2010. augusztus 31., kedd

Gáti György érzékelései

Gáti György érzékelései
Vajda János írása a Kísérleti Adás számára.




Nehéz tárgyilagosan beszámolnom Gáti György augusztus 29-én megnyitott ÉRZÉK - Képek az Antroposzférából című kiállításáról, mert egyrészt barátot tisztelhetek benne, másrészt pedig Gáti fotografálási stílusa, a vizualitás komplexitásához való hozzá állása nagyon hasonló az enyémhez. Ez még tovább növeli az Ő és képei iránt táplált érzéseimet.

A vasárnapi megnyitó délutánján egy rekesznyi mosolygó alma fogadta a belépőket, mintegy megteremtve az egész terem hangulatához a kiegészítést. Ennek ellenére azt hiszem, nemcsak nekem volt a szemben lévő falon kiállított óriásnagyítás a megvilágosodással azonos tapasztalás a belépés pillanatában. Ez a GÁTIFOTÓ! Hétköznapi környezetből kisiető, ugyancsak hétköznapi alak. Ám a helyzet az Ő tálalásában a hétköznapiból különlegessé válik. A pillanatszülte lehetőségek felismeréséből és fotografikus megragadásából olyan Kép születik, amire kevesen képesek ma. Mi ennek a lényege? Gáti olyan dolgok mellett nem megy el, ami mellett nemhogy egy átlag fotós, de sok művész is igen. Mert első ránézésre nem tűnik érdekesnek. Gátinak viszont igen, és úgy tudja bemutatni nekünk, amit látott/észrevett, hogy nekünk is azzá válik a képen. Csala Bertalan fogalmazott valahogy így (elnézést, ha nem szó szerinti az idézet) Gáti egyik kiállításának felvezető szövegében: „Sok fotósnak el kell utaznia valahová a jó képért, Gátinak elég, ha leugrik a sarki boltba kenyérért.”

Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, az egyik megnyitó vendég az utazó- és a műtermi fotós sajátos keverékeként jellemzi Gátit, aki az utcán is műtermiként kezeli a fotózást. Ez a kiállított képeken azonnal érthetővé is válik. A műgond, ahogy a kompozíciók összeállnak, az expozíciós biztonság, amitől élnek a fények és a precíz utómunka nem a technikai tökéletesség szolgálatában áll, hanem a kép Képpé formálásában. (Ahogy tették ezt az elődök a múltban, akkor még ugyan elsősorban a technika körülményessége miatt.) Nincs szüksége bonyolult transzformációkra, effektekre, ma divatos trendekre (sem). Az általa fontosnak ítélt látvány pontos elénk tárásának érdekében kezeli a mai kor lehetőségeit. Tisztán és sallangmentesen. Úgy mutat újat, hogy nem csinál semmi különöset a képpel, de azt nagyon jól. A fotográfia eredeti lényegével szembesülhetünk.



Biztos szakmai ártalom, de szeretem, ha egy kiállítás meg van tervezve. Amikor érezhető, hogy a képek elrendezése a terem adottságaihoz igazodik, nem a személyes kötődésekhez, hanem a képek összességének - egymáshoz való viszonyuk - erősítéséhez. A tagolás szekciókra kényszerítette a válogatást. Az átvezető falakon önmagukban megálló, óriás méretű képek néznek ránk. A képi ellentétpárok az átjáróknál kerültek szembe egymással. Az összefüggők a hármas összekapcsolás szakrális jelentését hordozzák a nagyobb paravánokon vagy falfelületeken. Hosszabb-rövidebb epizódok, amik egy képi novellás kötet folyamatosságában állnak össze. Az érzékelések meséiben. Gáti György fogalmaz így mindannyiunk mindennapjairól az „Antroposzféráról”. Hat az érzékünkön, a szemünkön keresztül az érzelmeinkre és így találkozhatunk az övéivel.

Kevés az embert közvetlenül ábrázoló kép, de nem is kell ragaszkodnunk hozzájuk, hiszen minden képben felfedezhető az ember. És ne feledjük, a kamera mögött is mindig ott van. Amikor azonban elébe állunk bármely Gáti képnek, mi is ott tudjuk magunkat érezni az adott helyzetben. Hiszen nem egy lessátorban kucorgott a készítője, vagy nem 6000 méteres magasságban légtornázott érte, nem is egy lövöldözés közben lehúzott fejjel. Csak arra járt, ahogy éppen mi is járhattunk volna akkor ott. Annyi a különbség csupán közöttünk, hogy Ő meglátja azt, amit mi nem. Minden kép az emberek egymáshoz és a világhoz való viszonyáról szól Gáti sajátos képi nyelvezetével. Ahogy egy-egy csoport összeállt a képek előtt, azt fedezhettem fel, hogy a hátterekben lévő pillanatok egységgé váltak az előttük állókkal, és pillanatról pillanatra új képek születtek előttünk, a képekből kisugárzó tartalmat variálva. Bárhol is álltunk épp. Ez Gáti varázslata… ha eddig nem is ismerted mit is csinál, ki is Ő, abban a teremben, a képei között azonnal a barátodnak vallod és Ő is Téged.

Ezért nem véletlen, hogy olyan sokan tolongtunk ezen a megnyitón. Nemcsak a mai fotóstársadalom „elitje”, hanem a fotózás, a művészetek és az élet bármely területéről is sokan. A csak a teleobjektíven keresztül látó természetfotóstól a képző- és előadóművészen át a zenekritikusig. Csak sejtem, hogy milyen érzés lehetett Gáti Györgynek a megnyitó résztvevői között helyet foglaló Judit Hervé, Lucien Hervé özvegyének megjelenése. (Ki ne lenne büszke, ha a vendégkönyvébe egy ilyen személyiség is írna?) A mester/példaképnek tekintett nagy előd legközelebbi hozzátartozója igazán ünnepivé emelte a megnyitó hangulatát. Miként Falusi Mariann és zenész társainak meghatódott fellépése, Fáy Miklós szurkáló, ám szeretetteljes fricskái, Zsigmond Attila igazgató, a házigazda köszöntője, Baki Péter rövid, ám annál velősebb elemzése és nem utolsó sorban maga a kiállító művész önkonferansza.

Hiszen ünnep volt aznap, a Magyar Fotográfia Napja. Ennél emberibb és ünnepibb eseménnyel nem is nagyon lehetett volna emlékezetessé tenni ezt a napot, mint ezzel a kiállítással és a jelenlévőkkel. Szerintem az sem volt véletlen, hogy a képek címei térdmagasságba kerültek. Jó mélyen meg kellett hajolni minden kép előtt, ha érdekelt valakit, mi van a kis táblán. Talán azt akarta ezzel Gyuri sugallni, hogy a cím csak másodlagos, a kép a fontos. A meghajlást azonban megérdemelte és meg is érdemli minden kiállított kép és a szerzője is. Mert a tisztelgés aznap a Magyar Fotográfiának (is) szólt, és ezt a fogalmat Gáti György és eddigi munkássága méltóképpen képviseli és jellemzi.

A kiállítás szeptember 19-ig tekinthető meg a Budapest Galéria Budapest kiállító termében, V. Szabad sajtó út 5.


-

Programok a Millenárison szeptember első hetében

             Programok a Millenárison szeptember első hetében
                               Gyermekprogram, koncert, fesztivál, színház és táncszínház, kiállítás
Park Action 2010 
[szeptember 1., szerda]
Csomó-lung-ma
Helyszín: Park 
Időpont: 19.00
„Tomboló tarkaság, jéghideg makacsság, ingatag őrültség…”
Alkotó előadók: Dombi Kati | Dózsa Ákos| Katona Laci | Tabbouch Linda | Vadas Tamara |  
Vida Gábor és mások 
Jelmez: Kulcsár Viktória
A belépés díjtalan!
[szeptember 3–5., péntek–vasárnap] 
11. Nyelvparádé  
Óriási nyelvtanulási seregszemle a Millenárison!
Helyszín: B épület 
Időpont: 10.00–18.00
A 11. Nyelvparádén – a nyelvtanulási lehetőségek legnagyobb országos és nemzetközi rendezvényén – a nyelviskolák, nyelvi szolgáltatók, nyelvvizsgaközpontok, nyelvi utaztatók és nyelvkönyvkiadók kínálják majd termékeiket, szolgáltatásaikat. Évek óta nyelvtanulók, valamint nyelvtanárok ezrei keresik fel a Nyelvparádét, hogy válogassanak a kiállítók kínálatából, vásároljanak a kedvezményes könyvek, CD-k, DVD-k közül – esetleg külföldi nyelvtanfolyamot vagy munkát találjanak. A szerencsések akár ingyen juthatnak ezekhez, hiszen a sokféle nyelvi játék, vetélkedő győztesei értékes ajándékokat nyerhetnek. A kiállítói standoknál lehetőség  adódik majd a közvetlen személyes információgyűjtésre – de a kísérő programok is rengeteg hasznos, gazdaságos és szórakoztató hétvégi elfoglaltságot ígérnek.
Lesznek többek között:
o  előadások – az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. támogatásával, 
o  kerekasztal-beszélgetések,
o  bemutatóórák,
o  tanácsadások (állásinterjúra való felkészítés, grafológiai, stb.),
o  ingyenes próbanyelvvizsgák,
o  tiroli vendéglátós állások, illetve interjútréningek előzetes jelentkezés alapján,
          o  gyermekmegőrző és játszóház. 
  Naprakész információk a www.nyelvparade.hu honlapon olvashatók.                                                       A rendezvényre a belépés ingyenes!
[szeptember 4., szombat] 
Colores del Tango 
Argentin tangóest és milonga
Helyszín: Teátrum 
Időpont: 19.30
Az alkotók hangulatos bemutatóra invitálják a tangó szerelmeseit: sokéves Buenos Aires-i élményekből kiindulva – illetve tánctudásuk legjavát beleadva – létrehoztak egy magával ragadó, egyedülálló előadást, amely kimozgatja a nézőt a mindennapi közömbösségből, és a szíve legmélyére hat. Három test, három lélek, három nemzetiség összeolvadása egyetlen szenvedélyben: az argentin tangóban. Mert ez a legtöbb érzelemmel telített tánc, amely azonban nem csupán szenvedélyes lehet, hanem melankolikus, virtuóz – vagy akár vidám is. A Colores del Tango olyan élményt nyújt, amely – az argentin tangó különféle arcain keresztül – nyomot hagy az ember tudatában. A táncosokat Európa egyik leghíresebb tangózenekara, a Beltango Kvintett egészíti ki a színpadon. A Beltango világszerte számos nemzetközi tangófesztivál meghívott vendége volt – 2007-ben Buenos Airesben is osztatlan sikert arattak. Tánc és zene együtt – egymás hatását erősítve – segítik átérezni azt a sajátos, érzelmekben és indulatokban bővelkedő világot, amely a tangó mozdulataiban ölt testet. Az előadást 22.00 órától milonga követi, amelyre szeretettel várunk minden kezdő vagy haladó tangótáncost.
Tánc: Kulik Johanna | Josip Bartulovic| Santiago Maciel  
Zene: Aleksandar Nikolić – bandoneon/tangóharmonika | Ivana Nikolić – zongora, ének | Jovan Bogosavljević – hegedű | Bogdan Pejić – elektromos gitár | Ljubinko Lazić – nagybőgő
Jegyár: 3000,- Ft-tól
[szeptember 5., vasárnap] 
Coca-Cola Testébresztő  XII. Női Mozgásfesztivál  
„Szívsz vagy élsz” programok
Helyszín: Park 
Időpont: 09.00
Egészségessé válni: életforma-változtatás kérdése. Ehhez nyújt ötleteket, továbbá segítséget, ad motivációt a Coca-Cola Testébresztő XII. Női Mozgásfesztivál és a „Szívsz vagy élsz” dohányzásról leszoktató programja. S hogy milyen foglalkozásokra lehet jelentkezni a rendezvényen?
·     sok-sok mozgásforma és sporteszköz kipróbálására, illetve megismerésére,
·     speciális – személyre szóló – dohányzásról leszoktató programokra,
·     szépséggel és egészséggel kapcsolatos információk megszerzésére, általános egészségi állapotfelmérésekre, szűrővizsgálatokra, valamint dietetikai és ergonómiai tanácsadásokra.
A rendezvényre a belépés ingyenes!

Összecsengés


Összecsengés

Furán indult a nap. Bár a reggeli „pizsamás thai-chi erőgyűjtés” után vígan ugrándoztam a tusolóba, „tamtidammtidamm” a számon, hamar rá kellett jönnöm, hogy nem is oly rózsásujjú a hajnal – a derűs készülődésben elnéztem az órám, úgyhogy a palkonyai busz rég itt hagyott. Következésképp lekéstem a Furfangos királykisasszonyt a Mesekertben, amire pedig igazán szerettem volna belesni. Nem hagyom a délelőttöt, gondolom elszántan, és felszállok a következőre. Csakazértis. Ha nem egy királykisasszony, akkor két dalos madárka. Bemegyek a templomba, ami persze dugig. Húsz perc technikai szünettel kezdünk. De ez valahogy senkit nem zavar. Addig meghallgatjuk a templom és az alpinista lelkületű helyi pap esetét. Amikor aztán rendben a hangosítás, Sebestyén Márta arról mesél, hogy a barokk zene és a népzene nem is áll olyan távol egymástól, mint azt elsőre gondolnánk, elég nagy az átjárási felület. Andrejszki Judit leül a csemballó elé, bólint. Egy középkori Szent István dicséretet hallunk, ugyanannak a dallamnak két verzióját két szólamban, Andrejszki Judit latinul, sok díszítéssel, Sebestény Márta magyarul énekel egy lekerekítettebb, puritánabb változatot. A két szólam indaként tekeredik egymás köré, hol összetalálkozik, hol elválik egymástól, egészen más utakat keresve. Valami bűvös egészet adnak. A szokásos közhely villan be: két stílus, két világ találkozása. De erről van szó: másfajta hangzásvilág, két énekesnő másfajta hangképzéssel egy izgalmas egészbe fonódik: a következő reneszánsz dalban, ami népdalként is fennmaradt, mintha egy magyar parasztlány tévedne a francia király udvarába, és a pompás palotában lépkedne „meztélláb”, magával hozva a rétek friss illatát. Csemballó és furulya. Előbbiről az elegáns Andrejszki Márta elmeséli, hogy pengetős hangszer, és aki a zongorához szokott, az elején egészen összezavarodik tőle, de ha van kedvünk, koncert után magunk is kipróbálhatjuk. Sajnos a párás levegő miatt elhangolódott, de hát ezért a mondás: egy csemballista fél életét hangolással tölti, a másik felében pedig hamisan játszik. Megjegyzem, ebből hozzám semmi nem jut el. Annál inkább az angol, olasz és francia reneszánsz szerelmes dalok. Ha egy angol szerelmes, akkor azt mondja: ha nem szeretsz, meghalok. Ha egy olasz énekli ugyanezt, az már így hangzik: ha nem szeretsz, meghalsz – tudom meg. Balassi Bálint végekről szóló énekébe egy kis-ázsiai török dallambetét kerül, aminek ritmusa aztán egybefonódik a vitéz dalával, egészen különleges ízt adva annak. Majd egy gyimesi csángó nóta kerül elő. A kánai menyegzőről szóló mű- és népdal strófái felelgetnek egymásnak. Nem nagyon akarjuk engedni a hölgyeket, újabb és újabb dalokat követelünk tőlük, nehogy elinduljanak ebédelni. Úgy tűnik, nem bánják, azt mondják, három napig is folytatják akár. Ülnék én ott három nap, három éjjel, hallgatnám a néhai valójú Mátyás király emlékdalát, lengyel éneket és áldását. Sebestyén Márta angyalhangúnak nevezi dalos párját, most már én is látom: egy angyalka és egy pacsirta dalolnak. Mesés élményt kaptam mese helyett.

Szemerédi Fanni

2010. augusztus 30., hétfő

Womb előzetes - Fliegauf Benedek filmje Eva Greennel

Fliegauf Benedek első angol nyelvű filmjében Eva Green játssza a főszerepet. Green egy özvegyet alakít, aki klónoztatja szeretett férjét, aki egy balesetben hunyt el. A férfit Matt Smith formálja meg. A produkció német-francia-magyar koprodukcióban készült.




Green a független-és nagyobb költségvetésű alkotásokban is előszeretettel vállal szerepet. A Casino Royale, Az arany irányítű (The Golden Compass) és a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) mellett leszerződött az Álmodozókba, a Franklynbe és a Crakcs filmbe is. Fliegauf Arany Leopárd díjat nyert a Tejúttal a Locarnoi Filmfesztiválon, de nevéhez fűződik a Dealer és a Rengeteg megrendezése is.

Forrás: filmdroid.blog.hu

Urbán Ádám: Egy biciklis-futár verseny arcai

Urbán Ádám a múlt héten egy cirkuszfesztiválra kalauzolt el a portréival. Az anyag sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy ez a hét se múljon el a képei nélkül. Lássuk, hogy néznek ki a biciklis-futárok a gépe előtt!






















.

Programajánló Pécs 2010 EKF: PánBalkán Art Piknik fesztivál



PánBalkán Art Piknik
2010. augusztus 30.- szeptember 5.

Art Piknik lesz, méghozzá „pánbalkáni”. Demonstrálunk, mint anno a legendás 1989-esek, ám a balkáni országok művészeit invitáljuk meg mi augusztus 30. és szeptember 5. között egy országhatárokat és nyelvi korlátokat felszámoló közös összművészeti „piknikre”, közös alkotásra, maradandó értékteremtésre. Demonstráljuk, hogy ha akarjuk, sikerülhet lebontani az emberek és a művészetek közötti határokat – ha csak néhány napra is.
A fesztivál keretében megvalósul az Angliából útjára induló „Play me, I’m yours!” utcazongora-projekt, melynek keretében Pécs legkülönbözőbb közterein zongorákat helyezünk el, melyeket előzőleg hazai és a balkáni országokból érkező képzőművészek installálnak. Az interaktív kiállítás egy hete alatt bárki szabadon játszhat a hangszer-alkotásokon önmaga és mások örömére.
„Padok és Városok Sétánya” címmel állandó szabadtéri tárlat is nyílik az Északi Várfalsétányon. A pad-szobor park alkotói az Európa Kulturális Fővárosa címre második körben pályázó hat város művészei közül kerülnek ki. A város szívében Szabadtéri Grafikai Kiállítás nyílik a Baranyai Alkotótelepek pályázatának nyertes alkotásaiból, az Északi és a Nyugati Várfalsétány gyönyörű organikus tereit pedig ifjú képző- és építészművészek Land-art Parkká változtatják a fesztivál idejére.
Emellett egy héten át nap mint nap a balkáni térségből érkező zenészek töltik meg a várost muzsikával. Vendégünk lesz többek között a világhírű román hegedűművész, Alexander Balanescu, aki nem csupán szólóban muzsikál majd: intenzív munkába kezd a pécsi Singas Project zenekarral, s az ő közös, igazi „PánBalkán” koncertjük ősbemutatója lesz a Piknik egyik csemegéje szeptember 2-án a Kultúrkertben. De érkezik még hozzánk a cigány népzenét a rezesbanda-hagyománnyal ötvöző román Fanfare Transilvania, a maribori ifjú szaxofon-titán, Jan Kus és bandája, a macedón zenei kultúra emblematikus alakja, a „cigányok királynője” Esma Redzepova, és itt lesznek Lajkó Félix és barátai, hogy egy fergeteges citera-party koncertet adjanak a Barbakán Várárokban. A fesztivált végül a török származású énekesnő, Fatima Spar & Freedom Fries laza dzsesszbe oltott világzenéje, charlestonnal kevert klezmer-muzsikája zárja. Emellett minden éjjel nyitva áll majd a PánBalkán CoolTour Klub, ahol a legkülönbözőbb zenekari formációk akusztikus koncertjei, különböző zenei világokból érkező muzsikosok jam session-jei és privát dj mutatványok várják a vájtfülű közönséget.
A Piknik hétvégéjén igazi PánBalkán családi matiné várja kicsiket és nagyokat: Székelyföldről Csernik Szende Lábitaszínháza, a Vajdaságból pedig a Szabadkai Gyermekszínház érkezik, Góbi Rita Társulata egy mesebalettel kedveskedik az apró művészetkedvelőknek, illetve a fesztiválon lesz Rozs Tamás és az Arco Trió gyermeklemezének bemutatója a „Lélek gyökerei” címmel.

További információ:

2010. augusztus 29., vasárnap

Meghívó Gáti György ÉRZÉK. c. kiállítására



Gáti György: ÉRZÉK.
Képek az Antroposzférából


Függönyök libbenése, fémfelületek struktúrái, üvegek tükrözése és átlátszósága, lámpák furcsa fényei, zöldségesrekeszek halmaza, Freud Zsigmond árnyéka…
Látványok felületei, amelyek között napjaink peregnek.
Megtévesztő, a felületes szemlélő számára rögtön-élvezetes, azonnal-érthető képek.
Ám apró részleteik között a gondos néző egyre újabb és egyre mélyebb összefüggésekre lelhet. Ez működik egyetlen fotográfián belül, és a képek között is.

Gáti így ír:
"Amolyan képi üzenetnek szánom a késői jövő számára, hogy miféle formák - színek - felületek között élünk mi a második ezredfordulón."

A fentiek mellett azonban képe(ke)t ad egy sajátságos fotográfiai képalkotási és gondolkodásmódról: a rétegek közöttit és mögöttit láttatva hat különböző ÉRZÉKeinkre.
Szemben az üres divattrendekkel, nem teóriákkal és koncepciókkal traktálja a nézőjét, hanem megadja neki az érzékelés primér élményét. A látvány pótolhatatlan meglepetését.

Klein Berta


  György Gáti: SENSE.
Pictures from the Anthroposphere


Twisted shapes formed by movements of curtains, huge mass of plastic grocery crates, the shadow of Sigmund Freud…
Surfaces of sights wherein our days are passing by.
Delusive pictures as they might be instantly enjoyable and understandable for the superficial spectator.
But when one is focusing on the small details they can find more and deeper relations. It is true for every single picture and it works between the different photos as well.

Gáti says:
"This is my so-called picture message for the ages to come - what shapes, colours, and surfaces surround us here, after the second millenium."

What is more, Gáti shows us a unique attitude towards photography: he affects our SENSEs by presenting what's behind and beyond the layers.
As going against cheap trends, he does not wish to feed the public with theories and conceptions. He gives them the primal experience of perception. The true sensation of sight.

Berta Klein


 

2010. augusztus 28., szombat

Programajánló: NEW ORLEANS SWING 2010



NEW ORLEANS SWING 2010
Warren és Allan Vaché (USA) & The Hungarian Swing All Stars
2010. augusztus 28., 19.30 - Fesztivál Színház

Közreműködik: Warren Vaché – trombita, szárnykürt, Allan Waché – klarinét, Szalóky Béla – harsona, Gyárfás István – gitár, Lutz János – bőgő, Berdisz Tamás – dob

A Szalóky Béla vezetésével alakult Hungarian Swing All Stars mellett az amerikai Vaché fivérek működnek közre: Warren Vaché trombitán és Allan Vaché klarinéton a 40-es évek aranykorának muzsikáját kelti életre; tapasztalataikat szintén Goodman zenekaraiban szerezték a 70-es években. Warren Vaché néhány fontos film zenei produkciójának létrehozásában is aktív részt vállalt: legfontosabb munkája volt, amikor 1984-ben, a Francis Ford Coppola rendezésében készült Gengszterek Klubja forgatásán betanította a hangszerkezelés alapjait Richard Gere számára, aki egy fiatal, feltörekvő trombitást alakít. Warren Vaché a 90-es évek óta független utazó koncertművész. Allan Vaché klarinétművész 1975-ig a Jersey City State College növendékeként David Dworkintól, a Metropolitan Opera Orchestra tagjától tanult. 1975-ben Broadway-musicalekben dolgozott, illetve ettől az évtől kezdve kezdett intenzíven turnézni, elsősorban Európában, Ausztráliában és Mexikóban. Allan Vaché 1993-ban Floridába költözött, ahol a Walt Disney produkcióiban vesz részt, illetve rendszeresen turnézik bátyjával közösen.
A Hungarian Swing All Stars alkalmi formáció, amelyben a műfaj legelkötelezettebb hazai képviselői vesznek részt a New Orleans Swing idei fesztiválján.
NEW ORLEANS SWING 2010
Django 100 - Joscho Stephan Trio (D)
2010. augusztus 29., 19.30 - Fesztivál Színház

Közreműködik: Joscho Stephan – gitár, Günter Stephan – gitár, Max Schaaf – bőgő
 
A fesztivál utolsó napján a száz éve született francia virtuóz swing-gitárosnak, Django Reinhardtnak állít emléket a Joscho Stephan Trio. A két gitáros (apa és fia) által alapított együttes lenyűgöző virtuozitásával tiszteleg a francia gypsy jazz zsenije előtt. Joscho Stephan zenéje mélyen gyökerezik abban a különleges cigány-szving dialektusban, amely az 1930-a években alakult ki elsősorban Párizs klubjaiban. Ennek a korszaknak a legnagyobb kéviselője Django Reinhardt. Joscho Stephan a francia gitáros legendát nemcsak mesterének tekinti, hanem életművét olyan forrásnak, amelyből egyrészt inspirációt merít, másrészt abból továbblépve bontakoztatja ki saját egyedi stílusát. Erre a stílusra elsősorban az észbontó virtuozitás jellemző. Joscho Stephan mindössze húszévesen jelentkezett első saját lemezével, amelyet egyből a hónap lemezének ítélt az amerikai Guitar Player szaklap. Joscho Stephan eddigi pályája során Paquito D’Rivera, James Carter, Charlie Mariano vagy Tommy Emmanuel meghívásának is eleget tehetett már. A gitáros szaklapok Joscho Stephant a cigányjazz gitározás jövőjének letéteményeseként tartják számon.

Megjelent a MúzeumCafé legújabb száma

Megjelent a MúzeumCafé legújabb száma



Szükség van-e Budapesten múzeumi negyedre, és ha igen, akkor hol? Többek közt ezzel a kérdéssel foglakozik a MúzeumCafé most megjelent száma, amelyben az is megtudhatjuk, hogy Radnóti Sándor esztéta szerint miért és hogyan lett mára a múzeum a szellemi élet centrális metaforája.
ATTRIBÚCIÓ – hirdeti a magazin címlapja a magazin vezető témáját, a képzőművészeti alkotások szerzői meghatározásának néhány különlegesen kirívó tévedést hozó esetének csokorba szedését. Ezt megelőzően azonban még a szerkesztői bevezető és a Múzeumkörút rovat hírösszefoglalója, kiállítás ajánlója, web- és könyvszemléje után egy Amerikából küldött írás mutatja be korunk (ottani) közgyűjteményi hősét, a digitális múzeumigazgatót és ma (ott) már szinte nélkülözhetetlen munkáját. A Disputa rovatban ezúttal városépítészek – Finta József, Cselovszki Zoltán, Finta Sándor és Szemerey Samu – fejtik ki a véleményüket a tervezett új budapesti múzeumnegyedről. A Műhelyben bemutatjuk az idén az egyik Év Múzeuma elismerést elnyert Tiszazugi Földrajzi Múzeumot, egy múzeumandragógus a kiállítási intézmények felnőttnevelési feladatival foglalkozik, olvashatunk egy konferenciasorozatról, amely a múzeumok mai átalakulásának kérdéseit veszi sorba, ellátogatunk a székelyudvarhelyi múzeumnak az erdélyi Mária-kultuszt bemutató kiállítására, régi textíliák restaurálási fortélyaiba nyerhetünk bepillantást, s végül megcsodálhatjuk egy avar kori sírból előkerült késő antik váza vadászjeleneteit.
A Múzeumnegyedben ezúttal a példás módon megújult veszprémi Dubniczay-palotába és az ott helyet kapott László Károly-gyűjteménybe kalauzoljuk el az olvasókat, és ha már ott vagyunk, benézünk az ugyanabban az épületegyüttesben működő Teguláriumba, vagyis téglamúzeumba is. Nyár lévén ezután körbejárjuk az egykor ilyentájt főszezonjukat élő, ma pedig legtöbbjük esetében már csak jobb sorsra érdemes hazai szélmalmokat.
Portré-összeállításunkban E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója mesél pályájáról, Tóth G. Péter, a Néprajzi Múzeum történész-etnográfusa egykori boszorkányperekről és a régi tárgyak mai múzeumi bemutatási lehetőségeiről beszél, Mélyi József, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatának nemrégiben megválasztott új vezetője a hazai kultúrpolitikának a képzőművészethez való koncepciótlan viszonyulásáról fejti ki a véleményét. Antal Péter műgyűjteményének, az ország egyik legjelentősebb privát kollekciójának a létrejöttéről és mai – kellően ki nem használt – lehetőségeiről mesél, s végül Radnóti Sándor esztétikaprofesszor mondja el, hogy miért és hogyan lett mára a múzeum a szellemi élet centrális metaforája.
A lap végén a külföldi olvasókat ezúttal is nyolc oldalnyi angol nyelvű összefoglaló igazítja el a MúzeumCafé legújabb számának tartalmáról.

Kiállításajánló: Korniss Péter - Kötődés 1967-2008

2010. augusztus 27., péntek

Óbuda Napja Herbst Rudolf, Sehr Miklós és Siklós Péter fotókiállítása az Óbudai Platán Könyvtárban

Óbuda Napja
Herbst Rudolf, Sehr Miklós és Siklós Péter fotókiállítása az Óbudai Platán Könyvtárban.

Vajda János anyaga a Kísérleti Adás számára.



A könyvtárak manapság már nemcsak könyveket táraznak, hanem az olvasnivalók mellett egyre több rendelkezik zenei- és filmarchívummal is, az üresen álló falak, vagy némely esetben termek pedig képzőművészeti-, így fotókiállításoknak is helyet adnak. Ez a kínálatbővülés minden tekintetben méltányolandó, ám - haza beszélve - a fotográfia szempontjából kifejezetten örvendetes. Az óbudai, Pók utcai lakótelepen működő Platán Könyvtárat a kerület Önkormányzata üzemelteti, 2008 óta egybe vonva az Óbuda (helytörténeti) Múzeummal. Egyik üresen hagyott szobányi termük ennek megfelelően a kerülettel kapcsolatos képzőművészeti alkotásoknak ad helyet rendszeresen.
A MAOE Fotóművészeti Tagozata (akkor még) elnökének, Tóth „Füles” József ötleteként karolta fel a kerület vezetősége az Óbuda Napja ez évi eseményeinek fotóművész szemléletű dokumentálásának támogatását és az anyagból válogatott kiállítás helyszínének biztosítását. Így került a Tagozat fent nevezett három művészének ötven képes tárlata a könyvtár kicsiny, ám annál barátságosabb kiállítótermébe.
A kiállítást megnyitó Kemény Kriszta kerületi önkormányzati képviselő, a Kulturális és Turisztikai Bizottság elnöke így beszélt Óbuda Napjáról:
„Óbuda napja, Óbuda-Békásmegyer kerületének az ünnepe, mely esemény évről-évre immár hagyományosan - a kerület védőszentjének, Szent Flóriánnak az ünnepéhez eső legközelebbi vasárnap - azzal a céllal kerül megrendezésre, hogy erősödjön az itt élők kerülethez való kötődése.
Óbuda-Békásmegyer több mint kétezer éves múltra tekint vissza, város a városban, önálló hagyományokkal rendelkezik. A hagyományok ápolása, a lokálpatriotizmus erősítése fontos feladat volt anno és most, a mai rohanó világunkban is. A 21. században, a technikai vívmányok korában azonban sokszor megfeledkezünk a helyi közösségek szerepéről, összetartó és megtartó erejéről, és ezzel együtt hagyományaink tiszteletéről, noha csak saját szűk hazánkban, esetünkben a III. kerületben otthonosan mozogva, gyökereinket ismerve, lakóhelyünket szeretve érthetjük meg más közösségek világát, életmódját, alkotásait.
Ám a szülőföld szeretete nem csak abból áll, hogy ismerjük kerületünk helytörténetét, részt veszünk Óbuda-Békásmegyer által kínált kulturális programokon, rendezvényeken, hanem abból is, hogy tudunk együtt, önfeledten ünnepelni.”
Az idézet utolsó gondolatának felelnek meg a falakon látható képek. Az önfeledt öröm dokumentációi, színekben tobzódó forgatag és arcokban felfedezhető szemlélődés, felszabadultság és kikapcsolódás. Nem is kell és nem is lehet több! Az ilyen jellegű rendezvényekről akkor lehet súlyos „értékű” képekkel megtérni, ha azokon valami nem odavaló történik. Ha minden rendben zajlik, akkor a termés sem lehet más, mint emlékképek halmaza egy vidám és egyre népszerűbb népünnepélyről. És mégis mást kapunk… A fotóművész, aki kedvtelésből, a maga örömére és esetleg egy kihívásnak megfelelve emeli a gépét a történésre, nem a riportázst keresi, hanem megpróbál az emberi mögé tekinteni az objektívje segítségével. Nem kell másik eseményre rohannia, így van ideje kivárni azokat a pillanatokat, amik szerinte(!)hangulatokról és érzésekről mesélnek. Az ünneplők részévé válik, és belülről szemléli a körötte zajlást, hogy ne csak a szemével lásson. Nem az válik mondanivalóvá, hogy melyik sztár énekelt a színpadon, hanem hogy a gyerek milyen áhítattal bámulja a rivaldafényeit. A megörökített epizódokból, a kiragadott arcokból, az autentikus környezetbe helyezett tömegekből részeként áll össze az egész nap. Nem az eseményei, hanem a hangulata. Emellett minden egyes kép önmagában is megállja a helyét, mert mind másról „tudósít”. Ebben van egység a három, amúgy eltérő fotografálási stílust képviselő művész képeiben.
Azt hiszem, nemcsak én gondolom, hogy mennyire követendőnek tartható az óbudai városvezetés szemlélete, akik felismerték, hogy a hivatalos fotóriporteri tudósítás mellett a kerület kulturális történetének szempontjából mennyire fontos a művészi megközelítésű dokumentálás is. Ma értéke van egy száz évvel ezelőtti esemény, vagy városállapot fotójának, a szerzőjétől függetlenül is, hiszen valami elmúltról szól. Ha azonban ez egy ismert művész képe, akkor még inkább értékessé válik, nemcsak a név, hanem az autentikusabb tartalom miatt is. Másfelől a képekkel együtt tovább élő név is egy újabb lehetőséget kap ilyenkor erre. A képviselő asszony beszédének végén az egész Önkormányzat, és a kerület lakosainak nevében is megköszönte a fotósoknak a kiállítást, ám az előbbiek okán valamennyi olyan fotográfus köszönettel tartozhat azoknak, akik bármi módon lehetőséget nyújtanak az alkotásra és azok bemutatásra.
A kiállítás szeptember 14-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.
http://www.platankonyvtar.hu
1031 Budapest, Arató Emil tér 1. (bejárat a Kadosa utca felől)
http://www.platankonyvtar.hu/elerheto.html


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...