Sokan, sokszor megkérdezték már tőlem, hogy miért pont ezt a témát választottam.
Visszakérdezésem után indoklásul a téma véres és visszataszító jellegét nevezték meg.
Nehéz volna tagadni, valóban az, de érdekes módon a készítés során bennem ez nem nagyon merült fel.
Ebben nyílván közrejátszott, hogy a disznóölések gyerekkorom teleinek elmaradhatatlan eseményei voltak, másrészt ha egy téma igazán érdekel, akkor hajlamos vagyok a „keresőben ragadni” és megfeledkezni a körülményekről. Ez a téma pedig már hosszú ideje foglalkoztatott.
Természetesnek találjuk, ha húst fogyasztunk, de azzal nem szívesen szembesülünk, mi minden is történik a húsdarabbal, amíg a tányérunkba jut. Kétségtelen, önvédelmi mechanizmus, de végsősoron érthető.
Talán ebben rejlik a sorozat érdekessége. Legbelső ösztöneinket mozgatja meg, ezért nehéz semlegesen viszonyulni hozzá.
Célom mégsem a befogadó határainak (kiváltképp nem öncélú) feszegetése, hanem a disznóölés folyamatának és a faluhelyen mai napig élénken élő hagyományának bemutatása volt. Vadászösztön, önfenntartás, mélyben gyökerező tradíciók és kulinária – ki vitatná, hogy mindez fotóért kiállt?
Mikor a képem szereplőinek megmutattam a felvételeket, hosszasan nézegették őket, majd azt mondták, hogy jó-jó, de azért ennek nem pontosan ilyen a hangulata. Ennek én sajátos módon örültem – akkor talán én is hozzátehettem valamit...
Ez lesz a 2010-es EKF esztendő legnagyobb pécsi fesztiválja, hiszen az elővételben elfogyott jegyek azt mutatják, hogy mintegy ötvenezren érkeznek július 5–11. között a Rockmaratonra, a pécsi Malomvölgyi Arborétumba – számolt be sajtótájékoztatón az érdekességekről Varga Zoltán főszervező.
A 17 külföldi sztárcsapat közül az Exploitedet kell első helyen említeni. Jön a norvég stílusteremtő black-metál zenekar, a Mayhem, a folk-metál hírességek közül a finn Ensiferum és az ír Primordial, s először játszik Magyarországon a modern fémzene német apostola, a Heaven Shall Burn. Jön négy amerikai csapat (köztük a Walls of Jericho), itt lesz a jordán Bilocate, és a koncertre csak igen ritkán kapható Blaze Bayley is, az Iron Maiden ex-énekese. Napközben a tehetségkutató 50 fellépőjén lehet csápolni, és készülnek az idősebb rockerekre is, a nagyszínpadon többek között Hobo, Deák Bill, a Lord, az Edda és a Mobilmánia is lesz.
Kedvcsinálónak pedig álljanak itt Biczó Zsolt egy korábbi fesztiválon készült képei.
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy kevesen vannak a mai rohanó világban, akik egy-egy anyaguk elkészítésére több időt szánnak. Biczó Zsolt (www.jorubafoto.eu) ezzel a rossz beidegződéssel próbált szakítani, amikor egy éven keresztül dokumentálta egy ifjúsági csapat edzéseit. Ezt csak kitartó munkával lehetett véghezvinni, de ez nem idegen tőle, amit blogjának, http://jorubafoto.blogspot.com/, anyaga mellett az alábbi képriport is bizonyít.
Tréning
Kedvelem a sportfotókat. Olyan – heroikus, néha viszont nagyon is emberi – pillanatokat ábrázol, amilyeneket a pálya szélről nemigen láthatok.
Szóval kedvelem ezeket a képeket, és egy ideje már engem is foglalkoztatott sportfotók készítése, de én egy kicsit más megközelítésből, például egy edzésen, szerettem volna ezeket a képeket elkészíteni.
Sokáig kerestem a lehetőséget, végül találtam is egy sportegyesület, de az egyeztetések elég nehézkesen haladtak előre, ezért idővel letettem róla.
Szűkebb lakóhelyemen, Kozármislenyben viszont egyik reggel – ködös tájképek reményében – hajnali fotózásra indultam.
A fényviszonyok nem alakultak kedvezően, ezért képek nem igazán készültek, a visszautam viszont helyi focicsapat pályája mellett vezetett el.
Korábban gyakran jártam erre. Maga a pálya korábban semmiben sem különbözött bármelyik másik falusi csapat pályájától. Tessék-lássék kapuk, göröngyös talaj, körben vaskorlát, amire az alkalmi nézők szotyolaköpködés közben támaszkodhatnak. Az elmúlt években viszont hatalmasat változott az összkép. A centerpályát nagyon szépen rendbetették, tribünt építettek és hozzá több gyakorlópályát, csarnokot.
A komplexum felé poroszkálva határozott, katonás vezényszavakra és a focilabdák puffogásának semmihez nem hasonlítható hangjára lettem figyelmes. Megszaporáztam a lépteimet. A kerítéshez érve láttam, hogy a műfüves pályán épp edzés folyik. Egy edző járkált hátul összekulcsolt kézzel és pattogósan adta az utasításokat a körülötte a labdát bólyától-bólyáig nagy koncentrációval terelgető focista palántáknak.
Sokáig néztem őket. Az egyik gyakorlatnál, sípszóra indulva kellett felgyorsítani, majd a tőlük öt méterre lévő labdát elérve egy rövid csel után kapura rúgniuk. Utána oldalt egy gyors sprinttel vissza, miközben már indult is a következő játékos. Ez az, amit kerestem!
Az edzés szervezettsége, a gyakorlatok dinamikája, és fegyelmezettség engem lenyűgözött. A fejemben pedig lassanként kezdtek körvonalazódni a képek.
Ekkor döntöttem el, hogy a képeket – amennyire lehet – testközelből próbálom elkészíteni, de az egyének helyett inkább a mozdulatokra helyezem a hangsúlyt. Az edzésnek egyfajta kivonatát, absztrakcióját képzeltem el, ahol minden tipikus, mégis szokatlannak hat.
Heti-kétheti rendszerességgel látogattam az edzéseket. Szívesen tettem. Nagyon érdekes, egyedi hangulatú közeg.
Az egyesület – beleértve az edzőket is – (http://kozarmislenyse.hu/labdarugas) szerencsére készségesnek bizonyultak és mindenben támogattak. Ezúton is köszönet érte! Biczó Zsolt
