1. A kép paradigmája, fejlődéstörténete
1.2 A kép, fotografikus kép és a képalkotó kapcsolata
A képek látásmódot testesítenek meg, hiszen készítőjük a valóság végtelen sok módon leképezhető voltát egyetlen egy formába, idősíkba sűríti; a legjellemzőbb oldalról ábrázolva mondanivalóját. A kép témája tükrözi a szerző személyiségét, ugyanakkor a befogadás mindig függ a nézőtől is, lelkiállapotától, személyes, szociális körülményeitől, vagyis a valóságról szerzett, tőle kapott tapasztalataitól. A közkeletű elmélet, miszerint a fotográfia objektív leképeződése a valóságnak, elvetendő, ugyanis hasonlóan más képekhez, itt is a szerző választása, illetve a fotóapparátus kódolt lehetőségei hozzák létre a végső képi formát, jelentést. A fotó esetében a szerző főleg „vág” a valóságból. Nincs tehát tökéletesen objektív leképeződése a valóságnak, ami emberi tevékenységen keresztül történne. Kísérletet tehetünk ennek megoldására, de a valóban objektív ábrázolás gyakorlatilag lehetetlen. A magas művészet (ha az alkotó szinte csak médiumként szerepel) súrolja ezt a határértéket: az itt és most objektivitása a művészi minőséget jelöli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése