"Vannak alapvetően magányos szakmák ebben az életben. A fotográfusé pont ilyen. Itt most nem a társas kapcsolatok, vagy éppen a szociális háló meglétére vagy minőségére gondolok, hanem az attitűdre. Arra a hozzáállásra, amely a fotográfust alapvetően jellemzi.
Az a fajta fotográfia, amit László művel megkívánja a zsigeri outsiderséget. Semmi empátia, esetleges részvét, azt együttlélegzés öröme kizárva. A fotográfus megjelenik, zsebrerakja mások élményét, majd angolosan távozik. Ott van, de jelenléte szimbolikus. Lát, de nem látszik, hall, de nem hallják. Láthatatlan ember, egy voeyer.
László speciális helyzetben van. A fényképezett vidékhez és emberekhez rokoni szálak és barátság köti. Mondhatni túl szoros a kapcsolat, túl személyes az egész. De amikor otthon, a már kész képeket nézegette, nem az embert látta, hanem a figura helyét a kompozícióban. Az ismerős tárgyak és alakok tömeggé és folttá változtak, az ottlét élménye pedig átadta a helyét a „mégis inkább két méterrel arrébb kellett volna állnom” típusú elmélkedéseknek. És ez mindenképpen bizakodásra adhat okot.
László még túl nagy szívvel közelít a téma felé, és ez így van jól. Lassan megtanulja, hogy a az aktuális problémára sokkal inkább ráérezni kell mintsem átérezni azt, és, hogy a pillanattal élni kell és nem átélni. Már ha fotográfus éppen.
Később majd megtanul kegyetlennek és számítónak lenni, ha fényképezőgép van a kezében, de addig is készít egy rakás olyan képet, amiről már messziről virít a téma és modelljei iránti szeretet és megértés.
Szóval érdekes korszak ez. De mindenképpen csupán egy korszak, és mint minden ilyen, előbb-utóbb átadja helyét egy másiknak. Lesz majd helyette kíméletlen professzionalizmus meg végtelen tudatosság, meg tudatos témaérzékenység, magabiztos rutin és valóban zseniális képek. De ilyen, mint amilyet a falakon most láttok, csak most van, és többé már nem is nagyon lesz. Tehát, ha kedves számotokra ez a srác, akkor nézzétek meg jól ezeket a fényképeket, jegyezzétek meg jól őket, mert ugyan ennél még sokkal jobb képeket fogtok tőle látni, de ennyire szeretetreméltóakat aligha."
Aknay Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése