 | |
| Édes-vízi-sport |
Garamvári Gábor.: Honnan jött a lehetőség, hogy a Mai Manó Házban állíthatod ki a képeidet?
Balla Tamás: Vettem a bátorságot úgy jó egy évvel ezelőtt, a hónom alá csaptam a képeimet, illetve egy pendrive-ot , és bementem a Mai Manó Házba, és konkrétan megkerestem Kincses Károlyt, hogy érdekli-e ez az anyag. Azt mondta, hogy igen. Kerestünk egy időpontot, amikor lehetőség nyílhatna kiállítani a képeket, és ez most jött el.
G.G.: Amikor ilyen helyekre mész portfóliót bemutatni, akkor mindig ugyanazokkal a képekkel érkezel?
Balla Tamás: Ezek azért bővülnek, mindig vannak újabbak, bár őszintén megvallva a Mai Manó volt az első hely ahová elmentem, hogy itt mindenképp szeretnék kiállítani
 |
| Citromcápa |
G.G.: Hány képpel szerepelsz itt a kiállításon?
Balla Tamás: 33. Alapban 32 volt, de az utolsó pillanatban bővült eggyel.
G.G.: Van valami számmisztikája a darabszámnak?
Balla Tamás: Nincs. 100 darab van körülbelül ebből az „agymenésnek” nevezett képekből. Ebből lett kiválasztva ez a 32, aztán a Kincses Károly a megnyitó után mondta, hogy teljesen kiment a fejéből, de van még egy kép, amit szeretett volna a kiállítótérben látni. Aztán megegyeztünk, hogy ha megcsináltatom, akkor annak is talál helyet.
 |
| Életút |
 |
| Fotós ház |
G.G.: Évente egyébként hány képet csinálsz?
Balla Tamás: Nagyon változó. Idén kicsit kevesebbet. Sajnos a megélhetés előteremtése jobban az előtérbe került, mert ugye elsősorban nem ebből élek, hanem porcelán-javításból. De ha a munkám engedi, akkor akár heti 2-3 képet is kiagyalok és megalkotok. Van még a tarsolyban bőven.
G.G.: Erről jut eszembe, szerinted mennyi ilyen képet lehet csinálni?
Balla Tamás: Volt egy olyan időszak, amikor elkezdtem félni, hogy mi lesz, ha nem jön az ihlet, de szerencsére erre még nem került sor. Sokszor nem is csinálom meg egyből az ötletet, hanem elmentem és később készítem el.
G.G.: A fotózásnak miért ezt a válfaját választottad?
Balla Tamás: Szerintem én is úgy kezdtem el a fotózást, mint bárki más, aki ezzel foglalkozik. A természetben „bogarászva”, a fákat, a lepkéket, a leveket fotóztam. Közben a műhelyben volt időm gondolkozni, és akkor jött az ötlet, hogy miért nem készítem el a saját fotóalanyaimat. Az ötletet pedig tett követte, és azóta készülnek ezek a képek. Ezek készítése többszörös öröm forrása, hiszen maga az alkotás-gyártás folyamata jó érzés, hogy valami születik a kezem által, majd később a pozitív visszajelzések is, hogy tetszenek az elkészült képek.
G.G.: Számomra érdekes, hogy a munkád és hobbid nem különül el lényegében, hiszen mindkettőben aprólékos munkával hozol létre valamit. Nem megszokott dolog ez.
Balla Tamás: Igen, többnyire a szakmától merőben más hobbit választanak maguknak az emberek. Nekem viszont örömet okoz ez az aprólékos munka. Szeretem látni ahogy valami megszületik a kezem alatt. Szeretem tudni, hogy az elkészült kép mögött valódi munka van, és nem a Photoshop.
 |
| Fotós születik |
 |
| Izzó pillangó |
G.G.: Idén kicsit előtérbe kerültél (Fábry Show, Mai Manó Ház). Hogy érzed felkapott egy kicsit a média?
Balla Tamás: A Fábry Show nagyon szerencsés volt, hiszen az a műsor nagyon-nagy nézettséggel bír. Észrevehető volt, hogy akár mást ne említsek, hogy a weboldalamra mennyi látogató érkezett. Természetesen ebből fakadóan több megkeresés és felkérés is érkezett. Így egyértelműen pozitív a műsor utóélete.
G.G.: Amikor egy ilyen megkeresésre készítesz képet, az más gondolkodást igényel?
Balla Tamás: Természetesen. Minden „kötelező” dolog nehezebb, mint amikor saját magunknak kell kiötleni valamit. De maximálisan próbálok az ilyen feladatoknak is eleget tenni.
G.G.: El tudnád képzelni, hogy semmi mással ne foglalkozzál, csak ezzel?
Balla Tamás: Ó, nagyon! Szívesebben furnám-faragnám az alkotásokat, mint tízenéve festék és hígító között tölteni a mindennapjaimat. Lassan öt éve foglalkozom ezzel és biztos sokkal „termékenyebb” tudnék lenni, ha csak ez töltené ki az életemet.
G.G.: Van már valamilyen visszajelzésed a kiállítással kapcsolatban?
Balla Tamás: Igen, nagyon örömteliek. Többek között a Mai Manó Házból is felhívtak, hogy az idei kiállítások közül, az internetes visszajelzések alapján, ez a legtöbb pozitív kritikát kapott esemény a ház életében. Mellette az érdeklődés is folyamatos képek iránt. Egyébként bízom benne, hogy országosan is nyitottabbak lesznek az ilyen típusú fotók iránt, hiszen egyrészt ott van benne a humor, főleg ha címmel együtt nézik, és abszurd is egy kicsit.
G.G.: A cím szerintem fontos eleme a képeidnek.
Balla Tamás: Valóban így van. Sokszor először a cím van meg, majd ezt próbálom kifacsarni és új megvilágításba helyezni. Szerencsénk van, hogy a magyar nyelv ilyen szép és kifejező, így rengeteg lehetőséget rejt magában, sőt sokszor tálcán kínál. Én ezt ki is használom, hol úgy hogy egy szójáték után kitalálom, hogy miből lehetne megcsinálni a képet, hol úgy hogy a cím és a kép is egy poént rejtsen. Sajnos sok esetben ez hátrány is, hiszen külföldön nagyon ritkán értik meg mi a poén.
G.G.: Ismersz mást, aki ilyen képeket alkot?
Balla Tamás: Magyarországon egy embert. Ő technikus. Úgy látszik az ilyen képek készítéséhez alapvető tulajdonságok a kézügyesség és a barkácsolásra való hajlam.
 |
| Kolduskenyér |
 |
| Szakadj már le anyádról |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése