Egy nagy klasszikus új felfogásban: Giselle

Egy nagy klasszikus új felfogásban: Giselle

A Giselle az egyik legrégibb ránk maradt romantikus balett, melynek bemutatója160 éve volt Párizsban. Az eredeti koreográfiához minden alkotó hozzátesz valamit, miközben igyekszik az egykori hangulatból és lépésanyagból minél többet megtartani. Giselle a balettirodalom egyik legnehezebb, legösszetettebb, legsokoldalúbb és legtechnikásabb főszerepe. A most bemutatásra kerülő produkcióban négy kiváló balerina - Popova Aleszja, Kozmér Alexandra, Felméry Lili és Pap Adrienn - mutatkozik be a címszerepben.

A történet egy német erdőben játszódik, ahol az álruhás Albert gróf Giselle, az egyszerű parasztlány szerelme és menyasszonya, Bathilde hercegkisasszony között őrlődik. Amikor kiderül, hogy Albert vőlegény, Giselle beleőrül fájdalmába, majd holtan esik össze. A lelkiismeretfurdalástól gyötört ifjú éjjel a temetőben szeretne végső búcsút venni kedvesétől. Éjfélt üt az óra. Az erdőt villik – esküvőjük előtt meghalt lányok szellemei – lepik el, hogy halálra táncoltassák az arra tévedőket. Myrtha, a villi-királynő Albertnek is ezt a sorsot szánja, de Giselle kegyelmet kér szerelmesének… 

Április 29-én kerül ismét színre az Adolphe Adam zenéjére, Perrot, Coralli és Petipa készítette koreográfia, amelyet Eldar Aliev, az együttes megbízott igazgatója dolgozott át és állított színpadra.

„A produkció során igyekszünk megidézni e francia klasszikus-romantikus mestermű hangulatát és világát. Korábban a Giselle-hez hasonló produkciókban a tiszta klasszikus előadásmód mellett a különleges effektusok is helyet kaptak, ezek azonban az utóbbi időkben nem jelentek meg más balettegyüttesek előadásaiban. Ezek alkalmazásával szeretnénk a többiek előtt járni. Reméljük, hogy ezek a kihívásokkal teli és speciális technikákat igénylő elemek, amelyek kiváló alkalmat teremtenek táncosaink atlétikai és művészi tehetségének bemutatására, egyedülálló produkcióval ajándékozzák meg a közönséget. Láthatjuk jól ismert szólistáinkat: Popova Aleszját és Kozmér Alexandrát, az első magántáncosnak újonnan kinevezett Bakó Mátét, valamint Oláh Zoltánt, Cserta Józsefet és Arhangelski Vladimirt. Színpadra lépnek továbbá a társulat feltörekvő csillagai is: Felméry Lili és Pap Adrienn. Ők együttesen a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi és jövőbeni határtalan lehetőségeit is jelentik.” – nyilatkozta a produkcióval kapcsolatban Eldar Aliev. 

További előadások: április 30., május 4., 5., 7., 25., 26., 29.

A Magyar Nemzeti Balett is csatlakozott az Operaház jótékonysági eseményéhez

A Magyar Nemzeti Balett is csatlakozott az Operaház jótékonysági eseményéhez

A Magyar Nemzeti Balett is csatlakozik az Operaház által meghirdetett jótékonysági összefogáshoz. A dalszínház március 5-én gálaestet rendez, melynek bevételét a belvíz- és árvízkárosultak javára fordítják.

Eldar Aliev, a Nemzeti Balett új, megbízott igazgatója bejelentette, hogy társulata is részt kíván venni a karitatív rendezvény fellépőinek sorában. A gálán négy nemzetközi hírű énekesnő: Komlósi Ildikó, Lukács Gyöngyi, Rost Andrea és Tokody Ilona, valamint Banda Ádám hegedűművész és Bogányi Gergely zongoraművész szerepel az Operaház zenekarának kíséretével, Győriványi Ráth György vezényletével.

Eldar Aliev világhírű balettművész és koreográfus a gálával kapcsolatban kiemelte: „Egy jó szülő a kezdetektől arra tanítja gyermekét, hogy az életnek fontos része a könyörületesség. Ha a világ bármely részén történik valami szörnyűség, teljesen természetes, hogy együttérzünk, segíteni szeretnénk – ez a normális emberi reakció. A Magyar Állami Operaház jótékonysági gálája felhívás a rászorulók támogatására és kiváló eszköz arra, hogy ne engedjünk teret a közönynek.”

A Magyar Nemzeti Balett szólistái megtiszteltetésnek veszik, hogy művészetükkel hozzájárulhatnak az est sikeréhez és ezáltal a rászorulók támogatásához. A társulatból kilenc pár lép színpadra a március 5-ei estén, az első magántáncosok közül többek közt a Kossuth-díjas Popova Aleszja és Vladimir Arhangelszki.

Serenade - táncfotó-kiállítás a Vörös Szalonban

Az alkotóról:

Andrea Paolini Merlo (1969-) Magyarországon élő olasz származású táncművész, koreográfus és fotográfus, a Magyar Nemzeti Balett megbecsült művésze. Elsősorban karakter szerepekben arat sikereket, de egyfelvonásos balettjei is számos elismerést hoztak számára. Fotózással 1987 óta foglalkozik. Évek óta részt vesz a balett premierek, előadások fotóanyagainak elkészítésében.
Az utóbbi időben reneszánszát  éli a táncfotózás, azonban a fotográfusok zöme nem táncos. A kiállítás a képek szépségén túl azért is érdekes lehet, mert egy, a balettet belülről ismerő, érzékeny művész szemén illetve fényképezőgépén keresztül láthatjuk Balanchine mesterművét.

Szerenád

    Az első Balanchine amerikai munkái között, és az első  igazi szimfonikus balett. Szinte hihetetlen, hogy a School of American Ballet iskolai vizsgaelőadásául készült az ősbemutató. A baletthez Balanchine Csajkovszkij Vonósszerenádját használta fel. A látvány könnyen leírható: a kékes háttér előtt vízszínű hosszú szoknyát viselnek a lányok, ami inkább gyakorlóruhára hasonlít, mint igazi jelmezre. Az első Szerenád magáról a balettről szólt, azaz növendékekről, akik éppen csak fél évet töltöttek el az újonnan beindult iskolában. Nem volt színpadi rutinjuk, és a képzettségük sem volt egyöntetű. 1934-ben zajlott le az első előadás, majd 1935-ben az első olyan, amelyet már művészek adtak elő. Mára a Szerenád Balanchine életművének nem halványuló ékkövévé vált, amit magára valamit adó balett együttes repertoárján tart.

   Már a kezdő kép is poétikus: nők néznek a távolba, és mintha búcsút intenének. 17 lány, pontosan ennyi növendék állt Balanchine rendelkezésére az előadáshoz. Más koreográfus valószínűleg egyszerűen kihagyott volna valakit, hogy páros számú táncosa legyen. Balanchine azonban nem jött zavarba és változó számú átlókba (diagonálba) szerkesztette táncosait. A táncosnők különböző alakzatokat alkotnak, a tánckar több részre bomlik, majd újra egyesül, hogy megint kiváljanak belőle más csoportok. Az első tétel végén egy táncosnő elkésik. Ezt a megtörtént esetet Balanchine úgy építette be a balettbe, hogy ma a nézőnek eszébe sem jut, hogy másképp is lehetne.

    A második tétel keringőjében megjelenik az első férfi szólista, de a balett továbbra is a táncosnők, a balerinaságról „szól”. A harmadik, ún. orosz tételben – amely az eredeti Vonósszerenád negyedik tétele – az egyik legszebb momentum az öt táncosnő jelenete, amelyben füzérszerűen játszanak a térrel.

   Az utolsó tételben sötétebb tónusok érvényesülnek. Egy pár közeledik a színpad eleje felé. A nő átöleli a férfit és eltakarja előle a világot. Így jönnek a színpad elejére, amíg oda nem érnek a földön fekvő nőhöz. Ez a momentum illetve a hátul álló táncosnő karjának mozgása adtak alapot arra, hogy őt a végzet angyalaként értelmezzék. Illetve a zárókép lassú kivonulásáról és a fokozatosan elsötétülő színpadról is asszociálhatunk az elmúlásra.

    Balanchine Szerenádja közel 80 év távlatából is csodálatos: lenyűgöző  a látvány, amely poétikusan szólaltatja meg a tánc nyelvén Csajkovszkij Vonósszerenádját. Kiválóan megkomponáltak a térformák, tele van az egész balett remek ötletekkel, mégis maga az egyszerűség és a rafinált elegancia. Balanchine-t többször kérték meg, hogy mesélje el, hogy miről szól a műve, ő azonban mindenféle feltételezést elhárított. Megfogalmazásában mindössze nők táncolnak a holdfényben.  

George Balanchine
(1904-1983)

    A XX. század táncművészetének vitathatatlanul az egyik legnagyobb alakja. A grúz származású koreográfus a szentpétervári balettiskolában tanult, de sokáig nehezen tudott dönteni, hogy zenész vagy táncos legyen-e belőle. Koreográfiai tehetsége már az iskola befejezése előtt megnyilvánult, azonban a kibontakozás a Nyugat-Európában működő Orosz Baletthez kötődött (1924-29). Itt Szergej Gyagilev megbízására számtalan kiváló zeneszerzővel (Sztravinszkij, Prokofjev) és képzőművészekkel (Derain, Utrillo,) került kapcsolatba. Ennek az első korszaknak a gyümölcse többek között A múzsákat vezető Apolló vagy A tékozló fiú.

    1933-ban jelentős fordulatot vett az élete, ugyanis elfogadta az amerikai mecénás, Lincoln Kirstein ajánlatát, hogy települjön át az Amerikai Egyesült Államokba. A költözés azt jelentette, hogy saját iskolát, és ezután nem sokkal saját együttest is vezethetett, ahol maradéktalanul meg tudta valósítani elképzeléseit. Noha az újvilági közönség kezdetben nem lelkesedett túlzottan cselekmény nélküli darabjaiért, a II. világháború után már annyira megerősödött a balett helyzete, hogy az 1948-tól New York City Ballet néven működő társulata hamarosan az elsőszámú balettegyüttes lett a kontinensnyi országban. Társulatát egészen haláláig irányította Balanchine, akit ma is az amerikai balett megteremtőjeként, és korszakos zseniként tartunk számon.

    A Balanchine vezetése alatt álló iskolából számtalan jól képzett táncművészt szerződtetett le együttesébe, ahol a legnagyobb sikereket érték el a mester ún. szimfonikus balettjeivel. Ezekben a művekben, amelyeknek a száma meghaladja háromszázat Balanchine életművében, a zene és a tánc kapcsolata a fontos, hiszen szimfonikus zenére készülnek, és a zene szerkezetét, hangulatát, vagy mindkettőt szeretnék bemutatni. A koreográfus minden esetben a zenemű szerkezetéből, pl. a hangszercsoportok vagy szóló hangszerek versengéséből, felépítéséből indul ki. Így a szimfonikus balett tulajdonképpen a zenekari árokból felhangzó muzsika tánccá fogalmazása. Az ebbe a műfajba tartozó balettek egytől-egyig cselekménytelenek, és nagyon gyakran maradnak el a díszletek illetve a látványos jelmezek is. Ez azért történik így, hogy a zene és a tánc szerves egységéről ne vonja el a figyelmet a mű kiállítása. A Balanchine művek stílus tekintetében neoklasszikus alkotások, hiszen a korai évek kísérletező, többször akrobatikus, néha groteszk mozdulatai után a koreográfus visszatért a klasszikus balett XIX. századi elemeihez, azonban azokat esztétikusan, de a klasszikus kánontól eltérően alkalmazta. 

A kiállításon látható  fotográfiák mindegyike megvásárolható.
Minden vásárlás összege a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány számlájára kerül. A befolyó összegeket tehetséges fiatal táncművészek támogatására és új produkciók bemutatására fordítja az alapítvány.

Új Júliát avat a Nemzeti Balett

Új Júliát avat a Nemzeti Balett

 Seregi László Shakespeare-trilógiájának egyik legkedveltebb darabja, a Rómeó és Júlia október 14-étől 17-éig minden este színre kerül az Operában.

Az első előadásnapon Júlia szerepében Boros Ildikó, a társulat ifjú magántáncosnője debütál Oláh Zoltán partnereként. A címszereplő páros 16-án is színpadra lép, 15-én és 17-én pedig Popova Aleszja és Bajári Levente táncolják a címszerepeket – ebben a szereposztásban két nagyszerű, Kossuth-díjas művész: Pongor Ildikó és Szakály György alakítja a Capulet házaspárt.



Boros Ildikó 1998-ban végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán Sebetény Katalin, Stimácz Gabriella és Dózsa Imre növendékeként, s még abban az esztendőben felvételt nyert a Nemzeti Balett tánckarába. Az Operaház balettelőadásaiban a kisebb karszerepek megformálása után röviddel már főszerepekben lépett színpadra. A közönség láthatta a Sylvia és a Hófehérke címszerepében, A rosszul őrzött lány Lise szerepében és a Makrancos Kata Biancájakánt.


Boros Ildikó az október 24-én induló Balanchine-est előadásainak Szerenád című koreográfiájában is fellép. A 2009-ben bemutatott Balanchine-est négy alkalommal, szintén egymást követő estéken látható az Operaházban, a Magyar Nemzeti Balett előadásában.

George Balanchine (1904-1983) a XX. század egyik legjelentősebb koreográfusa volt, aki hosszú és termékeny élete során több száz balettet készített, de dolgozott Hollywood és a Broadway számára, sőt még elefántoknak is készített koreográfiát. Az amerikaivá lett orosz mester legfőbb újítása a szimfonikus balett megalkotása volt: azaz a zeneművek inspirálták koreográfiáinak elkészítésére úgy, hogy a muzsika szerkezetét, hangulatát fogalmazta tánccá. A koreográfus a női nem, és különösen a balerinák nagy hódolójának bizonyult. Műveinek középpontjában is mindig táncosnők állnak, számos balettet készített négy felesége és szerelmei, múzsái számára. Ezek az alkotások mindig kristálytiszta szerkezetűek, látványviláguk letisztult, elegáns. Mozgásanyaguk a klasszikus balett elemeit használja, de mindig új elemekkel, ötletekkel fűszerezve.

Gara Márk

A Balanchine-est előadása, Balanchine® Ballet a The George Balanchine Trust™ hozzájárulásával, és a Balanchine Style® és a Balanchine Technique® által meghatározott és a Trust által biztosított színvonalon kerül bemutatásra.

A Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház ajánlója

 Balett

A Magyar Nemzeti Balett szeptemberben és októberben összesen tizennégy előadással várja a táncművészet kedvelőit. Kínálatukban modern és klasszikus koreográfiák egyaránt színre kerülnek.

Keveházi Gábor alkotása, a Zorba a Művészetek Palotájával való együttműködés keretében a Fesztivál Színházban lesz látható szeptember 18-án és október 29-én.

Az Operaház színpadán újra játsszák Pártay Lilla Elfújta a szél-koreográfiáját, amelyet a nagy sikerű Mitchell-regény alapján, Antonin Dvorak zenéjére alkotott. Előadások: szeptember 24-én és 30-án, október 1-jén és 3-án.

Seregi László Shakespeare-trilógiájának egyik legkedveltebb darabja, a Rómeó és Júlia október 14-étől 17-éig minden este színre kerül az Operában.

A 2009-ben bemutatott Balanchine-est négy alkalommal, szintén egymást követő estéken október 24-étől látható.

Közönségkedvencek, új dirigensek

Szeptemberben a Tosca- és a Carmen-előadásokat a Leonard Bernstein-díjas karmester, Moshe Atzmon vezényli. A nemzetközi hírű dirigens vezető karmestere volt többek között a Sidney Szimfonikus Zenekarnak, a Hamburgi Rádiózenekarnak, a Tokiói Metropolitan Szimfonikus Zenekarnak, a Nagoya Filharmonikusoknak, emellett számos nagyhírű zenekart vezényelt szerte a világban, a leghíresebb operaházakban és koncerttermekben. Budapesten 2009-ben mutatkozott be az Operaház Nabucco-előadásának dirigenseként.

Előadásai: szeptember 9., 10., 12., 15., 16., 18., 23.

Rossini A sevillai borbély című operáját szeptember 11-én, 19-én, 28-án, és október 8-án a Mainzi Állami Operaház karmestere, a fiatal Halász Péter dirigálja.

Október 9-étől négy alkalommal tekintheti meg a közönség Mozart vígoperáját, a Figaro házasságát, Kovács János vezényletével. Almaviva grófné szerepében Tokody Ilona lép színre, a gróf szerepében Kálmán Péter.

Újra műsoron a NORMA! Bellini talán legkedveltebb drámai operáját 2006-ban láthatta utoljára az Operaház közönsége. A Norma október 3-ától november végéig hat alkalommal lesz műsoron – márciusban további három előadás. A címszerepet Lukács Gyöngyi, Pollione szerepét Fekete Attila, Adalgisát Pánczél Éva alakítja. Vezényel: Kocsár Balázs.

A rózsalovag – új beállókkal

A tavalyi évadban, Andrejs Zagars rendezésében bemutatott Strauss-opera szeptember 29-én két új főszereplővel kerül színre. A tábornagynét Szabóki Tünde, Ochs bárót Szvétek László alakítja, Sophie szerepében Kertesi Ingrid, Dénes István dirigál.

Első előadás: szeptember 26.