1.1 A kép és befogadása
Az ember alkotta kép környezetünk, valóságunk szimbolikus reprodukciója. Olyan speciális funkciójú tárgy, amely vizualizálható információkat hordoz. Jelenség, amelyet az eredeti látványból szakítanak ki, megfosztva azt terétől és idejétől, időtlenségre ítélve, két dimenzióba zárva. Vilém Flusser(1) a kép történelemben – is – felvett szerepeiről, jelenségéről ír, az ő gondolatmenetét követve tudjuk részleteiben belátni a kép mibenlétét és a képhez kapcsolódó emberi befogadás, feldolgozás folyamatát. A képi ábrázolás maga is konvenció, vagyis döntés arra vonatkozólag, hogy az alkotó képekben jeleníti meg az őt körülvevő objektív és spirituális tereket. A kép ebben a megjelenítésben szimbólumként, tehát helyettesítőként viselkedik – utal egy rajta kívül álló valóságelemre. Az utalás szabályait az adott közösség vagy egyén dönti el. Amennyiben ezek a szabályok szelektálódnak, illetve rögzülnek, kialakul a konvenció. E konvenció működésének milyenségét a kép sajátos, más szimbolikus funkcióktól elkülönülő, szimbolizáló szerepe adja. A kép szimbolizáló szerepe leginkább a kép befogadási mechanizmusán ragadható meg.
A képet az első pillanatban egészként szemléljük, majd a tekintet bejárja, végigpásztázza. Így az ember a képfelület szimbólum-rendszerén keresztül, valamint saját intenciója segítségével megfejti, értelmezi a jelenséget. E tevékenység közben a tekintet megragad bizonyos képelemeket, majd később megint visszatér hozzájuk. Idő- és jelentésbeli függvények jönnek létre a nézőben, a kép megértése érdekében. Ez az idő, amit a kép síkján tapasztal, nem lineáris, mert nem változó a látvány összetétele: egy-egy képelem, mikor újra magához vonzza a szemet, a körülötte lévőktől más jelentést kap, és ideje „előtte”ből „utána” lesz. Ebben az összetett téridőben minden ismétlődik, és jelentés-telivé válik. Ezért mondhatjuk: a képek mágikus jelentésűek.
A szöveg linearitásával összehasonlítva könnyebb megérteni a kép mágikusságát. Az írott szöveg a képpel ellentétben lineáris szerkezetű, egydimenziós. Folyamatosan változik benne minden, mert időbelisége révén megkülönböztetődik akár ugyanaz az elem is. Pontosan azért kezdődhetett el az írással a történelmi tudat kialakulása, mert az írás-olvasás, a szöveg, egy folyamatában befogadandó dolog.
Kötött egymásutánisága van az „előtte” illetve „utána” pozícióknak. Az írás és elemeinek tartalma csak egy irányban fejthetők fel: viszonylataik tehát egydimenziósak. Az írás elemei a hagyományos képből alakultak ki, amelynek felületéről kiszakították az egyes képelemeket, és sorokba rendezték őket: feltalálták a lineáris írást. „Az írással kezdődik el a szűkebb értelemben vett történelem, éspedig mint harc a képimádás ellen. A fotográfiával kezdődik a "történelemutáni" idő, mint harc a szövegimádás ellen.”(2)
1-Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája http://www.artpool.hu/Flusser/Fotografia/01.html 2007-12-14 10:19
2-
Vilém Flusser i.m. A fotográfia filozófiája - A technikai kép http://www.artpool.hu/Flusser/Fotografia/02.html 2007-12-14 10:54
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése