2010. április 2., péntek

Interjú: Balogh Zoltán

Mai vendégem Balogh Zoltán, a feltörekvő fotós nemzedék kiváló képviselője. Bár pályázati sikereinek a felsorolása is majdnem megtöltené e lapokat, most inkább az alkotó gondolkodásába nyerünk egy kis betekintést.


G.G.: Miért pont fényképezés?

Balogh Zoltán: Furcsa, mert mielőtt meg nem vettem az első kompaktom nem is fotóztam egyáltalán. Viszont foglalkoztam grafikával és érdekelt a képalkotás. Régen is, ha csináltam valamit, azt teljes odaadással tettem, és miután a fényképezés gyorsan az érdeklődésem középpontjába került hamar átvette az uralmat a gondolkodásomon, életemen. Szeretem azt, hogy egy jó pillanatot becserkészhetek, majd megörökíthetek. Próbálom látni és megérteni mi folyik a háttérben, mondjuk a Blaha Lujza téren, a villamoson, vagy akár valamelyik hivatalban. Majd ha olyan a helyzet, képet formálni az ottani hangulatból. Erre semmilyen más kommunikációs eszköz nem képes úgy, mint egy fotó.


G.G.:
Az elmúlt évek pályázati sikerei mennyiben változtatták meg az életed, a szakma részéről elfogadtak ezáltal?

Balogh Zoltán: Én hiszek abban, hogy semmi sincs véletlen, így valószínűleg ezek a sikerek is hozzájárultak ahhoz, hogy most hol vagyok.. Több jó kapcsolatom származik ezekből az időszakokból, amik segítettek a boldogulásomban és rengeteg szép helyen jártam ahol további képeket csinálhattam a további pályázatokra. Meg lehet nyerni temérdek versenyt, de az igazi előrelépést a kapcsolatok segítik elő. Nagyon nehéz fotósként labdába rúgni ma Magyarországon, főleg abban a stílusban, amit én képviselek. Tisztában vagyok azzal, hogy életem végéig nem nyerhetem sorba a pályázatokat, így bele kellett tanuljak az önmarketingbe is, ami ma talán az egyik legfontosabb feladat annak, aki ebben a szakmában próbál boldogulni. Mindenesetre fontosak ezek a pályázatok, segítik az embert abban, hogy véleményt alkothasson saját munkájáról, megismerjék a nevét, elismerjék amit csinál.












G.G.: Sok mindent fotózol, nem érzed úgy, hogy egy irányba el kellene kötelezned magad?

Balogh Zoltán: Mostanában kezdtem csak el gondolkodni ezen, de még nem érzem úgy, hogy eldöntöttem melyik úton járok. Lehet, el sem döntöm soha. Én az emberábrázolást tekintem már jó ideje a fő profilomnak. Teszem ezt az utcán, megrendezett környezetben, portré formájában, vagy életképként, a városban vagy egy kis faluban. Én többnyire azt fotózom, amivel szembe találkozom, tehát mindent. Hangulatokat szeretek kiemelni, ami számomra kifejező és az élet rengeteg ilyen pillanatot tartogat annak, aki odafigyel erre. Mellette még nagyon sokféle élethelyzetben nyílik lehetőségem fotózni különféle stílusokban, amikben elmerülhetek kicsit és kipróbálhatom magam. Amíg ennyire leköt minden, amiben egy lehetséges képet látok, addig nem hiszem, hogy elkötelezem magam.

G.G.: Van olyan téma, ami mostanában foglalkoztat?

Balogh Zoltán: Vannak terveim erre az évre, de mégsem mondhatom, hogy ezek stabil projektek, nem is szoktam ilyenekben gondolkodni előre. Szerintem 2010 a változások és nehézségek éve lesz, ami sok mindenben korlátozhat majd, amit szeretnék csinálni. Viszont ez meg fog jelenni az életben is, amit mint eddig folyamatosan dokumentálok. Igazából ez a terv, csinálni azt, amit eddig csináltam, sokat fotózni. A téma úgyis szembejön, ha nem rest tenni érte az ember.











G.G.: Meglepően bátran vállalod a magánéleted megmutatását, ez honnan fakad?

Balogh Zoltán: Ez alatt fotoblogomat, ami a Napi1Kép címet viseli és a következő helyen érhető el, http://www.baloghzoltan.blogspot.com/, érted azt hiszem. (elmosolyodik) Úgy gondolom a kép mellett az is nagyon fontos ki készítette azt, miért tette, mit érezhetett mikor lenyomta a gombot. Fontos a személy egy megbízónak, aki fantáziát lát a képeimben. Annyian vállalnak manapság fotózást hogy felértékelődött, vagy fel fog értékelődni még jobban, hogy ki tartja a kezében azt a kamerát. Másrészről nagyon fontos, hogy az emberek nyomon kövessék a munkáimat, és amit megmutatok változatos és érdekes legyen. Mivel minden nap fotózom és elég nagy archívummal is rendelkezem, van mit feltölteni a netre. Már egy éve, hogy csinálom a Napi1Kép-et, amit azért kezdtem, hogy valami inspiráljon abban, hogy dolgozzak és ez bejött. Nekem a mindennapjaim a fotózás körül forognak többnyire, így ez a magánéletem fontos része is egyben. Főleg úgy, hogy párom is fotózik és pont ezért érti ezt meg ennyire. Nekünk ez az életünk és úgy érzem nincs mit szégyellnünk. Engem is érdekel más magánélete, ezért is akartam először a közös képeink ötletét máson kivitelezni. Egyrészről nehéz is lett volna hiteles képet készíteni egy párról néha intim körülmények között, másrészről meg adott voltunk mi, akik mostanra már el tudjuk képzelni a képeket, amiket megörökítünk, élethelyzeteket, amik szerintem minden ember életéhez hozzá tartoznak, képileg mégis ritkán jelennek meg. Ezek többnyire ötletszerűen jönnek, mikor elképzelem magunkat, például hogy mutatnánk egy fotón miközben alszunk. Ez egy kísérlet, nem valamiféle beteges exhibicionizmus, bár bevallom sokszor jó viszontlátni magunkat a képeken, vagy visszaolvasni mit is csináltam egy hónapja. (nevet)


G.G.: Mintha kicsit visszatérnél a film, mint nyersanyag felé? Ez ösztönös vagy tudatos?

Balogh Zoltán: Ez a visszatérés már elég korán megkezdődött, pontosabban amikor elkezdtem DSLR-el fotózni. Megvettem első olcsó optikáimat, egyikhez járt egy SLR váz is, amit a mai napig használok. Így kezdődött a visszafejlődés, ahogy egy fotós cimborám mondani szokta nekem. (nevet) Sokáig csak tükörreflexes géppel fotóztam a digitális mellett, már akkor rájöttem hogy ennek a nyersanyagnak lelke van, ami hiányzik egy digitális felvételből. Majd már több mint egy éve elkezdtem mindenféle régi fényképezőgéppel kísérletezgetni. Így jött a lomozás a kis Hi-Maticommal, Zeiss Box és a Pentacon 6x6 ami mostanra már szinte minden nap használok. Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek egy ekkora böhöm felszerelést akció-fotózgatásra az utcán cipelni magammal, de minél többet használom, annál inkább érzem azt, hogy megéri a fáradozásokat. A hangulat minden képemnél nagyon fontos, ezek a technikák valamilyen szinten már alap járatban magukban hordozzák mindezt.


















G.G.: Az írás, mint alkotás? Mennyire szerves része a világról közölt véleményednek?

Balogh Zoltán: Mindig is humán beállítottságú voltam, ez már az iskolában is kiderült. Imádtam az irodalmat, magyarázás nélkül értettem az írásokat és magam is írtam verseket. Majd ez is, mint a rajzolás, feledésbe merült míg el nem kezdtem írni a Napi1Kép-et. Szeretek írni, többnyire úgy, ahogy az kijön az agyamból, ösztönösen. Az a veszély azért nem fenyeget, hogy novellákat írok majd, vagy verses kötetet adok majd ki saját fotókkal illusztrálva, megnyugodhattok. (kacsint egyet)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...