1 A kép paradigmája, fejlődéstörténete
1.3 A hagyományos és a technikai képek (Flusser modell)
A kép az emberiség életében, a korok mindennapjaiban mindig is jelen volt, és az adott körülményekhez mérten, más-más jelentéssel, különböző szerepekkel bírt. Azért, hogy közelebbről megérthessük a kép történelem előtt és annak során megtett változásait, paradigmáját, és tisztán látva össze tudjuk hasonlítani mai szerepével, érdemes végigkövetni Flussert,[1] aki ennek megfelelően két nagy csoportra bontja a képek halmazát: hagyományos és technikai képekre. Ezek ontológiai helyzetét, különbözőségét egy ötfokú modellen vezeti le. E fokozatok során az emberiség egyre fokozottabb absztraháló képességgel élt, ezen a mintán keresztül végiggondolható az ember konkréttól való elidegenedésének folyamata. Ezen a modellen keresztül értelmezhető a „történelem előtti” és a „történelem utáni” képek közötti különbség.
A fokozatok közül az első a természeti ember, aki hozzávetőlegesen kétmillió évvel ezelőtt született és még aligha volt szüksége absztrakcióra: konkrét tapasztalásból élt. Az az objektív környezetében létező tárgyak között cselekvő ember, akit a megragadandó tárgyak – életfenntartó ösztöne miatt – tettekre késztettek.
A második fokozatban – a kétmilliótól negyvenezer évvel ezelőtti időben élő – ember már összefüggéseket látva áll, kezeli az őt körülvevő tárgyakat, létrehozza túléléséhez szükséges és azt szolgáló eszközeit, fegyvereit, mágikus tárgyait.
A harmadik fokozat, a homo sapiens, az objektív körülményt már nem csak szemléli, alakítja, hanem bizonyos formában elkezdi az absztrakciót. Nézetei, imaginációja, képzelete segítségével produkál és reprodukál olyan képi valóságokat, melyek felfogása szerint alakíthatják környezetét. Egy közvetítőt hoz létre önmaga és az objektív valóság között, a képet: például a barlangfestészetet. Képének funkciója az isteni transzcendencia és az emberek közötti közvetítésben áll.[2] Ebben a korai ábrázolásmódban a kép összefonódik a valósággal, funkciója van, használják. A kép készítésének célja a levadászandó állat tulajdonságainak átvétele, a jövőbeni legyőzés, felülkerekedés, de akár a termékenységkultusz sikerének fokozása is lehet. Ehhez a sikerhez kéri segítségül isteneit az ősember. Többnyire állatokat, később emberalakokat, de isteneiket is ábrázolják. Különböző varázsjelek – például a kéz körülfestése vagy más geometrikus jelek – folyamatosan jelen vannak. Általában a legjellemzőbb nézetből ábrázolnak, de egymásra is rajzolnak, így jelenítenek meg történeteket. Ez tükrözi időbeliségre való törekvésüket, valamint meglepően korai összetett – képzeletdús – gondolkodásmódjukat. A képek átadják egymásnak jelentésüket, s a jelentéseknek ezt a kölcsönös viszonyát nevezhetjük mágiának.
Ezek után, a negyedik fokozatban, mintegy négyezer évvel ezelőtt, már a megtervezett, ok-okozati szemléletre való törekvés jelei fedezhetők fel. A képet részeire, elemeire bontják, az így keletkezett darabokat megmagyarázzák, külön-külön értelmezik.
Ezeket aztán sematizálják, jellé alakítják, és lineárisan egymás mellé fűzve hozzák létre belőlük a szöveget, ami szabályok szerint épül fel – mind helyesírási, mind kezdetleges „nyelvhelyességi” szabályokból. A számolás, matematika, logika is a folyamatnak ebben a szakaszában áll. Ezek a szabályok elemeire bontanak szét mindent: atomokig, kvantumelméletig magyarázzák a valóságot.
Ezeket a szabályokat – és ez már az ötödik fokozat – már nem a természetből vesszük át, hanem mi magunk húzzuk rá a természetre, tudományos szövegek formájában. Ezen felaprózódott, bonyolulttá vált szabályok segítségével az ember mégis képes képeket készíteni. A fényképezőgép például egy olyan összetett mechanikai szerkezet, ami ezeknek a szabályoknak a segítségével jöhetett létre, mégis képes megváltozott tartalmú, mágikus képek létrehozására. Ezek a technikai képek bizonyos fogalmak, szabályok, szövegek által közvetített tudományos elméletek segítségével kiszámított és létrehozott apparátusokból kerülnek ki. A bonyolult, öncélúnak tetsző (nem a természet közvetlen megismeréséből adódó) szabályokba vetett bizalomvesztésből táplálkoznak, s pontszerű, a valóságból absztrahált elemeiket egymás mellé állítva felületüket mágiával töltik fel. A technikai képek tehát egy ellentmondásra épülnek: egyszerre hordozzák magukban a tudományos, illetve a mágikus absztrakciók jellemzőit.
[1] Vilém Flusser: A technikai képek mindensége felé – Absztrahálni/Elvonatkoztatni http://www.artpool.hu/Flusser/Univerzum/01.html 2007-12-14 13:43
[2] Zrinyifalvi Gábor – A kép paradigmája http://emc.elte.hu/~metropolis/9703/ZRI1.html 2007-10-17 16:54
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése