Mint minden, városból ritkán kimozduló embert, engem is folyamatos impulzusok érnek, így aztán minden fűszálrezdülésre és velem szembejövő hegyoromzatra felfigyelek. Amiből itt, Villány szomszédságában, akad nem kevés. Amúgy is érdemes a lábunk elé nézni, ha a fűben mászkálunk: Nagyharsány ugyanis olyan falu, ahol lépten-nyomon aprócska csigaházakat találni. Mint kis ékszeres-dobozok, úgy rejtőznek a fűszálak között a fehér és csíkos kis lények.
Megérkezésünk óta nagyjából tíz évet fiatalodhattam, legalábbis ez a napi cigarettavásárlások tanulsága. Ezért aztán jótékony hatású, aloe verával felturbózott szemránckrémemet ma hanyagul, meggondolatlanul – de magabiztosan – a sátramban hagytam. Valószínűleg az idő előrehaladtával és a alvásmentes órák számának emelkedésével ez a folyamat rohamosan meg fog fordulni. De nem festem az ördögöt a falra, jobb helye van köztünk, itt a katlanban.
Barta Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése