: Egyértelműen az első lemezem miatt történt ez az egész berobbanás, ahogy te nevezed és persze amiatt a fontos zenei változás miatt, ami a Petőfi Rádió profilváltásával következett be. Ebből is látszik, hogy mekkora a média felelőssége, és hogy mennyire abszurd és döbbenetes volt az elmúlt évtizedekben az, hogy az úgynevezett underground magyar zene egyáltalán nem került be semmilyen országos rádióba. Az hogy színészként nem pörgött annyira a nevem korábban az sajnos teljesen normális, a világhírű Krétakör társulatban dolgoztam az utóbbi tíz évben, rengeteg csodálatos előadást hoztunk létre, sorra nyertük a külföldi fesztiválokat, de ez nálunk semmit nem jelent, híres színész akkor lehetsz, ha gagyi sorozatokban játszol. A Krétakör megszűnése miatt kerültem a Nemzetibe.


G.G.: Az elmúlt két évben mennyire ment el más irányba a zenei világod?

Péterfy Bori: A sok koncertezés és az egyre nagyobb koncerthelyszínek sokat változtattak rajtunk, egyre pörgősebb, zúzósabb, hangosabb lett a zenekar. A lassú, finom számok sorra esnek ki a programból.


G.G.: Idén új anyaggal áltatok elő. Első visszajelzések?

Péterfy Bori: Pont azért volt olyan fontos nekünk a 2B lemez elkészítése, hogy megőrizzük a zenekar pszichedelikus kísérletező oldalát is. Ezzel az anyaggal ülős koncerteket akarunk majd csinálni, az első szept.5-én lesz a MÜPÁ-ban. Én csak ismerősökkel meg zenészekkel beszéltem eddig erről az új anyagról,nem igazán tudom hogy mi a közönség véleménye.


G.G.: Hihetetlen az az intenzitás, amivel egy-egy koncertet végigviszel. Mindig ilyen voltál?

Péterfy Bori: Igen, gyermekkoromban versenysportoló voltam, mindig nagy volt a teherbírásom. Nálam ez úgy működik, hogy minél több energiát fektetek valamibe, annál többet kapok vissza.


G.G.: Mintha inkább az énekesnői mivoltod jobban előtérben lenne, mint a színésznői. Ez szándékos?

Péterfy Bori: Abszolút szándékos. Úgy szerződtem a Nemzetibe, hogy tudjak sokat koncertezni. Persze így is vannak nehezebb időszakok, amikor sokat próbálok a színházban, olyankor sok koncertfelkérést kell visszamondani. Az egyeztetés állandó para, néha azt érzem, tényleg jó lenne, ha kettő lenne belőlem.



G.G.: Mennyiben más a két szakma?

Péterfy Bori: A színház sokkal inkább szellemi játék, egész más felkészülést igényel és másfajta koncentrációt is. A koncertezéshez főleg rengeteg energia kell, tökéletes egészség, és jó közönség. A közönség egyébként a legnagyobb különbség szerintem. Színházban néha olyan embereknek kell játszani, akik utálják az egészet,,vagy alszanak,,vagy olyan is van, hogy az ember egyáltalán nem is látja őket. Egy koncerten csak olyanok vannak, akik ott akarnak lenni, akinek nem tetszik, kimegy a büfébe vagy valahova ahová akar. Sokkal szabadabb, kötetlenebb minden, és az egész arról szól, hogy ez a két oldal, a közönség és a zenekar együtt kitombolja, kiordítsa magából a feszültséget és közösen hozzanak létre valamit. A koncertközönség sose passzív. Megdolgozik a jó koncertért. Segíti a zenekart.


G.G.: Lényegében 20 éve játszol színházban. Mi indított el ezen a pályán?

Péterfy Bori: Nem tudom, de mindig ezt akartam csinálni.


G.G.: Ki volt az évek alatt a legnagyobb hatással rád?

Péterfy Bori: Nyilván azok a rendezők, akikkel a legjobb dolgokat csináltam. Pintér Béla, Schilling Árpád. Zsótér Sándor, Mundruczó Kornél, és persze Tövisházi Ambrus, aki az egész zenekar agya és irányítója.


Fotók: Merényi Dávid

.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...