1 A kép paradigmája, fejlődéstörténete
1.4/1 A szöveggel egy időben létező kép változásai a fotográfia megjelenéséig
A szövegek megjelenése óta (vagyis történeti múltunkban) a hagyományos képek világa is változásokon ment keresztül. Az emberiség kultúrabeli fejlődésének története, a világnézeti változások nagyon sokban befolyásolják a világról alkotott kézzelfogható kétdimenziós képünket.
Az ókeresztény kultúrában a katakombákba rejtett képek, jelképek elvont jelentéstartalmukkal funkcionáltak. Az üldözött kereszténység a képi mágia segítségével óvta meg tanításait. A szimbólumok, figurák örökéletűek, szentek, szimbolikusak, időben örökéletűek.
Bizáncban a képi megrendelések már elsősorban az egyháztól érkeznek. Gazdagság, díszesség jellemzi az ábrázolásmódot; az uralkodó kiemelése és isteni hatalmának kihangsúlyozása, valamint a pogányok (csillogó arany és ezüst festékek, berakások csábító erejével való) megtérítése, elcsábítása az elsődleges cél. A képnek erkölcsi mondanivalója is van (ezt már maga a vallás hordozza magában), szimbolikájával mögöttes tartalmakat, más jelentést ad a kép igazi szereplőinek. Az alkotónak (és megrendelőnek) alapvetően nem a valóság hű visszaadása, inkább a jelképek rendszerének megtartása a szándéka.
A gótikában változatlanul a kereszténység és az egyház hatalmasodik a kép fölé. Virágzó a városi élet, a nép sokat adakozik az egyháznak, egyetlen erkölcsi tanítómesterének. A gótika embere, a városi polgárok rétege már magában az életben keresett inspirációt, és új igazságokat talált. Az érzékelhető világra való nagyobb nyitottság, szabadság a valóság érzelmesebb és derűsebb felfogásához vezetett, s ez képeiken is nyitást eredményez: már érzékelhető térmélység a festményeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése