Háy 50

(1) Ötven mondatban

(2) Mit kéne írni a Dob+Basszus extráról? (3) Hogy Laci kezdésként újra megcsinálta, amit Háy-jal mindig? (4) Hogy lehet bizonytalanul kezdeni, ha nem számít az idő? (5) Hogy ha egy ember van középpontban, akkor nem számít a körítés, mert úgyis mindenki rá figyel? (6) Háy János 50 éves. (7) Ez az igazi apropója a beszélgetésnek. (8) Most Cseh Tamás szól, ma minden Cseh Tamásról szól, de meg kell írni a tegnapot, az este Janóról szólt. (9) Őt köszöntötték koncerttel, dalokkal, felolvasással a Szoborparkban. (10) Ő pedig ült, sokszor csak szótlanul, csak hallgatott, ujjaival arcát támasztotta, meg egy mosoly. (11) Az egyötödénél tartok, látszik, hogy valamikori Laci-tanítvány volnék, megvan az egyötöde, miközben még egy sor sem született, ami lényeges annyira, mint a tegnap este. (12) Mert mi volt tegnap este? (13) Gyakorlatilag két ember ücsörgött egymással szemben, beszélgettek az eddig leélt életről – lezárulni látszik egy fejezet. (14) Közben pedig dehogy, fejezetek nem konkrét években zárulnak le, fejezetek találkozásokkal kezdődnek-záródnak, és itt most két olyan ember találkozott, akik régóta ismerik már egymást. (15) Egy foglalkozásszerűen író író (a köszöntött) és egy nem-Lévai-Balázs színházi ember, Bérczes László mellé társult még három köszöntő: Kiss Tibor, Rátóti Zoltán és Mucsi Zoltán. (16) Rátóti bogyósgyümölcsözött, mint általában; Kiss Tibi gitározott és énekelt, mint általában; Kapa felolvasott, nem mint általában, hanem mint amikor az 50 éves Háy János köszöntése zajlik. (17) Ő lesz a főszereplője a Bárka Színház következő Háy-bemutatójának, a Nehéznek. (18) Szó esik hát erről is, ahogy szó esik életre való tapasztalatokról is. (19) Nem csak egyszerű beszélgetés ez, koncepciózus, akár az írások: (20) gyermekkor, beat-nem-zenész korszak (21) – ezen aztán sokáig időztek, igazából nem is jutottunk tovább. (22) Ennyit számít a rock’n’roll. (23) A szülinapos életében lényeges momentum a rock’n’roll megélése. (24) Annyira lényeges, hogy nem lehet továbbjutni rajta, így a köszöntött lelkesen beszél a rock’n’rollról, hogy megértsük a lényegét. (25) Csatlakozik hozzá Kiss Tibi is, ő is lelkesen beszél a rock’n’rollról, jókat mondanak, miért is nem jegyeztük fel…

(26) Figyelem és fegyelem – nem csak szójáték. (27) Persze, annak tűnik. (28) De a figyelmen túl létezik egyfajta fegyelmezett figyelem, mikor egy készülődő ciklont próbálunk nem figyelembe venni, s jobban figyelni a köszöntött mondataira. (29) Mert köszöntők és ünnepelt nem figyelnek rá, mármint a ciklonra, fegyelmezett figyelemmel beszélgetnek, tartva magukat az alapmenetrendhez. (30) Olyan beszélgetésben vannak, melyhez mindenkinek köze van. (31) Mintha nem is tudták volna eddig, mennyi a közös. (32) Fontos-e ezt tudni? (33) Elég-e a rock’n’roll, mint közös tényező? (34) Elég. (35) Tizennégy mondat még, de nem igaz, megvan már a vége. (36) Igen, a finálé az este döntő tényezője volt. (37) Gitáros ünneplők és Janó maga is dalra fakad. (38) Nem azért, hogy beatzenésznek érezze magát. (39) Azért, mert az együttzenélés boldogsága is hozzátartozik a rock’n’roll-hoz. (40) Kiss Tibi mondta így, ha nem is szó szerint. (41) Alapvetően tehát akárhány mondatot leírhatok, a lényeg ez volt. (42) A közös hang megtalálása. (43) Közös hangot itt rengeteg emberrel találhatunk, sőt, szólni sem kell hozzá. (44) Együtt alkot mindenki, formáktól függetlenül, szabadon. (45) Közben Háyra is gondolnak, mint díszvendégre, vagy épp csak nézik-hallgatják, nem is ez a lényeg. (46) Hanem, hogy itt van, s tegnap este is itt volt. (47) Szólt a dal, már tudnak angolul, együtt énekelték a The house of the rising sunt. (48) Janó, tudom, hogy te vagy a „rock’n’roll-megmondó”, de ez rock’n’roll volt.

(49) Szabó.

(50) Julcsi.