A szarvassá változott fiú

 A szarvassá változott fiú

A Bárka Színház vendége lesz a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója, Törőcsik Marival a főszerepben.

Az előadás 2003-ban elnyerte a Bárka Színházi Fesztivál fődíját, a kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválja nagydíját, Trill Zsolt elnyerte a 2003-as gyulai Nyári Játékok Fesztiválján a legjobb férfi színészi alakításért járó díjat. A ritkán játszott előadást a tavaly szeptemberi GOGOLFEST-re újította fel Vidnyánszky Attila. A rangos kijevi fesztivál után legközelebb Budapesten, a Bárka Színházban láthatjuk a produkciót. A rendező szerint az idő önkéntelenül hat egy kész előadásra is. Az eredeti verzió felújítása újraszületést, újrateremtést jelent az alkotók számára. 

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház
és a Gyulai Várszínház közös produkciója. 

Juhász Ferenc:
A szarvassá változott fiú - kiáltás a titkok kapujából 

Szereplők: 

Törőcsik Mari m.v.

Trill Zsolt

Szűcs Nelli

Kristán Attila

Tóth László

Varga József

Rácz József

Ivaskovics Viktor

Sőtér István

Orosz Ibolya

Orosz Melinda

Béres Ildikó

Vass Magdolna

Szabó Imre

Kacsur András

Gál Natália

Kacsur Andrea

Tarpai Viktória

Ferenci Attila

Krémer Sándor  

Dramaturg: Szász Zsolt

Koreográfus: Horváth Csaba

Díszlet és jelmez: Alekszandr Belozub

Rendezőasszisztens: Kozma András 

RENDEZŐ: Vidnyánszky Attila 

„Édes fiát az anyja hívta, messziről kiáltott, „édes fiát az anyja hívta, messziről kiáltott, a ház elé ment, onnan kiáltott, nehéz kontyát lebontotta, szőtt abból sűrű rengő fátyolt, bokáig-érő drága leplet…” E szavakkal kezdődik Juhász Ferenc gyönyörű költői eposza, és ezzel kezd a kárpátaljai előadás kórusa is. A költő 1955-ben írta A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című versét. Inspirálója Bartók műve, a Cantata profana volt, mely a kilenc csodaszarvas román eredetű népi regét dolgozta fel. Vidnyánszky Attila a színház eszközeivel újraírta Juhász Ferenc versét, és az így létrejött, sokféle hangulatot egyesítő, de alapvetően mégiscsak lírai jellegű színpadi kompozíció a társulat szuverén világértelmezését fejezi ki. 
Juhász Ferenc művében a fiú elhagyja az édes otthon biztonságát, és egy másik, egy korszerűbb világ meghódítására készül. A villanyoszlopos várost választja, a tudást, a mindenség titkainak felfedezését. Magára maradt anyja hiába hívja, öregségére, tehetetlen kiszolgáltatottságára hivatkozva, hiába csábítja a régi emlékekkel, megszokott, harmonikus életükkel. A szarvassá változott fiú tudja, oda nem térhet vissza, mert az a világ már nem az övé… ”a fiú visszakiáltott, szarvas-hangon búgott a ködben: anyám, édesanyám, nem mehetek vissza, anyám, édesanyám, ne csalogass engem…” A halott apa emléke sem téríti haza. „Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza, meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám:… akkor leszek a kisfiad újra, mert az csak neked fáj édesanyám, jaj, csak neked fáj, édesanyám.”. Az előadás balladaszerű megszólaltatásban, látványos színpadi képekkel, zenével, tánccal megjelenítve a mondanivalót, végigkíséri a kiválasztott utat a titkok kapujáig. A hűség az övéihez, az anya iránti szeretet, a halott apa örökének továbbvitele azt sejteti, mégsem hiábavaló az otthont elhagyó áldozat.