2010. március 26., péntek

Interjú: Hámori Gábor

Mai vendégem Hámori Gábor, a Pécs, Budapest, Szeged, Debrecen Madártávlatból sorozat szerzője.





G.G.: Kivételes helyzetben vagy. Egy teljesen más perspektívából fotózhatod a magyar városokat és tájakat, repülőgépről. Hogyan kell elképzelni egy ilyen fotózást?

Hámori Gábor: Először az ember autóval, gyalog bejárja a területet. Ha idegen városról, van szó, az néhány hosszú hétvégés, kirándulós felfedezést igényel. Készítek egy-két munkaképet, hogy emlékezzek, megjegyezzem az először látott dolgokat. A téma tájolását is megnézem, például milyen egy épület homlokzata, mikor lehet azt fotózni. Összeáll egy lista, utána repülési terv készül. Összeállítjuk a fotózási sorrendet a lehető legkevesebb üres repülés mellett. Ez fontos, mert a repülés minden perce kemény ezreseket jelent, ezért ezt illik jól megtervezni. Nagyjából 20-25 repülés városonként. Budapest kicsit több. (Ezen kívül Pécs, Szeged, Debrecen van készen.) Pécsett nekem könnyebb, bármikor kimehetek a reptérre, ha szép fények, jó repülőidő van. Más városhoz oda kell települni, repülővel. Igyekszünk találni egy olyan hetet, amikor valószínűleg végig nagyjából páramentes, jó idő lesz. Utána következik az első válogatás, aztán látom, mennyi időre kell visszamenni.

Budapest nagyobb terület, de a levegőből nem annyival tűnik nagyobbnak, mint földről gondolná az ember.

G.G.: Milyen géppel repülsz, valamilyen kisgéppel?

Hámori Gábor:Cessna-val repülünk. Ez azért fontos, mert ennek a géptípusnak felső szárnya van, így az nem lóg bele a fényképezés irányába. Jobboldalt ülök, ott az ajtót leszereljük. A futómű és a szárnymerevítő dúc a két „akadály” a fotózásban, ezekre kell figyelni, fotózáskor.

A legjobban a kétszemélyes Cessnát szeretem. Szinte helyben megfordul. Van, aki nem szereti, mert túlságosan mozgékony gép. Én imádom a repülést, engem nem zavar.

G.G.: Milyen speciális dolgokra kell figyelni a képek készítésekor?

Hámori Gábor:A légifotónak jól jött a digitális korszak. Azelőtt is olcsóbb volt egy csomó filmet vinni, mint megismételni a repülést.
A hidegfront utáni első nap mindig a legszebb. Tiszta a levegő, nincs pára. A napszak megválasztása döntő. Gyakran jó lenne reggel is a fényviszonyok miatt, de akkor a pára még nem száll fel. A naplemente előtti 1-2 órában a legszebbek a fények.
























G.G.: Mindig ugyanezzel a pilótával mész?
Hámori Gábor:
Szinte mindig. Németh Tamásnak hívják, a legjobb légifotó-pilóta.

G.G.: Mennyit kommunikáltok repülés közben?
Hámori Gábor:
Nem szoktunk sokat beszélni. Látja a mozdulataimon, ha valami nem stimmel, azonnal reagál, csúsztatja a gépét, bedönti, ahogy nekem kell.

G.G.: Felszerelésed speciális?
Hámori Gábor:
Semmi különös. Egy átlag Nikon, egy-két objektívvel, aminek a gyújtótávolsága sem különleges, enyhe nagylátószögtől az enyhe teléig. 18mm-tól 150mm-ig tartó tartományban készítek fotókat. Stabilizátort nem használok, nem vált be.

200-as, 400-as érzékenységgel fényképezek.























G.G.: Ezekből a képekből lett 4 könyved.
Hámori Gábor:
Igen, 4 könyvem jelent meg eddig, Pécs, Szeged, Debrecen, Budapest madártávlatból.

G.G.: Te kerested meg a képekkel a kiadót?
Hámori Gábor:
Igen, Péccsel kezdtem természetesen. Megkerestem a kiadót. Meggyőztem őket, hogy szükség van egy ilyen albumra. Sikeres lett, így kaptam a megbízásokat a következőkre.

G.G.: Különben van még benne lehetőség?
Hámori Gábor:
A kiadónak a Budapest album volt a fő célja. Kisebb városokról is lehetne, szép albumokat készíteni, de szűkebb piac miatt ilyen költségigényű album nem lenne rentábilis.. Most új témákat keresek. Van remény, hogy találok kiadásra alkalmas, gyönyörű képek készítésére alkalmas témát. (elmosolyodik)

G.G.: Az egész ország nem lehetne téma?
Hámori Gábor:
Úgy tudom, hogy készül egy ilyen könyv, amelyet nem én fényképezek.

Tavaly májusban volt a (L)égből kapott c. kiállításom. Itt légi tájképeket, tájrészleteket, érdekes természeti formákat mutattam be..


G.G.: Földön egyébként még fotózol?
Hámori Gábor:
Rendszeresen. Készül anyagom az EKF- kapcsán. Végigfotózom, amit elérek a sűrű programban. Egy új országos lap, a Nagyítás minden héten egy oldalt az EKF-nek szentel. Ehhez az én képeimet közlik.

Külön érdekessége, hogy e munka kapcsán megtanultam fekete-fehérben fényképezni. 15 éves koromtól fényképezek, a fekete-fehér technikával megismerkedtem, de jó képet nem nagyon tudtam készíteni. Most emiatt az újság miatt muszáj volt, mert a színesen leadott képeim a fekete fehér nyomtatásban nagyon rosszak lettek. Mióta fekete-fehérben adom le, meg vagyok elégedve a minőségükkel.

Egy kicsit vicces, hogy fordítva tanultam meg fotózni. Míg mások fekete-fehérrel kezdték, én színesen és így 56 évesen szerettem meg fekete-fehérben is fényképezni.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...