Férfi: Mucsi Zoltán Anya: Lázár Kati m.v. Tanár: Gados Béla Tanszékvezető: Ilyés Róbert Feleség: Varga Anikó Karesz: Pásztor Tibor xxx: Sárkány Sanyika
Díszlettervező: Sárkány Sándor
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Zeneszerző: Dresch Mihály Asszisztens: Gábos Kati
A rendező munkatársa: Kiss Mónika Rendező: Bérczes László
A Nehéz főhőse Háy János mindenkori főhőse: a vidékről tizenévesen Budapestre kerülő fiatalember, aki szülei egyetértésével, sőt támogatásával megszakítja a végtelennek tűnő családi láncot, kiszakad az otthoni fészekből, „ különb” lesz, mint ősei, megváltja a nemzetséget stb. Aztán az illúziók kicsorbulnak, ahogy kell. Régi otthonát elveszíti, újat a nagyvárosban nem lel, noha minden próbálkozása arról szól, hogy megteremtse „saját életét”. S ez a saját élet a törvény és véletlen által meghatározottan kétségbeejtően kiszámítható…
Háy sajátos nyelve, humorát még őrző, egyre szikárabb és szigorúbb fogalmazása a komédia színeit felcsillantó sötét magyar tragédiát ígér.
Bemutató elődás: 2010. október 22. 19h
Háy János: Nehéz
Fotók: Garamvári Gábor
„Ettől kezdve csonka családban gondolkozott. Ez a magyaroknak különben is nagyon megy – leképezi az országot. Liberális, de nemzeti irányból is értelmezhető.” Korunk egyszerűen nem szerelem-kompatibilis. C'est la vie, ideje megbarátkozni a gondolattal. Vegyük például a hidakat: vannak. Amikor még nem voltak, akkor a befagyott Dunán kellett Pest és Buda, feleség és szerető közt ingázni, ami ugye mégiscsak valami. Lopott pásztoróra, nem tízperces instant kielégülés. Igaz, ha akkoriban a szerelem nagyon fűtött valakit, könnyen jégzajlásba keveredhetett, otthagyva családját – fogát. Ma a legnagyobb kockázat a budai Pesthidegkúton kelt baleseti jegyzőkönyv vagy a kilyukadt-kilyukasztott óvszer. Félelmeik, gyengeségük, szeretetéhségük, kielégületlenségük, elhagyottságuk, fojtogató életkörülményeik kötik össze Háy János hétköznapi hőseit, megcsalókat és megcsaltakat, férjeket, feleségeket, szeretőket és nemszeretőket, kiéhezetteket és kiégetteket, megismerkedőket és elidegenülőket – love is all around. Pörög is a témán ifjú és öreg, gyermek, anya, apa, elvált, elválni készülő, egyedülálló, sehogyan sem álló – Budapest. Pörgése felemel és nevetve visszaejt, hol rólad szól, hol barátról, barátnőről, rokonról, ismerősről. Humora nyitottá tesz, belopva a mit sem torzító tükör tragikomikumát, a feszülő igyekezet hiábavalóságának tanulságát: ezek sem rosszabbak másoknál, csak nem elég jók. A feleség például sosem kérdezett. Nem tartozott azok közé, akik hisztérikusan kutakodnak a hátramaradt nyomok után, hogy megtudják, miért a szokatlan életmód, miért az elfogyott sörhas, a vegetarianizmus, a bio. Hogy miért zárkózott, és miért váltott kókuszos tusfürdőre. Beszélnem kell veled, el kell mondanom valamit – mondta egy nap a férfi. Nem kell – vágta rá –, eddig sem kellett, most sem kell. – Nem húzhatom tovább, és a gyerekeknek is meg kell tudniuk. – Nem kell, nekem jó ez így, én hagylak, nem kérdezek, nem nyaggatlak. – Rák. Még két hónap. Mindent megpróbáltam, de semmi. Semmi szerelem, semmi újrakezdés, semmi elbukás – csak a rák. Rátóti Zoltán a nagy mesélők magabiztosságával készíti elő a történet fordulópontját. A fel-felharsanó nevetés ellenére Háy Budapest-skicceiből egy sosem szűnő, sehová sem vezető szerelmi macerában vergődő város sivár rajza bontakozik ki. Míg a halál árnyékában mindez a hiábavalóság, amit életnek nevezünk, értelmet nem nyer.
Annak idején megmondták, hogy templomban nem szabad fütyülni, tapsolni, bukfencet hányni, a szószékre felmenni. Háy János erre fölmegy, majd egy szűk órán keresztül szól onnan föntről. De nem ez az egyetlen furcsaság. Mi köze például ennek a prédikáció köntösbe belerángatott (vagy inkább ebből kirángatott) felolvasásnak az ortodox liturgikus zenéhez? Mit keres az Istenbe vetett kétségbeesés az Istenbe vetett hit épületében, a szakrális erővel bíró zene az istenséget erőteljesen profanizáló kortárs líra közelében? A felolvasással egybekötött koncert eklektikus környezete kényelmetlen helyzetbe hozza a hallgatóságot. Minden ki van facsarva: abnormálisan kicsire méretezett padok, ahonnan nyűg feltekinteni – fáj a nyaknak. Egy oszlop mögé bújt férfikórus, meg a ház urának nem túl kedélyes intése, hogy a falhoz nem szabad hozzányúlni. Érinthetetlenség, távolságtartás. Tökéletes környezet a zavaros, kétségbeesett istenkeresés megnyilatkozásának. Nem volt szép, nem volt felemelő. Ha az lett volna, akkor az, ami elhangzott, szemfényvesztés, igaztalan és érdektelen. Háy és Isten ebben a felháborító kapcsolatban, ebben az összegabalyodott, kifordított, állandó összeütközésben és ellentmondásban, botladozásban és verekedésben létezik („szeretem, bár se szép, se jó, de Isten.”). És mégsem: „Egyedül vagyok a kezeim között. Olyan kár, hogy nincsen Isten.”
(2) Mit kéne írni a Dob+Basszus extráról? (3) Hogy Laci kezdésként újra megcsinálta, amit Háy-jal mindig? (4) Hogy lehet bizonytalanul kezdeni, ha nem számít az idő? (5) Hogy ha egy ember van középpontban, akkor nem számít a körítés, mert úgyis mindenki rá figyel? (6) Háy János 50 éves. (7) Ez az igazi apropója a beszélgetésnek. (8) Most Cseh Tamás szól, ma minden Cseh Tamásról szól, de meg kell írni a tegnapot, az este Janóról szólt. (9) Őt köszöntötték koncerttel, dalokkal, felolvasással a Szoborparkban. (10) Ő pedig ült, sokszor csak szótlanul, csak hallgatott, ujjaival arcát támasztotta, meg egy mosoly. (11) Az egyötödénél tartok, látszik, hogy valamikori Laci-tanítvány volnék, megvan az egyötöde, miközben még egy sor sem született, ami lényeges annyira, mint a tegnap este. (12) Mert mi volt tegnap este? (13) Gyakorlatilag két ember ücsörgött egymással szemben, beszélgettek az eddig leélt életről – lezárulni látszik egy fejezet. (14) Közben pedig dehogy, fejezetek nem konkrét években zárulnak le, fejezetek találkozásokkal kezdődnek-záródnak, és itt most két olyan ember találkozott, akik régóta ismerik már egymást. (15) Egy foglalkozásszerűen író író (a köszöntött) és egy nem-Lévai-Balázs színházi ember, Bérczes László mellé társult még három köszöntő: Kiss Tibor, Rátóti Zoltán és Mucsi Zoltán. (16) Rátóti bogyósgyümölcsözött, mint általában; Kiss Tibi gitározott és énekelt, mint általában; Kapa felolvasott, nem mint általában, hanem mint amikor az 50 éves Háy János köszöntése zajlik. (17) Ő lesz a főszereplője a Bárka Színház következő Háy-bemutatójának, a Nehéznek. (18) Szó esik hát erről is, ahogy szó esik életre való tapasztalatokról is. (19) Nem csak egyszerű beszélgetés ez, koncepciózus, akár az írások: (20) gyermekkor, beat-nem-zenész korszak (21) – ezen aztán sokáig időztek, igazából nem is jutottunk tovább. (22) Ennyit számít a rock’n’roll. (23) A szülinapos életében lényeges momentum a rock’n’roll megélése. (24) Annyira lényeges, hogy nem lehet továbbjutni rajta, így a köszöntött lelkesen beszél a rock’n’rollról, hogy megértsük a lényegét. (25) Csatlakozik hozzá Kiss Tibi is, ő is lelkesen beszél a rock’n’rollról, jókat mondanak, miért is nem jegyeztük fel…
(26) Figyelem és fegyelem – nem csak szójáték. (27) Persze, annak tűnik. (28) De a figyelmen túl létezik egyfajta fegyelmezett figyelem, mikor egy készülődő ciklont próbálunk nem figyelembe venni, s jobban figyelni a köszöntött mondataira. (29) Mert köszöntők és ünnepelt nem figyelnek rá, mármint a ciklonra, fegyelmezett figyelemmel beszélgetnek, tartva magukat az alapmenetrendhez. (30) Olyan beszélgetésben vannak, melyhez mindenkinek köze van. (31) Mintha nem is tudták volna eddig, mennyi a közös. (32) Fontos-e ezt tudni? (33) Elég-e a rock’n’roll, mint közös tényező? (34) Elég. (35) Tizennégy mondat még, de nem igaz, megvan már a vége. (36) Igen, a finálé az este döntő tényezője volt. (37) Gitáros ünneplők és Janó maga is dalra fakad. (38) Nem azért, hogy beatzenésznek érezze magát. (39) Azért, mert az együttzenélés boldogsága is hozzátartozik a rock’n’roll-hoz. (40) Kiss Tibi mondta így, ha nem is szó szerint. (41) Alapvetően tehát akárhány mondatot leírhatok, a lényeg ez volt. (42) A közös hang megtalálása. (43) Közös hangot itt rengeteg emberrel találhatunk, sőt, szólni sem kell hozzá. (44) Együtt alkot mindenki, formáktól függetlenül, szabadon. (45) Közben Háyra is gondolnak, mint díszvendégre, vagy épp csak nézik-hallgatják, nem is ez a lényeg. (46) Hanem, hogy itt van, s tegnap este is itt volt. (47) Szólt a dal, már tudnak angolul, együtt énekelték a The house of the rising sunt. (48) Janó, tudom, hogy te vagy a „rock’n’roll-megmondó”, de ez rock’n’roll volt.
Férfi: Mucsi Zoltán
