2010. szeptember 19., 19:00: Kővágó Nagy Imre: TEST-KÉPEK – az első évadkortárstánc ihlette festmények kiállítás megnyitója
„színek, vonalak szerelmese, én
él bennem a megörökíteni vágyás
kényszerképzetek
életet lehelni vonalakba, formákba
néha tömöríteni, néha boncolgatni
folyik a leképezés, versenyfutás
szemlélődő, sztoikus lélek, zenei impressziók által témákat hoz a felszínre, életre keltve
tomboló élmények kavarognak…” (Kővágó Nagy Imre)
'Az emberi test formái érdekelnek mozgás közben' - Néhány kérdés KNI-hez új kiállítása kapcsán
Színes és lendületes eseménynek ad helyet a Bakelit szeptember 19-én, ahol Kővágó Nagy Imre kortárstánc ihlette festményeinek kiállítás megnyitója lesz este 19:00-kor. A képekről és saját magáról kérdeztem Imrét.
KNI: Nem használnám magamra azt, hogy festő vagy fotós, pláne azt, hogy művész. Ez utóbbi kifejezés szerintem már értékét vesztette, sőt néha pejoratív. A képkészítő egyszerű és fedi a valóságot.
Mit lehet tudni a 'TEST-KÉPEK' projektről? Úgy tudom, táncosokról készítettél sorozatokat...
KNI: Három éve kezdtem el kortárs táncelőadásokat, próbákat és kurzusokat fotózni. A sorozatokat tanulmánynak szánom a test-formákról mozgásban és egymás kölcsönhatásában. Tavaly tavasszal jutottam odáig, hogy ismert és kevésbé ismert, remek táncosokkal közös képeket alkossunk. Most nyáron a Bakelitben a testfestés fotók készítésével zárult az első etap.
Szeptember 19-én lesz a 'TEST-KÉPEK – az első évad' kiállításod megnyitója a Bakelitben. Milyen képeket láthatunk majd?
KNI: Több, mint húsz kép lesz kiállítva a Hangárban, de részletekbe nem mennék bele. A megnyitón ott lesz Bicskey Lukács (KNI), lesz kortárstánc performansz és videóvetítés a fotókból. A festményeken még nem, de videón és tablón minden közreműködő jelen lesz.
Van kedvenc képkészítőd?
KNI: Olyan, hogy kedvencem, nincs. Sok képet szeretek. Egyébként mindenkit tisztelek, aki tevékeny.
A megnyitóra a belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!
Az acb Kortárs Művészeti Galéria meghívja : Az Üveghegyen innen című kiállításra
Karácsonyi László, Kis Róka Csaba , Király Gábor, Kósa János, Roskó Gábor,
Szenteleki Gábor, Szűcs Levente
vernissage: 2010. szeptember 9, 19.00 – 21.00
megtekinthető: 2010. szeptember 10 – 2010. október 15.
kedd-péntek: 14.00 – 18.00, valamint előzetes bejelentkezéssel
Az Üveghegyen innen című szezonnyitó kiállításunkon a kortárs magyar festészet azon alkotóitól válogattunk, akik a különös képi megjelenítések narratív síkjához vonzódnak. A festészet technikai tradícióját elfogadó, de azt átértékelve alkalmazó és saját nyelvükre fordító művészek humorral és iróniával átszőve nyúlnak gazdag képi szerkezeteikhez. A valóság számukra csak eszköz, amelyből kedvük szerint emelik ki azokat a struktúrákat, amelyek képesek egy másik, lehetséges valóság megtapasztalását közvetíteni. Közös bennük, hogy konszenzus nélküli világok teremtésével, magánmitologikus magyarázatát adják az általuk tapasztalt valóságnak, mely valóság narratív festményeiken keresztül szürreális és álomszerű karaktert nyer.
Karácsonyi László festményeiben két fő irány figyelhető meg: technikai kísérletezései hiporealizmusában csúcsosodnak ki, valamint kedvelt témája közé tartozik a lovagkori ikonográfia és az ikon műfajának megújítása. Kis Róka Csaba a hagyományos pásztorjelenetek képi struktúráiból indul ki, amelyeket sajátos erőszakkal tölt meg. Morbid klasszicista, eredendően meghökkentő képeit az irónia és a humor teszi még provokatívabbá. Meleg élénk színek, és intenzív laza ecsetkezelés jellemző Király Gáborra, aki a magányos embert ábrázolja képein. Visszatér gyermekkorába, és személyes mitológiájában felhasználja a családi fényképalbum pillanatfelvételeit. Kósa János a személyesen értelmezett történelem után maradó érzés, a nosztalgia koherens narratíváit vizsgálja. Roskó Gábor a mindennapok banális helyzeteinek fabula-festője, a jövőből a jelenbe visszatekintő archeológus. Ami igazán érdekessé teszi Szenteleki Gábor festményeit – szokatlan historikus festészeti módján túl -, és amit nehéz is lenne nem észrevenni, az a képek meghökkentő furcsasága, groteszk figurái és valószínűtlen helyzetei. Szűcs Levente időn és téren kívüli figurái a sietősen befejezett lazúros tájban a pusztító apokalipszis előtti utolsó emberek érzetét keltik bennünk.
Sok hipotézissel ellentétben a figuratív festészet sosem tűnt el igazán, inkább csak kikerült a figyelem középpontjából. Az ezredfordulóra művészek, kurátorok, kritikusok, gyűjtők körében egyre növekvő népszerűségének köszönhetően a figurális festészetnek sikerült deklarálnia figyelemfelkeltő természetét, hogy elevenebb legyen, mint valaha.
1068 Budapest, VI. Király u. 76. T: 413 7608, 413 7609, acbinfo@acbgaleria.hu, www.acbgaleria.hu
Isten, avagy az Univerzum teremtménye. Az értelem (Cogito ergo sum /gondolkodom, tehát létezem, vagy Márai értelmezésében: kételkedem, tehát vagyok), a folyamatos genetikai csiszolódás, a művészet, kultúra, filozófia, és a tudomány letéteményese. Cél a tökéletesség. Életforma egy fokozottan magasabb fizikai és tudati szint felé. Logikailag, fizikailag és értelmileg a tudattalan semmiből érkezik. Van, aztán ismét a semmibe távozik.
Mi az egyén létének értelme? Az értékteremtés, adott egy szűk időintervallum, amely rendelkezésére áll, a kibontakozásra, a küldetés teljesítésére: egyrészt biológiai, genetikai láncszem lenni az emberiség fejlődésében. Másrészt tudatának, ismereteinek fejlesztésével, szellemi és fizikai munkájával ambicionált részese lenni a társadalom kultúrtörténetének.
Az egyén érdeke: a társadalom részére hasznosnak lenni. Az utókor részére biológiai és kulturális nyomot hagyni. Egyéni tudása, képessége-tehetsége, akarata segítheti ebben. Az ember egyik legfontosabb egyéni és társadalmi tulajdonsága, ami megkülönbözteti a többi élőlénytől: az megemlékezés képessége, az megemlékezés embertársaira, rokonaira, barátaira. A temetkezési ceremónia is egyfajta rituális megemlékezés. Az emlékezés egyik fontos és korszerű rögzítő eszköze a fényképezőgép. Ebben a szerepben nem pusztán emlékképek rögzítéséről lehet szó, hanem -ha úgy tetszik- embereket, történéseket, korunk társadalmi összefüggéseit megmagyarázó illusztrációkról. A művész kezében ez a korszerű médium önkifejező eszközzé válhat, egyedi reflexiók kimutatására. A képek a szellem, érzelem és a lelkiállapot összekapcsolása miatt hatnak a nézőre. Tanúbizonyságot adhatnak a szerző szellemi-érzelmi erejéről, képi intelligenciájáról.
A művészet szerepe: a kultúra, az emberi lét, társadalmi állapotok, kortárs társadalmi történések magyarázata. A fotográfia ezen belül azt a szerepet vállalhatja fel, hogy szemlélteti ennek a létnek a filozófiáját, az emberi környezetet, amelyik a kor jellemző jegyeivel bír. Ennek peremén zajlik egy civilizáció hagyatékának hátrahagyása a következő generációkra, amely érték és kultúramagyarázattal bír. A fotográfia ebben is fontos szerepet vállalhat, amennyiben szubjektív módon látva és rögzítve, konzerválja az embereket, tárgyakat, és élettereket. Gondolkodásra készteti az utókort a saját eredetéről, átvett és beépített hagyományok szerepéről a kultúrában, és saját fejlődésében.
- Az idő:
Az idő az Univerzum legnagyobb titka, az események egymás utánja. Az időnyíl előre mutat, a múltból a jövőbe. Az ember, aki az idő fogságában él, fizikailag nem tudja függetleníteni magát e kötöttségtől, ennél fogva múltja – jelene - jövője van. Mivel gondolkodó és alkotó lény, így nyoma van fizikai és szellemi létezésének. Az idő létünktől független. Az ősrobbanás óta folyamatosan előre folyik. Életünk térben és időben zajlik (Zeit-Raum Kontinuum, azaz tér-idő-folyamatosság). Létünk helyhez és időhöz kötött. Minden mozgás időt és teret vesz igénybe. Létünk helyszíne a föld, életünk pedig az idő folyásán belül zajlik. Az idő lehet börtön, de egyben lehetőség is. Nem tudunk menekülni előle, a valóság hatásán kívül helyezni magunkat, csak megélt gondolatainkban.
Semmi nem tart örökké. Az ember megszületik, öregszik, tapasztalatlanból tapasztalttá válik, fiatalból öreggé, aztán fizikailag megszűnik. Csak időzítet emléke marad, aztán már csak genetikai nyom. A fotográfia médiumként segíthet az emlékek meghosszabbításában. A portré egyfajta időtlen állapotmegörökítés, emlékkép az utókornak az emberről, az egyénről, a felületről. Segítenek az emlékbe tartásban, a megemlékezésben, a kultúratörténelem része.
A múlt emlékezet, a jövő sejtés, ahol a kettő találkozik, az a valóság, azaz a jelen. Ezt írta Kepes György századunk elején. A tudatos ember a folyamatos most-ban él, körülötte változik a világ, telik az idő. Egyszer csak ráébred, hogy az elszaladt. Lelkileg bár fiatalnak érzi magát, tükörképe ráncossá változott. Amennyiben a jövőben, vagy a múltban élünk, így az idő foglyai vagyunk. Amennyiben viszont a most-ban élünk, akkor szabaddá, függetlenné válhatunk az időtől.
Az ember, társadalom, civilizáció, a kultúra létezése, fejlődése időzített nyomokat hagy. A kultúratörténelem ezeknek a nyomoknak az írásos leltárba vétele. A fotográfia ugyanezt vizuálisan meg teheti. A művészi fotográfia ebben nem pusztán optikai másolata a társadalomnak, az embereknek, hanem egyéni szemszögű, transzformált kultúrtörténeti magyarázat az utókornak. Kepes György szerint, a tér és az idő fúziója az, amit mozgásnak nevezünk.
A fotográfia igazából pillanatkép. Egy pillanatnyi állapot rögzítése egy folyamatból. A pillanatnyi állapot, a rögzítés tényéből adódóan, egy kiemelt és örök pillanattá, időtlen korképpé, dokumentummá, kultúrértékké válik. A pillanat motívuma lehet többek között ember, tárgy, táj, vagy élettér. A rögzítés célja lehet emlékkép, kommerciális vagy egyedi kifejező indíttatású. Az ember ebben az összefüggésben foglya az időnek. Állapotának rögzítése által viszont időtlenséget élvez. Csak a hordozó időállósága határozza meg potenciális életkorát a pillanatfelvételnek.
A mozdulatok egymás-utánja a térben történik, a mozgás folyamata időben mérhető. Ez az időtartam a fotográfiában a záridő manipulálásával szimbolizálható. Optikai hatása az emberábrázolásban egy szellemképhez hasonlító elmosódott, bemozdult alakot eredményez. A felvételt megelőzi egy időbeni előtte és követi az utána, egy felvételszéria is -ellentétben a pillanat rögzítésével- csak egy fázist mutat be.
A film egy kor- és életszerűbb médium, mint a fotográfia. Sajátos médium, sajátos működési elvvel. Sok pillanatképet rögzít egymás után. Az életet, a mozdulatokat, történéseket folyamatában mutatja be, ha nem él snittekkel. De a manipulálás lehetősége adja a rendező kezébe a tömörítés, kifejezés, az individuális ráhatás lehetőségét.
- Munkámról:
A filozófia, amely művészi fotómunkáim hátterében áll: az elmúlt korok hagyatéka, és a jelenkori emberek egzisztenciális nyomainak, életterének vizuális konzerválása. A leképezett a leképezés idejében sokszor már történelem. Individuális és csoportos egzisztenciák hátrahagyott tárgyi emlékeinek megörökítése, egyedi kiválasztás és eljárás alapján. A német Becher házaspár hasonlót a 70-80-as években kezdeményezett Németországban az ipari emlékművek dokumentálásával. Ők alapították Németországban egyetemi tanárként a „Düsseldorfi Iskolát“
Képzőművészeti tanulmányaim alatt Mainz Németországban ez az ismeret fotómunkáim tematikaválasztását befolyásolta. Az akkori képzőművészet egyik ága egyfajta kulturális archeológiát végzett. Akár komplett már lakatlan, több generáción keresztül otthont adó alpesi fakunyhókat helyezett át eredeti helyéről, a múzeumi kiállító térbe. Ezzel fel kívánta hívni a társadalom figyelmét az egyénre-családra, annak társadalmi szerepére, értékteremtő képességére, teljesítményére, mulandóságára. Ebben a gondolkodási hagyományban látom a saját fotográfusi munkásságom. Az emberi sors érdekel, az egyén, a család életének fizikai nyoma, kommunikációképessége, otthona-környezete. Az ember által alkotott épületek, tárgyak, lakott és lakatlan életterek.
Egy láncszem is tud értéket képviselni teljesítményével, amely hozzáadott érték az egészhez, életünkhöz. És tevékeny alkotó eleme az ember és a társadalom fejlődésének, a küldetésének beteljesedésében. A szép és értékes megteremtése, környezetének alakítása teljesítmény alapján, emberi tulajdonság. Minden, ami a káoszba kivezet, a rendezetlenből rendet teremt teljesítmény. Tisztelni kell ezt a fontos tulajdonságot. Sok mindenen túlhaladt az idő, elhanyagolt romos, vagy egyszerűen csak idejemúlt állapotban vannak. De valamikor valamilyen okból értéket képviselt azoknak, akik fontos céllal létrehozták. Mivel ritkaságokról van szó, már ezért is értéket képviselnek.
A mulandóság témája (születés-halál, építés-rombolás, szépség-csúfság, gyerekkor-időskor, az étel) a történelem során az ember gondolkodását mindig is foglalkoztatta, amióta szembesült a halál tényével. A Renaissance korban az egyén önállósult, a művész felfedezte magának a tájat, életterének szépségét. Addig a vallás követője volt. A Barokk korban pedig az egyén, az élőlény, az idő és a tárgy mulandósága lett a művészet elsődleges inspirációforrása. Az ember környezetével együtt múlik. Az atomok bomlanak. Van ami gyorsabban (étel), van ami lassabban (kő).
Freud a mulandóságról: a táj élő szépsége pusztulásra van ítélve, ha jön a tél. Ugyanígy mulandó minden emberi szépség, vagy minden szép és nemes, amit emberek teremtettek, vagy a jövőben teremteni fognak. A mulandóság egy – érték ritkaság - azaz érték az időben.
Baksa-Soós Attila kortárs író „Cinege a lábát” és „1Hullámon bár:::::::” könyveiben megjelenő, kissé szürreális világot fotózták le tehetséges amatőr fotográfusok. A feladat az volt, hogy a kijelölt szövegrészletekhez három hónapon keresztül küldjenek fotókat a Spottr.hu internetes fotós portálra, amikből Burger Barna fotóművész, a kiállítás fotókurátora válogatta ki a szerzővel együtt azt a húszat, amik a FUGA kiállításán láthatók.
„Baksa-Soós Attilát régóta ismerem, barátok vagyunk, tetszik amit csinál és amikor megkeresett, akkor örömmel vállaltam, hogy részt veszek a Photo Poeticában, mert látok benne fantáziát, egy jó kezdeményezésnek tartom.” – adott további magyarázatot Burger Barna.
A kiállítás aktív résztvevője a BookArt mozgalom is, így Baksa-Soós Attila könyveit képzőművészek rajzolták, ragasztották tele és vágták szét, így alakítva át az irodalmat képzőművészeti alkotássá. Ezen a kiállításon az irodalom, a fotográfia és a képzőművészet találkozását és egybefonódását élheti át a látogató.
”A Mix-Art egy újfajta összművészeti kezdeményezés, ami gyűjtőtégelyként szolgál az összes művészeti ágazat számára.” – tette hozzá Kun Gabi, a kiállítás kurátora.
A kiállítás megtekinhető: 2010.09.03-12-ig, a FUGA Építészeti Központban. Kiállításmegnyitó: 2010.09.03. 19:00
A kiállítást megnyitja: Hobo Fellépnek: "Soerii & Poolek exkluzív exhibition extra" "Gréti és a Varázslók varietészínház" "The Great Kőhalmi bűvészművész"
Fotókiállítás a Cultiris Kulturális Képügynökség kínálatából
Helye: MÚOSZ, Magyar Újságírók Országos Szövetsége új székháza
VI. ker.Budapest, Budapest, Vörösmarty u. 47/A
A kiállítást megnyitja Szamódy Zsolt a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke
és Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó Zrt elnök -vezérigazgatója.
2010. augusztus 12-én 18 órakor
A kiállítás megtekinthető szeptember 17- ig, 9-19 óráig.
A méltán világhírű tudósok, művészek mellett, a magyar fotográfusok is méltán
vívták ki elismertségüket idehaza és a nagyvilágban. Alkotásaikkal, amelyekkel egy
megismételhetetlen pillanatba sűrítették mondandójukat, tükröt tartanak elénk és olyan
időutazásra késztetnek, ahol szavak nélkül is értjük egymást.
A két éve alakult Cultiris Kulturális Képügynökség, több mint 500 000 képes anyagábol, amely
mintegy 100 000 magyar fotót is tartalmaz, 9 közgyűjtemény anyagát és 112 neves fotós
műveit kínálja az érdeklődőknek, most olyan válogatást mutat be, amely a nagyközönség
számára is újdonságokat, különlegességeket tartogat.
Budapest építészetéről, híressé lett írókról, művészekről, tudósokról, a magyar táj
sokszínűségéről, népszokásokról, tárgyi kultúránkról, természeti csodáinkról, növény és
állatvilágunkról.
Az archív felvételek és a közelmúltban készült képek egyaránt arról a világról, arról az
országról mesélnek, amelynek múltját kutatjuk, jelenét éljük és jövőjét álmodjuk.
A kiállító fotográfusok és intézmények:
Ács Irén
Lugosi Lugo László
Balogh Zoltán
Matyasi Gábor
D. Németh Dániel
Nagy Gergely
Egyed Péter
özvegy Bienenfeld Zsigmondné
Eifert János
Patyi Árpád
Escher Károly
Palcsek István
Gink Károly
Pécsi József
Gordon Eszter
Perényi János
Hász András
Rigó Tibor
Hemző Károly
Roboz László
Inkey Tibor
Sugár Kata
Járai Rudolf
Szalay Zoltán
Jekkel Csaba
Szabóky Zsolt
Kaiser Ottó
Szabó Zoltán
Kálmán Kata
Szebeni András
Kasza Gábor
Szilágyi Lenke
Keleti Éva
Tóth József Füles
Kleb Attila
Tóth Zsuzsanna
Korniss Péter
Zsila Sándor
Lehotka László
Magyar Fotográfiai Múzeum
Közlekedési Múzeum
Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Testnevelési és Sportmúzeum
Néprajzi Múzeum
A Galéria Neon bemutatja a Lada project szervezésében létrejött kiállítást:
Kiállítás címe: Zenebolt
Kiállító művészek: Ian Anüll, Marc Bijl, Laura Bruce, Ingo Gerken / Matthias Meyer, Németh Hajnal,
Thomas Chapman / Nik Nowak
Megtekinthető: 2010. július 9 – 31.
A kiállításon munkáikkal szereplő művészek valamennyien közvetlen kapcsolatban állnak a zene produkciós
hátterének különböző területeivel: felvételeket készítenek és adnak ki, borítókat terveznek vagy rajzolnak,
koncerteket szerveznek, vagy maguk is zenélnek, énekelnek.
Különböző formában és hordozókon zenei termékek, mint limitált kiadású művészeti produktumok lesznek
láthatók, hallhatók és megvásárolhatók a kiállításon: nagylemez, kislemez, cd, kazetta, egyedi borító vagy
poszter, és egy hangfalakkal felszerelt szobrászati munka.
A rögzített hangok részben a szokványos értelemben vett zenei produkciók, hangstúdióban felvett albumok,
máshol a mindennapi élet zajai vagy konceptuális hangfelvételek hallhatók lemezre nyomva. Ilyen például
egy hajléktalan vonszolta kartondoboz súrlódása a betonon, az utcára ömlő Coca Cola csobogása, vagy
a visszatartott lélegzet - maga a csend, és az azt tagoló szükségszerű, görcsös beszippantás - hangja.
A végső tréfa a teljes csend egy üres lemezen, ironikusan kritizálva a csomagolás-orientált túltermelést, ahol
reklámot veszünk tartalom helyett, mely a borítón büszkén hirdeti:
Joke for Money ( Pénzért Vicc )
