2010. június 18., péntek

Interjú: Szalóki Ági


G.G.: Mondhatjuk, hogy 5 évesen egy zenei élmény indított el a pályán. Mi volt ez?
Szalóki Ági: Az István a király című  rockoperában a Réka szerepét éneklő Sebestyén Márta hangja.5éves koromtól Márta lett a virtuális mesterem. Boldog vagyok, hogy  több, mint 25 év után először valódi kapcsolatba kerülhettem vele.Időnként levelezünk, sőt egy produkcióban lépünk föl.Egyébként Márta minden magyar népdalénekes számára a legnagyobb hatású énekes. Mindannyian az ő virtuális szárnyai alól bújtunk ki. Nagy mester, aki nem tanít, csak utat mutat, ízlést formál és magasra teszi a lécet, hiszen éneklése rendkívül stílushű, virtuóz, ugyanakkor egyéni.

G.G.: Más irányban nem is gondolkoztál?
Szalóki Ági: Nyíltak előttem más utak is és bizonyára sokkal több, mint amit egyáltalán észrevettem, mégis ez tűnt a leghívogatóbbnak és ezen éreztem magam a legtermészetesebben. Nem csak népzenét hallgattam, mindenevő vagyok a mai napig. Gyerekkorom zenei ízlését leginkább édesapám formálta, aki a népzenétől a klasszikuson és a jazzrockon át az etnojazzig mindenfélét mutatott nekem. Ez azért tükröződik is eddigi életművemen, de elég meghallgatni legutóbbi gyereklemezemet, a Gingallót.  


G.G.: Tizenéves korod óta a színpad tölti ki az életed. Az árnyoldalai mennyire érintettek meg?
Szalóki Ági: Talán kissé túlzottan is. Szeretem magam az érzelmeim és ösztöneim által sodortatni. Fiatalabb koromban meg pláne nem ismertem határokat. Sokat szenvedtem emiatt. Az utóbbi időben azonban alapvetően boldog vagyok és ez többek közt annak köszönhető, hogy ezeket az árnyoldalakat korábban megismertem és úgy döntöttem, hogy a napos oldalt részesítem előnyben.
 
G.G.: Sokoldalú az énekesi repertoárod. Ez honnan fakad?
Szalóki Ági: Bármennyire sokoldalúnak, sokszínűnek tűnik, a gyökere mégis nagyjából ugyanaz mindennek: népzene és versek. Az, hogy ezeket hogyan alakítom, az már mind a ma függvénye. Mikor, milyen zenésszel hoz össze a sors, mit tudnak az egyes fúziók  kifejezni s mennyiben fejlődöm ezek által? Szeretem a változást, a változtatást, szomjazom az  inspirációs forrásokat. S bár szomjazom, tudatosan nem igazán keresem, inkább valahogy bevonzom. 

G.G.: Lényegében amihez nyúlsz arannyá válik, hiszen majdnem mindegyik lemezed díjazottá vált, ezt hogyan éled meg? 
Szalóki Ági: Jó érzés nagyon. Az a legszebb, amikor ezeken a dalokon dolgozunk. Az izgalom és játék, szenvedély és szerelem.Valami nagyon nem földi, amit átélek. A zenésztársaim helyett azért nem nyilatkoznék, de nem tagadhatják, hogy boldogok, mikor végigvigyorognak egy koncertet és közben gyönyörűen muzsikálnak.(nevet) Az meg valahogy felfoghatatlan, miként jut el valami - ami egy ember legbelsőbb, legtitkosabb zugaiból tör elő – másokhoz és köt össze embert - emberrel, kultúrát - kultúrával.
 
 
G.G.: Hogyan töltődsz fel két munka között?
Szalóki Ági: Igyekszem tornázni, szaunázni és újabban ismét elkezdtem  konditerembe járni…hát ez biztos nem látszik. Imádok belefeledkezni egy könyvbe és mozimániás vagyok. Van úgy, hogy csak egy-két órám van és felszaladok a Hármashatárhegyre.Ismerem az erdei ösvényeket, mint a tenyeremet. Egész sokat járok koncertre is. Kiváló magyar zenészek vannak, elsősorban a jazz koncertekre vagyok kíváncsi. És mostanában az erdélyi Magyarszovátra járok népzenét gyűjteni, aminek az eredményét a you tubeon illetve a facebookon meg is tekintheti mindenki. Kluzsán Róbert operatőrrel dolgozom, ő számos díjazott dokumentumfilm operatőre volt már. Kis klipek formájában osztjuk meg élményeinket az interneten. Az egyik legújabb klippen Zsigmond Zsuzsi néni épp az almáspite tésztáját gyúrja s közben énekel. 28 órányi felvett kép és hanganyag van eddig, szép lassan felkerül az egész. 


G.G.: Egy hónapja hogy új anyaggal lépsz a közönség elé. Erről elárulnál valamit? 
Szalóki Ági: Május 8-án az A38-on mutattam be a Borlai Gergővel közös Kishúg projectemet. Sokat jelent nekem ez a zene és a Gergővel való együttműködés. Nagy feladat volt a zene és a szövegek, összességében az egész produkció formálása és érzésem szerint most, hogy túl vagyunk a bemutatón, legalább olyan nehéz – és hiszek benne, hogy örömteli és izgalmas - út áll előttünk, mint volt akkor, amikor elkezdtünk dolgozni. A különbség annyi, hogy míg a zene virtuálisan formálódott, most a zenekarban ( Kovács Zoltán-bőgő, Csókás Zsolt-gitár,Borlai Gergő-dobok, Szalóki Ági-ének) és a közönség előtt kell bebizonyítani, hogy nem véletlenül született a Kishúg. Nehéz könnyűzene. Idén már lesz egy-két koncertünk és szeptemberben felvesszük a lemezt.

3 megjegyzés:

  1. Jók a képek is. Lehet tudni, ki fotózta?

    VálaszTörlés
  2. Természetesen Gábor a fotós. A kisharsányi Vylyan birtokon készültek a képek 2008-ban.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Ágnes! Örülök, hogy így is megszólalt :) Külön köszönöm azt, ahogy Sebestyén Mártáról nyilatkozott. Nagyon tisztelem, a világ zenéjének kiemelkedő hangja. Az Angol beteg kezdő képsorai alatt mindig katarzisba kerülök, Bartók lemeze meg leírhatatlan. Külön tetszik az a tiszteletteljes alázat, ahogy említi Őt. Jó szembesülni, amikor a fiatal generációk vallanak a példaképekről. Bevallom Önnek, most találkoztam csak a nevével, de ezek után keresni fogom a felvételeit, s talán koncertjére is sikerül elvetődnöm.
    Sok sikert kívánok legújabb elképzeléseihez és további zenei pályafutásához.
    Tisztelettel, Vajda János

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...