Interjú: Somogyi Réka selyemfestő

Fontos állomása a mai nap a Kísérleti Adás-nak. Már a kezdetek-kezdetén bátorítottam minden olvasót, ha valaki szívesen kipróbálná-megmutatná, hogy érez késztetést és tehetséget magában, hogy megmutassa mit tud, azt szeretettel várom a szerzők között. Ma elmondhatom, hogy megérkezett az első fecske. Az első olyan interjú olvasható-látható, amikor valaki vette a bátorságot és úgy döntött, hogy felkeres és bemutat egy ismeretlen alkotót. Így került a "lap hasábjaira" Somogyi Réka selyemfestő, akivel Balázs Zsolt beszélgetett.

B.Zs.: Mióta festesz?

Somogyi Réka: 1996 ősze óta.

B.Zs.: Milyen út vezetett el a selyemig?

Somogyi Réka: Amikor festeni kezdtem még egyetemre jártam és fel sem merült bennem, hogy mit fogok csinálni az egyetem elvégzése után. Örültem, hogy parkolóba állhatok egy kicsit. Később pedig csak a kötelező 15 órát tanítottam le, hogy legalább a tanári diplomám meglegyen. Szóval semmilyen út nem vezetett, nem volt út.

B.Zs.: Miről festesz a legszívesebben?

Somogyi Réka: Arról, ami éppen van, leginkább bennem, mert ezt a területet ismerem a legjobban. Naplót festek.

B.Zs.: Volt már olyan, hogy tanakodtál valamin, megfesd-e? Ha igen miért?

Somogyi Réka: Szexuális jellegű képek megfestésén tanakodtam, azon mennyire legyenek direktek. Aztán festettem direktet is meg olyat, ami csak sejteti.

B.Zs.: Ott van előtted az üres, tiszta, fehér selyem. Hol kezded el a képet?

Somogyi Réka: Minden képet máshol. Van egy kezdő gondolat, néha az a kép alja, néha a közepe. De jobban szeretem, ha a közepe. A kép célja csak festés közben derül ki, hogy mi lesz.

B.Zs.: Mire gondolsz festés közben?

Somogyi Réka: Nehezebb részeknél arra, amit csinálok, húzom a vonalat, ne remegjen a kezem, munkásabb, aprólékosabb részeknél, mint akárki más, ami épp az életben aznap van, aztán meg nem gondolok semmire. Semmire, de semmire, ez a legjobb rész.

B.Zs.: Milyen terveid vannak a festéssel a jövőben?

Somogyi Réka: A festéssel nincsenek terveim, szeretnék festeni, amíg tudok. Viszont szeretném a képeimet ruhákon, porcelánon, akármilyen más felületen látni.

B.Zs.: Mennyi ecsetet, hány méter selymet használtál már el?

Somogyi Réka: Ecsetet nem sokat, de ezt nem számolom.Képet kb. 2OO-at 25O-et festettem, valahol a kettő között, általában egyméteresek a képek, néhány kétméteres is volt, innen nem nehéz kiszámolni. (mosolyog)

B.Zs.: Mikor készül el teljesen a kép?

Somogyi Réka: Amikor telefestem az egész felületet, ha kell a fehér részeket fehérre s a díszítés is rajta, ha kell.

B.Zs.: A hit és önkifejezés kapcsolata hogyan nyilvánul meg nálad?

Somogyi Réka: Erről nem merek beszélni. Mert semmi másról nem szól. Valamit körbefestek, valamit amit emberi szó, kép, mozdulat sosem érintett. Hitnek nem nevezném. A bizonyosság meg nagyképűnek tűnhet. Rá van írva minden képre...

B.Zs.: Kipróbálnád magad zenészként vagy más kreatív tevékenységben is?

Somogyi Réka: Táncolni szeretek nagyon-nagyon. Nem tanultam táncot, leginkább magamtól.

B.Zs.: Példaképek? Mesterek?

Somogyi Réka: A festésben rengeteg van, a legtöbb névre nem is emlékszem. Hundertwasser, Niki de Saint Phalle, Paul Klee, Szász Endre, Chagall most hirtelen, de ha felmennék a másik szobába és megnézném az albumokat még 5O-et biztos ide tudnék írni.

A "szellemi" úton Ramana Maharshi és néhány követője, de nekik semmi, de semmi közük a festéshez.