Beszélgetés Ferenczi Györggyel

Kritikusa: Petőfi

–        beszélgetés Ferenczi Györggyel

Pörgős koncert, tripla ráadás, lassan szétszéledő közönség – a kisharsányi Rackajam-buli után Ferenczi György, az együttes vezetője, az Ördögkatlan Fesztivál visszatérő fellépője viharelőtti, fűbenülős interjút adott Kísérleti Adás munkatársának.

Horváth Dóra: Ha el kellene helyeznie valahol Rackajamet, mit mondana? Besorolható valahová az együttes?

Ferenczi György: Szerencsére nem, legalábbis nagyon remélem, hogy nem. Nem akarok egyetlen stílusnál megmaradni. Annyira sokszínű a világ, hogy egyszerűen lenyűgöz.

H. D.:  És melyik a leginkább befolyásoló? A blues, a népzene?

Ferenczi: Ez már rögtön kettő. Meg a rhythm and blues, a soul, a funk, a Prodigy, a Fat Boy Slim, a Mozart… És a magyarokról már ne is beszéljünk, mert Magyarországon is annyi fantasztikus muzsikus van. Ez egy Kánaán.

H. D.: Hogyan születnek a számok? Csapatmunka ez?

Ferenczi: Most már csapatmunka, de ez az első zenekarom, ahol tényleg így működik. És ezt lehet is érezni a produkción, mert így mindenki a saját gyermekének tekinti a dalokat.

H. D.: A Ferenczi György és a Rackajam a hazai fesztiválok megkerülhetetlen szereplője. Mi a helyzet a külföldi meghívásokkal?

Ferenczi György: Szerencsére minden évben van két-három komolyabb külföldi bulink, ahova el tudunk jutni. Ez azért jó, amiért annak idején a mestertanoncok elmentek külföldre szakmát tanulni: Nyugat-Európában meg lehet tanulni a szakmát, Kelet-Európában pedig az ember megtanulja, hogy a bulinak minden körülmények között százszázalékosnak kell lennie. Nemrég két rövid turnénk volt egymás után Amerikában és Erdélyben. Az egyik nap még Kentuckyban muzsikáltunk, két nappal később pedig már Csíkszeredán léptünk fel – hihetetlen időutazás, és hihetetlen zenei utazás volt, amit két hét alatt bejárt a zenekar.

H. D.:  Az Ördögkatlan Fesztiválnak már tavaly is a vendége volt, és a a Mediawave zenei műhelyének is másodjára a vezetője. Milyen érzés együtt játszani a fiatalokkal?

Ferenczi György: Üdítő és felszabadító, szétmuzsikálják a fejemet. Az Ethno Műhelynek három autentikus cigányzenész, három népi prímás, egy népi brácsás, és egy komplett beat-zenekar a résztvevője. Tizenegy tagú zenekarral bukovinai népzenét játszunk [az Ethno Műhely péntek esti zárókoncertjén – a szerk.], ami nekünk rock and roll zenészeknek teljesen ismeretlen volt, pedig én nagyjából otthon vagyok a magyar népzenében. A népzenészek tanítanak bennünket, de nem egy hagyományos táncrendet játszunk, hiszen a workshopnak az a célja, hogy mi, rock and roll zenészek is megtaláljuk benne a saját helyünket.

H.D.: A Petőfi-vonulat honnan jött?

Ferenczi: Volt egy poros doboz lerakva a földre, kinyitottuk, és orrba vágott minket egy szellem – ez Petőfi. Elkezdtünk vele foglalkozni, és a dalaink 90 százalékát kiszórta. Kőkemény kritikusként belépett az életünkbe.

H. D.: Mármint Petőfi?

Ferenczi: Petőfi Sándor maga, bizony. Aki egyszer Petőfi verseket énekel, az utána már csak rendes magyarsággal megírt szövegeket tud elénekelni. Petőfi kőkemény, kegyetlen. Megismertem a költészetét – most már viszonylag jól ismerem – és ha az ember leszámol a sztereotípiákkal, és nyitott tudattal megy neki, akkor fantasztikus élményben lesz része.

H. D.: Érdekes, hogy bár Petőfi évtizedek óta megtermékenyítőleg hat a könnyűzenére, az irodalomban ma nem annyira népszerű.

Ferenczi: Most megint népszerű, és ez részben ennek a műsornak köszönhető. A legtöbb helyen azt látom, hogy tizenhat éves srácok és lányok teli torokból, csukott szemmel, foggal fölfelé ordítják a Petőfi-verseket, úgy, ahogy tőlünk hallatták. Ez egy nagyon megtisztelő és egyben nagyon veszélyes feladat, mert Petőfi-verseivel az ember egy másodperc alatt hiteltelenné válhat. Most már több költőtől is játszunk, és szerintem a helyes arány az, hogy a műsorunk hetven százalékát adják a versek, és a maradék harminc százalék a saját szöveg. Ha az ember nagy magyar költők szövegeit játsza, akkor a saját szövegek rögtön nem hatnak olyan jónak. Ami pedig mégis be tud kerülni a műsorba, annak valószínűleg ott is van a helye.