Ad hoc írás

Megindul hat-nyolc hátizsákos a pécsi vasútállomáson. Kis különítmény Budapestről. Együtt megyünk a buszhoz, némelyik hátizsákon Ördögkatlanos matrica. Én bezzeg húzom a szürke, gurulós bőröndöm. Siklóson átszállás, már feltűnőek vagyunk. Öt-hat Hajónapló Műhelyes arc, és még páran, akikkel hasonlóvá tesz minket a sátor és hálózsák kombó. Nagyharsányban a hátizsákosok átgyalogolnak a falu csendjén, balkéz felé a gyönyörű hegy lépcsői – a gurulós bőrönd vásári kereplő, a sportpályáig garantált az itteniek érdeklődő tekintete. Ide bárhogy lehet jönni, bár ez nem egy repteres, forgalmas vasútállomásos business-fesztivál, ahol a görgős bőrönd alapfelszerelés – mondja Bérczes Laci egy félmosoly és a konyha felé invitáló Kiss Móni társaságában. Krumpli és fasírozott vár.

A sátorállítás. A műanyag rudak és speciális textilek pillanatok alatt fekhelynyi otthon varázsolnak a frissen nyírt füvön. Az első fröcs, a rozé bor szimpatikus. A lenyugvó nap szemtelenül belesüt az arcunkba. Akár Pulán is lehetnénk, ahová mindig érdemes volt menni, különösen Művészetek Völgye idényben. Nosztalgia – újonnani fiatalság. Harmadik éve van Ördögkatlan.

Az első megbontott konzerv íze (amit melegíteni nem volt kedv, vagy tehetség), az első magadnak adott étel. Az első önálló falatok. Az érzés most teljes, nem egy pulai rész. Magunk vagyunk együtt.

Kaposvárra frissen felvett színészek, egy piros ujjatlanos, aranyláncos fickó, szeptembertől a Színműn színházrendező szakos lány, volt csoporttárs, gimnáziumi osztálytárs, egy övtáskás cigányasszony két deci almalével, külön utakon járó fotós, egy család Veszprém megyéből és sok ismeretlen, de nyitott tekintetű ember. Itt történik valami – amire felesleges szavakat keresni. Van kürtőskalács, kolbász, fröccs megint.

Megnyitó Nagyharsányban. Pepe és Kapa előbb a Quimby koncert tömegében, a vásznon. Film a sportpálya betonján: Nekem lámpást adott az Úr kezembe Pesten Jancsó Miklóstól. Ez persze már fáradtabb élmény – szórakoztató, de késő van. Csillagok, frissen nyírt fű, a koncerten eldobált műanyag poharak. Megcsillan rajtuk a neonlámpa fénye, a sötétzöld éjszakai háttér előtt feltűnik Háy János, Ferenczi György, Kiss Tibi, Rátóti Zoltán, a fiával kürtőskalácsot majszoló Boban Markovic és valahogy Törőcsik Mari és Cseh Tamás is. Szép első nyugovóra térés.

Hodászi Ádám