2010. augusztus 9., hétfő

Hangulatokat zenélnek – interjú a Ghymes együttessel


Hangulatokat zenélnek – interjú a Ghymes együttessel

Kárpát-medencétől Madagaszkárig tartó csodálatos zenei utazásra invitálták a Ghymes együttes zenészei a katlanlakókat. Az együttes vezetőjével Szarka Tamással sikerről, vágyakról, múltról és jövőről is beszélgettünk.

Horváth Dóra: A Ghymes a nyolcvanas évek eleje óta létező zenekar. Mikor volt az a pont, amikor érezte, hogy kezdenek igazán sikeressé válni?
Szarka Tamás: Ez a kétezres évek legelején volt, két lemeznek, a Regének és a Smaragdvárosnak köszönhetően. Szerepet játszott az is, hogy más kiadóhoz mentünk, de segítettek a barátaink és persze a közönség is. Emlékszem, egyszer volt egy karácsonyi koncertünk, ahol Kaszás Attilával együtt léptünk fel, és nem tudtunk felmenni a színpadra, mert nem fértünk fel. Akkor gondoltam először, hogy valami mégis csak lesz itt…
H.D.: És lett is. A legújabb albumuk, az Álombálom c. lemez viszont kicsit más, mint amit eddig megszokhattunk, különösen érdekes a Semmi baj című számuk. Miért az elmozdulás?
Szarka Tamás: Ez nagyon egyszerű. Két éve kaptunk egy felkérést: a Szegedi Szabadtéri Játékokon Benyovszky Móric, az nagy utazó életét kellett megzenésítenünk. Ebben voltak orosz és japán zenei elemek, és a madagaszkári ízt sem lehetett magyar népzenei elemekkel visszaadni. Én személy szerint nagyon örültem, hogy egy kicsit kiléphettem a Kárpát-medence zenei kultúrájából, és később rá is tettük a számot a lemezre, mert sikere volt és a zenekar is szerette játszani. Most pedig már nem nagyon mondjuk meg, hogy miért is született ez a dal.
H.D.: A legutóbbi lemezük 2008-ban jelent meg, terveznek újabb albumot?
Szarka Tamás: Készen van az új lemez, szeptemberben fog megjelenni.
H.D.: Van olyan Ghymes-album vagy dal, amit kimondottan szeret, vagy többet jelent a többinél?
Szarka Tamás: A lemezekre a saját dalaimból válogatok, és nyilván nem teszek rá olyat, ami nem tetszik, úgyhogy ilyet igazából nem tudok mondani. Más-más hangulatokhoz kötődnek ezek a dalok, más-más oldalát szólítják meg az embernek.
H.D.: Amikor a világzenével hozzák Önöket kapcsolatba, általában azt válaszolja, hogy a Ghymes már jóval a világzene divatja előtt létezett.
Szarka Tamás: A világzene népzenén alapszik, de a Ghymes az írott muzsika, írott szövegek. Ezért nem játszunk mi világzenét, de ha ezt mondják, hát rendben. Egyébként teljesen mindegy, hogy mit mondanak, ha az embert szeretik. Ha meg nem szeretik, akkor meg megint édesmindegy, nem igaz?
H.D.: Mégis van valamiféle, a sokféleségben is érvényesülő egység a zenéjükben. Hogyan lehetne akkor mégis leírni a zenekar stílusát?
Szarka Tamás: Ghymes-stílus van szerintem. Mindig ott bujdosik a népzene, de a jazz, a rock is. Merítünk ebből is és abból is. Én már hangulatokat zenésítek meg, túl vagyok már azon, hogy kössem magam egy stílushoz. Tőlünk soha senki nem kért zenét, mindig azt kellett csinálni, amit akartunk. És az bizony nem is olyan egyszerű.
H.D.: Nagyon sok díjat, elismerést kaptak már. Ezen túl milyen célok vannak még Ön vagy a zenekar előtt?
Szarka: Nekem nagyon sok tervem van. A színház mindig izgatott, és ami a zenekart illeti, megtapasztaltam, gyönyörű, de piszok nehéz oda eljutni, ahol mi most vagyunk. A mi történetünk – Magyarországról nézve is, nemcsak Szlovákiából –  egy sikertörténet. A sikert megtartani azonban legalább olyan nehéz, mint megszerezni, de mivel nekünk sokáig tartott, mát nem félek attól, hogy berúgunk tőle. A siker veszélyes, halálos drog, de mivel mi nagyon lassan kaptuk, úgy szoktunk rá, hogy nem haltunk bele. Azt gondolom, mi könnyebben abba is tudjuk majd hagyni – hogyha kell. Szóba tudunk állni önmagunkkal még.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...