Tréning
Kedvelem a sportfotókat. Olyan – heroikus, néha viszont nagyon is emberi – pillanatokat ábrázol, amilyeneket a pálya szélről nemigen láthatok.
Szóval kedvelem ezeket a képeket, és egy ideje már engem is foglalkoztatott sportfotók készítése, de én egy kicsit más megközelítésből, például egy edzésen, szerettem volna ezeket a képeket elkészíteni.
Sokáig kerestem a lehetőséget, végül találtam is egy sportegyesület, de az egyeztetések elég nehézkesen haladtak előre, ezért idővel letettem róla.
Szűkebb lakóhelyemen, Kozármislenyben viszont egyik reggel – ködös tájképek reményében – hajnali fotózásra indultam.
A fényviszonyok nem alakultak kedvezően, ezért képek nem igazán készültek, a visszautam viszont helyi focicsapat pályája mellett vezetett el.
Korábban gyakran jártam erre. Maga a pálya korábban semmiben sem különbözött bármelyik másik falusi csapat pályájától. Tessék-lássék kapuk, göröngyös talaj, körben vaskorlát, amire az alkalmi nézők szotyolaköpködés közben támaszkodhatnak. Az elmúlt években viszont hatalmasat változott az összkép. A centerpályát nagyon szépen rendbetették, tribünt építettek és hozzá több gyakorlópályát, csarnokot.
A komplexum felé poroszkálva határozott, katonás vezényszavakra és a focilabdák puffogásának semmihez nem hasonlítható hangjára lettem figyelmes. Megszaporáztam a lépteimet. A kerítéshez érve láttam, hogy a műfüves pályán épp edzés folyik. Egy edző járkált hátul összekulcsolt kézzel és pattogósan adta az utasításokat a körülötte a labdát bólyától-bólyáig nagy koncentrációval terelgető focista palántáknak.
Sokáig néztem őket. Az egyik gyakorlatnál, sípszóra indulva kellett felgyorsítani, majd a tőlük öt méterre lévő labdát elérve egy rövid csel után kapura rúgniuk. Utána oldalt egy gyors sprinttel vissza, miközben már indult is a következő játékos. Ez az, amit kerestem!
Az edzés szervezettsége, a gyakorlatok dinamikája, és fegyelmezettség engem lenyűgözött. A fejemben pedig lassanként kezdtek körvonalazódni a képek.
Ekkor döntöttem el, hogy a képeket – amennyire lehet – testközelből próbálom elkészíteni, de az egyének helyett inkább a mozdulatokra helyezem a hangsúlyt. Az edzésnek egyfajta kivonatát, absztrakcióját képzeltem el, ahol minden tipikus, mégis szokatlannak hat.
Heti-kétheti rendszerességgel látogattam az edzéseket. Szívesen tettem. Nagyon érdekes, egyedi hangulatú közeg.
Az egyesület – beleértve az edzőket is – (http://kozarmislenyse.hu/labdarugas) szerencsére készségesnek bizonyultak és mindenben támogattak. Ezúton is köszönet érte! Biczó Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése