Vachter János (http://yanblogja.blogspot.com/) képriportja: Retúr
2010. április 8., csütörtök
Vachter János képriportja: Retúr
A mai digitalizált világunkban, amikor már lassan a kávéfőzővel is 10-20 megapixeles képet lehet csinálni, már ahhoz is bátornak kell lennünk, hogy visszanyúljunk az analóg technikákhoz. De ha ezt még azzal is megfeleljük, hogy egy közel 50 éves fényképezőgépet választunk, amit ráadásul Pajtás-nak hívnak... A fennálló feszültséget nehezen lehetett volna fokozni, de az alkotónak még ez is sikerült, mivel egy 3 amerikai várost, New York, Boston, Portland, felölelő utazását próbálta megörökíteni Pajtás gépének lencséjén keresztül. Az eredmény? Biztosan állíthatom, hogy egyedülálló.
Vachter János (http://yanblogja.blogspot.com/) képriportja: Retúr
Vachter János (http://yanblogja.blogspot.com/) képriportja: Retúr
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem igazán értem a "fanyalgást" a digitális világ ellen. A Pajtással már akkor sem lehetett jó képet készíteni, ma sem lehet, mehet vele az ember akárhová. Azt meg külön nem, hogy mitől izgalmasabb egy külföldi nagyváros, és ebben mit növel az, hogy egy 50 éves kütyüvel kattintgat valaki. Ha lebontom a képekről, hogy Amerika, meg Pajtás, szinte semmi sem marad. Ezért meg ne legyenek megbocsáthatók az életlenségek és a szürke, dinamikátlan kópiák.
VálaszTörlésÉs azt csak a végén kérdezem meg, hogy az analogizált negatívok leképezései milyen eljárással kerülhettek számítógépbe?
Bocsánatot kérek a Szerzőtől és a Szerkesztőtől, de véleményem szerint ez a riport nem üti meg az oldal mércéjét.
Tisztelt Hozzászóló!
VálaszTörlésElőször is köszönöm, hogy megtisztelt a véleményével. A későbbiek során is örömmel olvasom majd részletesen kifejtett véleményét. Az írásában felvetett dolgokra válaszolva. Semmi bajom a digitális technikával, sőt magam is csak azt használom. Az anyag közlésének pedig nagyon egyszerű oka van. A honlap nevéhez méltóan szeretnék bemutatni olyan munkákat, amik a szokványostól eltérő módon mutatnak be dolgokat, lehetőséget biztosítani olyan képek nyilvánosság elé kerülésének is, amiket amúgy szinte biztos, hogy semmilyen média nem közölne le. Ezáltal inspirációt biztosítani más alkotók számára. A célom nem a tökéletesség, hanem a megismerés.
Kedves Gábor!
VálaszTörlésKöszönöm a választ. (Had tegeződjünk, valószínűleg én vagyok korosabb, de különben is kollégák között így szoktuk!) A bejegyzés felvezetése késztetett erre a, talán sarkosabb véleményre. Remélem, érted, hogy nem is az oldal (sőt) célja, és az ebben a bejegyzésben lévő képek ellen szóltam. Az egész oldal tartalmához viszonyítva volt ez a véleményem. Nagyra értékelem az Általad indított kezdeményezést, igenis szükség van rá. Azonban úgy vagyok azzal, ha az számít kísérletezésnek és újnak, hogy elavult technikával próbálunk mások lenni, könnyen tévútra kerülhetünk. Olyan ez, mint a ma divatos lukkamerázás. Ha a sajátos technika nem a képet szolgálja, akkor öncélú trendkövetés az egész. És én úgy érzem, hogy ennek az összeállításnak a képi és mélyebb tartalma nem erősödött attól, hogy a padlásról előkerült Pajtásba filmet fűztek.
Üdvözlettel kívánok további kitartást az oldal üzemeltetéséhez.
Vajda János
(Bocsánat, nem írtam alá az előző bejegyzést.)
Kedves János!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy tegeződhetünk, megtisztelsz!
Igen, én is azt látom, hogy nagyon sokan nyúlnak vissza a régi technikákhoz, és ezen belül vannak trendibbek is. Ennek okainak feltárására valószínűleg ez kommentelő szekció nem alkalmas, de talán elindít egy általam szintén tervezett szakaszt a lap életében, hogy kulturáltan egymással megosszuk a véleményünket is. Az anyag ilyen formában történő készítéséről pedig, szerintem a leghitelesebb forrástól, az alkotótól fogunk értesülni nemsokára itt. Ami a vele történt beszélgetés alapján biztosan kijelenthetem, hogy nem a trendkövetés volt.
Nagyon köszönöm a jókívánságokat is, és örömmel látlak máskor is az olvasók, véleményezők között!
Garamvári Gábor
Köszönöm Gábor!
VálaszTörlésLe kell szögeznem, hogy nem gondolom, hogy a Szerző szándéka ez esetben trendkövetés volt. Az erre irányuló jelzésem általános értelmű volt. Viszont azt is gondolom, hogy nem feltétlen szerencsés a kísérletezést, az új utak keresése olyan alkalmakkor, amikor abban a helyzetben vagyunk, hogy nem biztos, hogy a helyszínen lehetőségünk van újra fényképezni. Egy külföldi út során úgy is elég sok új benyomás ér bennünket, de nincs is időnk a hely szellemét magunkba szívni, megtalálni azokat a találkozási pontokat, amiken keresztül a valós, mélyebbről jövő személyes benyomásokat tudjuk leképezni. Ahhoz huzamosabb időt kell eltöltenünk az adott milliőben. Megértem, hogy János nem akart szokványos amerikai képekkel hazatérni, ezért kereste a régi technika adta lehetőségeket. De változatlanul úgy érzem, hogy pont ennek a korlátai között veszett el a lényeg. Mindenesetre én is kíváncsian várom Vachter János válaszát. Nagyon bízom benne, hogy nem gázoltam a lelki világába, ez nem volt szándékom.
Kedves János!
VálaszTörlésSemmi gond a digitális technikával, csak kevésbé kedvelem, sterilnek tartom, persze vannak ellenpéldák. Felesleges a Pajtást ilyen mérce elé állítani, tévút. "Valós, mélyről jövő személyes benyomások leképezése" nem az alkalmazott technika kérdése, maximum kiegészítheti. "A hely szellemét magunkba szívni" sem, csak digitális géppel a kezünkben tehetjük meg. A Lomográfia valóban egy trendi hullám, de nem sorolom magam a követőik táborába. A Pajtáson kívül utam során még két gépet használtam, egy-egy példa: Canon 50D (http://www.fotobiennale.hu/kep_popup?type=biennale_portfolio&nid=694&delta=0&fid=1049), Canon EOS5 (http://1.bp.blogspot.com/_gDM3J0z7pYU/Sua9kSJDZNI/AAAAAAAAARA/tz8CtxTs7Jc/s1600-h/AKTH.jpg). Mikor melyik gép ugrott ki a táskámból, hangulat és helyzet függő volt. A Taxi hátsó ülésén, ott mondjuk nem is ülhet máshova az ember, nem a Pajtásé volt a szerep, az utcán sétálva viszont autómatikusan a kezembe került. Még egy, a számomra kicsit zavarosabb kérdésre válaszolnék. "Az analogizált negatívok leképezései milyen eljárással kerülhettek számítógépbe?" A válasz egyszerű: hívtam és szkenneltem.
Nem biztos, hogy mindenki számára egyformán megy át az adás, de ez így természetes...
Köszönöm a figyelmét, tisztelettel: VJ
Kedves János!
VálaszTörlésMivel a monogramunk is azonos, meg egyébként is, Neked is felajánlanám a tegeződést, jobb szeretem. Magázódva is lehet tiszteletlennek lenni, és tegeződve is tisztelni egymást.
Köszönöm, hogy reagáltál. Közben szétnéztem az oldalaidon, és láttam azokat, amikről írsz. Valahol sejtettem is, hogy így van, de a riport felvezetése (talán a rövidsége miatt) nagyon sarkítva volt. Manapság nagy divat, főleg az újdonsült fotográfusok között, hogy a valami újat a szándékosan, vagy néha véletlenül lebutított formában próbálják közölni. Sajnos, sokszor nem a kép érdekében, ami abból derül ki, ha kivonod a fejedben azt a "mínuszt", amit hozzá kívánkoznak tenni. Gustav Mahlert szoktam felhozni erre példaként. Ő azt mondta, hogy hallgasd meg egy szimfónia zongora kivonatát. Ha úgy is zene, akkor jó a darab. Ez a fotóval is nagyon így van. És nem csak lefelé, a "Lomográfia" felé, hanem felfelé is. Az agyon technikázott, szuperéles, zajmentes, agyon HDR-ezett képek felszíne alatt sokszor a semmi van. Erre igyekeztem felhívni a figyelmet a megszólalásban. Én nagy tisztelettel nézek azokra a fiatalokra, akik visszanyúlnak az analóg technikához, mert meggyőződésem, hogy csak azzal lehet igazán megtanulni fényképezni. Nagyon helyeslem a fényképészképző iskolák törekvését, hogy laborba kényszerítik a nebulókat, mert az a sava-borsa a fényképezés technikájának. Viszont hiszem azt, hogy a digitális leképezés is lehet olyan melegérzetű, mint az analógozás, ha nem veszünk bele a technika adta lehetőségek útvesztőjébe. 30-egynéhány év utáni analóg fotózás után, két éve tettem félre a filmeket. Kényelemből, anyagi okokból. De csak azért, mert megtaláltam azt a módot, amivel a digitális kép is lehet filmszerű. Ehhez ragaszkodom. És azt is hiszem, ahogy ma a hangrögzítés eléri a bakelitek hangminőségét, úgy a fotózásban is lassan értékbeli egyenlőség kerülhet a két eljárás közé. Aki szeret egy Wagner operát 28 lemez fordítással, alapzajjal és recsegéssel meghallgatni, ám tegye. Minden tiszteletem az övé. Én inkább meghallgatom két lemez cserével DVD Audióról.
Örülök, hogy nincs harag, nem szerettem volna, sajnálnám is. További jó munkát és sikereket, új felfedezéseket kívánok Neked.
Tisztelettel, Vajda János
Kedves mindnyájan! É is a sallangmentes, lényeget megragadó, nem-technokrata beállítottságú fényképezési látásmódot tartom igazán nagyra és nem vagyok híve az öncélú HDR-ujjgyakorlatoknak, sem az ész nélküli vignettálás-effektnek. Ezzel együtt azt gondolom, hogy bármennyire is szeretnénk, nézőként nem tudjuk mindenestől kivonni magunkat a technikából adódó sajátos karakterek hatása - ezesetben a lo-fi érzés - alól. Ezért nem is feltétlen helyes, ha ezt a mázt mindenáron lebontva, meztelenül értelmezünk egy képet. Fogadjuk el, hogy ez a máz is az összhatás (jó esetben a varázs) része - akkor is, ha kicsit hatásvadász és ha kicsit nagyobb a füst a képben, mint a tűz.
VálaszTörlésLehet, hogy Amerikán és a Pajtáson kívül valóban nincs semmi ezekben a képekben, de lehet, hogy az alkotó célja nem is volt ennél több.
Az analóg lo-fi antitrendből trenddé lett, de egy képet szemlélve nem az a fontos, hogy egy összetevője trendi-e vagy nem, hanem hogy ha valaki használja, akkor hozzáad-e valamit vagy sem. Akkor is, ha a lo-fi érzés pusztán egy instant hatáskeltő eszköz, fogadjuk el a létjogosultságát. A fotográfia eszköztára elég széles ahhoz, hogy ennek is legyen hely rajta. Szerintem.
Üdv,
Mudra László
Kedves László! Köszönöm a véleményedet. Sok mindenben osztom a gondolataidat, és végülis remekül foglaltad össze mondandóink lényegét. Igyekszem mindig nem csípőből tüzelni a trendivé vált megoldásokra, és a mázban is a lángot. Lassan 20 éves zsűrizési tapasztalat megedzett abban, hogy általában egy pillanat alatt fel tudjam mérni egy képről, hol is van a helye. Szoktam én is élni hatásvadász eszközökkel, de igyekszem a kép érdekében használni, s így megfelelni záró mondatod gondolatának.
VálaszTörlésMindenesetre köszönjük meg a szerzőnek és publicistának a bejegyzést. Sok ilyet, ami alatt meg lehet szólalni :)
Üdv Mindenkinek! János