Pőreparádé

Pőreparádé

Szemessy Kinga kritikája

Via Negativa (SLO): Would, Would Not

19.01 Az első eldurrant.

19.04 Már 8-9 liter a veszteség.

19.10 Az emberek egyre kedvesebben mosolyognak egymásra.

19.13 Táncolok. Fenekemen egy ismeretlen tenyérrel. Olyan természetességgel beszélgetünk aktuális fehérneműmről, mint a holnapi időjárásról. Fekete és csipke? Öt fok és ónos eső?

19.17 Körübelül harminc pezsgősüveg kacsint vissza rám az asztalokról, de még mindig akad a nézők között, aki nemet mond a szűk szoknyások péniszfogdosó ajánlataira.

A szívhez a gyomron át. Ismert a recept; tudja ezt a Via Negativa, tudja ezt a konyakmeggyel jóllakatott néző egyaránt. A társulat tegnapi, bujaság-gócpontú Would Would Not interakív, akció-jellegű előadása a pirulósoknak szólt. Cirkusz a javából, melyben porondon a hús, combok, mellek, chachacha-t járó szeméremajkak. A „farkak” gyakrabban követték egymást, mint a kötőszavak. Velős testi mese - csak kicsit olcsó.

Szemmel vetkőztető, nyolcasokban elélvező, csengőre izguló, kartonra testnedv lövöldöző színészek próbálják kordában nem tartani vágyainkat. Aki akart, az seggrepacsizott, falapra fitymát szögelt, egy gyors numerára a színfalak mögé távozott. Sok-sok kis etűd, melyben mindenki szert tehetett a maga tizenöt perc hírnevére - feltéve, hogy „kezet” mert rázni egy pénisszel: „Nice to meet you.” Lehetett dekoltázsból mézet nyalogatni, misztikus fekete dobozban nyálkás-véres trutyit gyurmázni, lecsusszant slicc mögül több méteres levelet kihalászni. Mindent a szemnek és a kéznek úgy szintén. A tabu szó tabu volt.

Mégis mire föl akkor a keserű szájíz? Manapság - mikor a paprikás krumplit főzésből, a műkörmöztetésből, a kéményseprésből egyaránt lehet kasszasiker TV-műsor – a hálószobatitkok művészetként lépnek a reflektorfénybe. Ha ilyet akarok látni, tükröt szerelek az ágyam fölé. Persze, derülök az idomítható közönségen, a csak nekem címzett dalon a kukacmozgású szlovén színésztől, de ezek mögött még csak annyi mondandó sincs, hogy „Irány ki az utcára és teperd le az első szembejövőt!”. Mire fog ez kifutni? Orgia, vagy Guiness-rekord döntő közös maszturbálás? Kijáratkor majd rezgőgyűrűs, eperízű kondomot osztanak? Ha hatásvadászat, hát annak is tartsuk be a szabályait és ne bölcselkedjünk mindig fájó aktusokról, lelki természetű impotenciáról, főbűnökről, mikor az elkövetőkre esze ágába sincs senkinek lesújtani.

Tartozom egy vallomással. Az előadás elején – kritikusi szándékaimról mit sem sejtve – engem is becserkésztek. Megkaptam első soros trónusomat és a vágyott szerelmes posztját. A körülöttem lévő levegő izzásáról állandóan gondoskodtak. Bor volt, pucérkodás szintén, csorgathattam a nyálam. Percenként kéjenc suttogásokkal telítették a fülem: „Can I have your panties? Can I have your panties now? Right NOW?” A show-t, mert talán a műfaj ez, nem volt szivem megtörni. Ahogy csettintettem, úgy bukkant elő egy újabb, szabad bőrfelület. Végül a függöny mögé osontunk, én megszabadultam a bugyimtól, amit aztán a színészek közszemlére tehettek. Ámítás. Élveztem? Nem, a velejéig nem. De a nők erről gyakran hazudnak.

A 8 lepedővirtuóz Co. Bemutatta, én pedig ezentúl két alsóneműben járok színházba – más tanulságot nem hoztam haza magammal. Kialudható élmény, orgazmusmentes alkalmi szex volt a tegnap. Sőt, félszegen gyakorlatozó petting. Inkább Would Not, mint Would.