G.G.: Kivételes helyzetben vagy. Egy teljesen más perspektívából fotózhatod a magyar városokat és tájakat, repülőgépről. Hogyan kell elképzelni egy ilyen fotózást?
Budapest nagyobb terület, de a levegőből nem annyival tűnik nagyobbnak, mint földről gondolná az ember.
G.G.: Milyen géppel repülsz, valamilyen kisgéppel?
Hámori Gábor:Cessna-val repülünk. Ez azért fontos, mert ennek a géptípusnak felső szárnya van, így az nem lóg bele a fényképezés irányába. Jobboldalt ülök, ott az ajtót leszereljük. A futómű és a szárnymerevítő dúc a két „akadály” a fotózásban, ezekre kell figyelni, fotózáskor.
A legjobban a kétszemélyes Cessnát szeretem. Szinte helyben megfordul. Van, aki nem szereti, mert túlságosan mozgékony gép. Én imádom a repülést, engem nem zavar.
G.G.: Milyen speciális dolgokra kell figyelni a képek készítésekor?
Hámori Gábor:A légifotónak jól jött a digitális korszak. Azelőtt is olcsóbb volt egy csomó filmet vinni, mint megismételni a repülést.
A hidegfront utáni első nap mindig a legszebb. Tiszta a levegő, nincs pára. A napszak megválasztása döntő. Gyakran jó lenne reggel is a fényviszonyok miatt, de akkor a pára még nem száll fel. A naplemente előtti 1-2 órában a legszebbek a fények.
Hámori Gábor: Szinte mindig. Németh Tamásnak hívják, a legjobb légifotó-pilóta.
Hámori Gábor: Nem szoktunk sokat beszélni. Látja a mozdulataimon, ha valami nem stimmel, azonnal reagál, csúsztatja a gépét, bedönti, ahogy nekem kell.
Hámori Gábor: Semmi különös. Egy átlag Nikon, egy-két objektívvel, aminek a gyújtótávolsága sem különleges, enyhe nagylátószögtől az enyhe teléig. 18mm-tól 150mm-ig tartó tartományban készítek fotókat. Stabilizátort nem használok, nem vált be.
200-as, 400-as érzékenységgel fényképezek.
G.G.: Ezekből a képekből lett 4 könyved.
Hámori Gábor: Igen, 4 könyvem jelent meg eddig, Pécs, Szeged, Debrecen, Budapest madártávlatból.
Hámori Gábor: Igen, Péccsel kezdtem természetesen. Megkerestem a kiadót. Meggyőztem őket, hogy szükség van egy ilyen albumra. Sikeres lett, így kaptam a megbízásokat a következőkre.
Hámori Gábor: A kiadónak a Budapest album volt a fő célja. Kisebb városokról is lehetne, szép albumokat készíteni, de szűkebb piac miatt ilyen költségigényű album nem lenne rentábilis.. Most új témákat keresek. Van remény, hogy találok kiadásra alkalmas, gyönyörű képek készítésére alkalmas témát. (elmosolyodik)
Hámori Gábor: Úgy tudom, hogy készül egy ilyen könyv, amelyet nem én fényképezek.
Tavaly májusban volt a (L)égből kapott c. kiállításom. Itt légi tájképeket, tájrészleteket, érdekes természeti formákat mutattam be..
G.G.: Földön egyébként még fotózol?
Hámori Gábor: Rendszeresen. Készül anyagom az EKF- kapcsán. Végigfotózom, amit elérek a sűrű programban. Egy új országos lap, a Nagyítás minden héten egy oldalt az EKF-nek szentel. Ehhez az én képeimet közlik.
Külön érdekessége, hogy e munka kapcsán megtanultam fekete-fehérben fényképezni. 15 éves koromtól fényképezek, a fekete-fehér technikával megismerkedtem, de jó képet nem nagyon tudtam készíteni. Most emiatt az újság miatt muszáj volt, mert a színesen leadott képeim a fekete fehér nyomtatásban nagyon rosszak lettek. Mióta fekete-fehérben adom le, meg vagyok elégedve a minőségükkel.
Egy kicsit vicces, hogy fordítva tanultam meg fotózni. Míg mások fekete-fehérrel kezdték, én színesen és így 56 évesen szerettem meg fekete-fehérben is fényképezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése