2010. április 21., szerda

Fehér Vera: Fotografikus jegyzetek

1 A kép paradigmája, fejlődéstörténete


1.4/1 A szöveggel egy időben létező kép változásai a fotográfia megjelenéséig

A szövegek megjelenése óta (vagyis történeti múltunkban) a hagyományos képek világa is változásokon ment keresztül. Az emberiség kultúrabeli fejlődésének története, a világnézeti változások nagyon sokban befolyásolják a világról alkotott kézzelfogható kétdi­menziós képünket.

Az ókeresztény kultúrában a katakombákba rejtett képek, jelképek elvont jelentéstar­tal­mukkal funkcionáltak. Az üldözött kereszténység a képi mágia segítségével óvta meg ta­nításait. A szimbólumok, figurák örökéletűek, szentek, szimbolikusak, időben örökéletűek.

Bizáncban a képi megrendelések már elsősorban az egyháztól érkeznek. Gazdagság, dí­szesség jellemzi az ábrázolásmódot; az uralkodó kiemelése és isteni hatalmának kihangsú­lyozása, va­lamint a pogányok (csillogó arany és ezüst festékek, berakások csábító erejével való) megté­rítése, elcsábítása az elsődleges cél. A képnek erkölcsi mondanivalója is van (ezt már maga a vallás hordozza magában), szimbolikájával mögöttes tartalmakat, más je­lentést ad a kép igazi szereplőinek. Az alkotónak (és megrendelőnek) alapvetően nem a való­ság hű visszaadása, inkább a jelképek rendszerének megtartása a szándéka.

A gótikában változatlanul a kereszténység és az egyház hatal­masodik a kép fölé. Virágzó a városi élet, a nép sokat adakozik az egyháznak, egyetlen erköl­csi tanítómesterének. A gó­tika embere, a városi polgárok rétege már magában az életben keresett inspirációt, és új igazságokat talált. Az érzékelhető világra való nagyobb nyitottság, szabadság a valóság ér­zelmesebb és derűsebb felfogásához vezetett, s ez képeiken is nyitást eredményez: már ér­zékelhető térmélység a festményeken.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...