MEGINT TAVASZ ÉLEDT...
(Jine bahár oldu...)
Megint tavasz éledt, virágos a hegy,
Sivataggá vált az utad, jázminom.
Mint rügy ringatózik kertek rejtekén
Ölelésre váró csípőd, jázminom.
Akkor se tudom, ha fejemet veszik,
Merre menjek, ahol időm jól telik;
Ajkamhoz emelném piros ajkaid,
Ahonnan a mézed árad, jázminom.
Emráh mondja: Hogyha tudnák vesztemet,
Forró vízzel mosnák a holttestemet,
Vinnék koporsómat, szemfödelemet,
Bár csak arra hozna utad, jázminom.
Weöres Sándor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése