A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szami. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szami. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 9., szerda

Interjú Szamival a "Máz" című kiállítása kapcsán

 „Ami igazán érdekel, az az egyén problémája...”
    - interjú  Szamival a Mai Manó Házban nemrég megnyílt fotókiállításáról  –  
     Január 20-ával nyílt meg Szami, az ígéretes fiatal fotós kiállítása a Mai Manó Ház „Kis Manó Galériájában”, mely egészen március 20-ig várja az érdeklődőket. Kiállításának címe: „Máz”, témája: portrék. Ezeken a képeken azonban nem a megszokott módon láthatjuk a modellek arcát, a művész ugyanis merőben más elgondolás alapján dolgozott: ezeket az arcokat festék fedi!
     Csíkos-foltos-pettyes mintával bemázoltan tekintenek vissza ránk, s eltöprenghetünk, hogy vajon nem ezeket az  arcokat láttuk-e a múltkor abban az izgalmas akciófilmben? Vagy egy afrikai törzs harcosai lennének ők? Esetleg a vietnami háborúban harcoló amerikai katonák néznek vissza ránk a dzsungelből? Vagy egyszerűen csak álarcosbálra készülők, párducnak s zebrának maszkírozva? Talán mindenkinek mást juttatnak eszébe ezek az expresszionista stílusú képek. Ezekről a fotókról s még egyébről is faggattuk alkotójukat az alábbi interjúban: 
 
Szondy Melinda: Mióta dolgozol profi fotósként?
Szami:  2007-ben kezdtem a szakmai gyakorlatomat a 3W Stúdióban, mint fotóasszisztens, és a PRÁTER után 2009-ben lettem az SP Works Fotóműterem munkatársa, mint fotográfus. 
- Hogyan kerültél erre a pályára?
Szami:  14-15 éves koromban kezdtem el érdeklődni a fotográfia iránt és fényképezőgép hiányában csak 16 évesen tudtam/tudtunk (egy barátommal) exponálni egy-két dolgot, amiben nagy örömünket leltük.

     
- Milyennek látod a fotográfia világát? Nehezen tud érvényesülni egy kezdő művész, vagy épp ellenkezőleg: könnyen megy az előrejutás, ha van tehetség?

Szami:  Sötétnek. Nagy a verseny a digitális korszak óta, főleg az amatőrökkel. Ilyen szempontból nehéznek tartom az előrejutást. Az alkotófotográfiából ma Magyarországon nem lehet megélni. A mindennapokban alkalmazott fotográfiával foglalkozom, főleg reklámfotóval.
Leginkább az a régi felfogás hiányzik, amit a technikai fejlődés pusztított el, hogy az emberek szakemberként tekintsenek a fotográfusra és ne a fényképezőgépé legyen a főszerep.
     
- Nemrég nyílt kiállításod Budapesten, a Mai Manó  Házban. Hogyan jött ez a lehetőség?

Szami:  2010-es évben megrendezett első portfolio review-ra állítottam össze a portfóliómat és mivel elég kevés szakmai visszajelzést kaptam addig a munkáimra, úgy gondoltam, hogy a Magyar Fotográfusok Háza kurátorának, Kincses Károlynak véleményét kérem. A MÁZ című képanyag nyár elejére vált kerek egésszé és mivel előtte már látott belőle néhány képet, így akkor felajánlotta a kiállítás lehetőségét.

Fotó - ©Szami
     
- Milyen koncepció alapján  készültek a kiállításon látható képeid?

Szami:    A MÁZ című képanyag számomra egy nagy felszínretörése volt sok olyan történésnek az életemben, amire nem feltétlenül tudtam reagálni dokumentarista képeimben. Ebben a munkában a személyiségek képi lerombolása és újraépítése történt. A kemény fényekkel és a kontrasztokkal igyekeztem feszültséget generálni, avagy megfordítva a dolgot, feszültség eredményezte, hogy ez a képanyag így valósult meg.

- Mennyi ideig dolgoztál ezeken a képeken?

Szami:    2010 első félévét erre a munkára fordítottam, mellette persze sokat utaztam, úgyhogy 3-4 hónapot töltöttem ezzel az anyaggal.

Fotó - ©Szami
     
- Ilyenkor profi modellekkel dolgozol vagy megkéred az ismerőseidet,hogy "ugorjanak be"?
Szami:    A közvetlen környezetemből választottam ki és kértem fel ismerőseimet, hogy legyenek a modelljeim. Speciális arctípusokat kerestem és figyeltem meg őket személyesen vagy képeken.

     
- Van-e valami speciális oka annak, hogy ezeket a képeket elkészítetted? Reagálsz-e velük esetleg valamire a világ történéseiből?

Szami:    A VILÁGBÉKÉRE! – neeem, csak viccelek!  Nem volt célom semmilyen politikai-, vallási- vagy társadalmi ideológia népszerűsítése vagy éppen ellenzése.

Fotó - ©Szami
     
- Egyáltalán: befolyásolnak-e Téged a világ eseményei  témáid kiválasztásában? Mennyire kapcsolhatóak ezek a képeid az eddigi munkáidhoz?

Szami:    Az aktualitásokat próbálom nem figyelembe venni. Ami igazán érdekel, az az egyén problémája mind pszichológiai- mind pedig szociológiai értelemben. Azt hiszem ilyen tekintetben lehet kapcsolat a korábbi munkáimmal, más szempontból viszont (fotográfiai irányultság tekintetében), óriási a különbség.
     
- Úgy vettem észre (a honlapjaidról tájékozódtam), hogy szinte kizárólag fekete-fehér képeket készítesz. Miért van ez? Ennyire színtelennek látod a minket körülvevő  világot? Vagy valami más oka van ennek?

Szami:    Vannak színes munkáim is, de nem feltétlenül érzem magamhoz közel állónak, így nem is publikálom egyelőre. Nem látom színtelennek a világot, de sokkal szélsőségesebbnek érzem, mint a hétköznapokban mutatja magát és erre jó eszköznek tartom a fekete-fehér adta kontrasztot.
- Munkáidból hol lehet többet látni a kiállítótéren kívül?
Szami:     A weboldalamon naprakészen tud mindenki tájékozódni az aktuális munkáimról: www.szami-art.com


2011. január 27., csütörtök

A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház bemutatja Szami: Máz című kiállítását

A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
bemutatja
Szami Máz című kiállítását a Mai Manó Galériában
A kiállítás megtekinthető:
2011. január 22 március 20-ig
minden hétköznap 14 és 19 óra,
hétvégén 11 és 19 óra között.
Máz. Póz. Kép. Arc.

Ha az ember ilyen arcokkal találkozik szembe, legelőször is meg kell csípje önmagát, hogy meggyőződjék: biztosan ébren van-e vagy álmodik. Ha az utóbbi, akkor könnyen lehet, hogy egy teliholdas éjjelen, két tányér jól megtejfölözött dagadós töltött káposzta elfogyasztását követően jelennek meg neki ezek az arcok. Ez esetben semmi gond, ne essen kétségbe, reggelre kutya baja sem lesz. 
Ám ha nem, ha ébren van, akkor egészen biztosan a Mai Manó Galériában jár 2011 elején, és Szami fekete-fehér átfestett portréit látja.
Eredetileg szép, fiatal emberek, a fotográfus által megálmodott arcfestéssel, az ahhoz kitalált háttérrel, környezettel. És ha valakinek a múlt század legeslegelejének expresszionista festményei jutnak eszébe ezen fotói láttán, az az álmoskönyv szerint még nem okvetlenül jelent rosszat sem neki, sem a szerzőnek. Azt mondják ugyanis, hogy az expresszionizmus nem az ábrázoló, hanem a kifejező művészeti formák, stílusok egyike, s mint ilyen, biztosra vehető, hogy az expresszionista művész ellentmondásoktól terhelt, diszharmonikus világban él, s ezért választja a hatásos, erős, kontrasztos, szokatlan, intenzív kifejezésmódokat, az újszerű formai megoldásokat.
Szami itt, most pontosan ezt teszi. Ha nem hiszik, nézzék meg!
(Kincses Károly, a kiállítás kurátora)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...