Megújult nézőtér, beszélgetés Kövesy Károllyal, a Radnóti Színház műszaki vezetőjével

Megújult nézőtér,
beszélgetés Kövesy Károly, műszaki vezetővel
A nézőtér felújítása kapcsán Kövesy Károly, a Radnóti Színház műszaki vezetője mesélt magáról és a színházról.
Mióta vagy a színháznál és hogy kerültél ide?

1997 óta vagyok a Radnóti Színház műszaki vezetője, de már 1989 óta dolgozom különböző színházaknál. Huszonkét éve kerültem a Szabad Tér Színházhoz mint műszaki vezető. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad, a Városmajori Szabadtéri Színpad, a Budai Parkszínpad és a Hilton tartozott hozzám. Egy este 7200 ember szórakoztatását kellett műszaki szempontból biztosítanom. Ott voltam három évet. 1992-ben bemutattunk a Kiscelli Romtemplomban egy előadást, A mechanikus narancsot, a Budapesti Kamaraszínház vendégjátékában. Azóta már rengeteg színházi előadás született ott, de ez volt az első. Mi kezdtük. A produkció készítése során ismerkedtem meg Szűts Miklóssal, a Kamaraszínház igazgatójával, aki elégedett volt a munkámmal, pont műszaki vezetőt keresett, úgyhogy megpróbált átcsábítani a saját színházába. Amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen az a színház, ahova hív, azt mondta, hogy van egy 80 m²-es kis ékszerdoboz, az Asbóth utcai stúdió, menjek el és nézzem meg. Mondtam neki, hogy ha 80 m², akkor nem kell megnéznem, én látatlanul is benne vagyok. A Margit-szigeten csak a zenekari árok 120.

Aztán, amikor 1994-ben az Új Színház megalakult, átmentem oda. 1996-ban összezörrentem az egyik ott dolgozóval, inkább eljöttem. Visszahívott Koltay Gábor a Szabad Térhez; éppen akkor kezdte készíteni a Honfoglalás c. filmet. A forgatás eltartott őszig, aztán egy évig szabadúszó voltam, és 1997-ben jöttem a Radnótiba.  

Sehol nem maradtál néhány évnél tovább. Mi tart itt ilyen régóta?

Azt szoktam mondani, hogy 3-4 évnél többet nem szabad egy helyen tölteni, mert betokosodik az ember. Frissülni kell, új kihívások kellenek, és én mindig is ficánkolós voltam. Közben meg már annyi időt töltöttem itt, mint a megelőző három munkahelyemen együtt. Valahogy itt ragadtam. Itt tart a családias légkör. De ez nem jelenti azt, hogy olyan nyugodt lenne itt az élet. Mindenki azt hiszi, hogy a kis színház kisebb fordulaton pörög, pedig ugyanazokkal a problémákkal szembesülök én is, mint a Nemzeti Színház műszaki vezetője, csak kicsiben.

Vannak a Radnóti színpadának sajátos kihívásai?

A színpad itt tokkal-vonóval, zenekari árokkal, a hátsó terekkel együtt durván 100 m². Nincs teljesen annyi, de majdnem. A kis térből a díszlettervezők próbálják a maximumot kihozni. Egy nagy színpadra gyakran betesznek összesen három díszletfalat meg egy ágyat, és az a díszlet. Itt meg másfél-két teherautóval is fordulunk egy-egy előadásra. A díszlettervezők ezt a kicsi teret annyira be akarják lakni, hogy sokszor nagyszínpadokat megszégyenítő díszleteket pakolunk be. Emellett a Radnóti Színház sajátja még a nézők közelsége. Az első sorban ülők szuszogását érezni lehet a színpadról. Aranyos kis tér, ami most megszépült.

Hogy zajlott a felújítás?

Az volt a központi elképzelés, hogy a Thália és az Operettszínház után a Radnóti rekonstrukciója következik a színház-felújítási program keretében. Sorba álltak a színházak, utánunk következett még a József Attila, a Pesti, azok még mindig várnak. Megvalósult az Operett, megvalósult a Thália felújítása, aztán elfogyott vagy a pénz, vagy az akarat. De azért amióta itt vagyok, minden évben próbálunk valamit javítani-újítani. Hol a színpadot, hol a közönség-mosdót, hol az öltözőket. Minden évben igyekszünk kihasználni a kéthónapos nyári szünetet, és amennyire az anyagi keretek engedik, szépítünk valamit. A mostani felújításhoz segítséget kaptunk a közönségtől is: Komáromi György ötlete alapján a színház székörökbefogadási-programot hirdetett, és a 224 támlás szék mintegy fele már örökbefogadóra is talált.  

A mostani alkalmat megelőzően mikor újították föl utoljára a színház nézőterét?

1976-ban volt egy nagy színház-rekonstrukció, ami mindent érintett, beleértve a nézőteret is. Azután 2003-ban történt egy kis kozmetikázás, de korántsem olyan jelentős, mint az idei felújítás.

Most mi változott?

Az alapkoncepció megmaradt. A nézőtér méretét nem lehetett változtatni, a székek számát és méretét nem lehetett növelni. De a felújításba beletartozott a székcsere, a nézőtér világítása és új borítást kapott a falfelület. A mennyezetre is kerültek lámpák, és kuriózum, hogy úgynevezett falmosó fényvilágítást építettünk be, ami azt jelenti, hogy az erkélyen és a földszinten a színskála szinte minden árnyalatát kikeverhető színre tudjuk festeni az oldalfalat, a fénypultról vezérelhetően. Ha kell, másodpercenként is tud változni. Lehet akár az egész fal sárga, de akár csíkonként a sárga különböző árnyalataira is tudjuk színezni a falat. 

Előadások közben is fogják ezt használni?

Nem, ez inkább fogadófény, szüneti fény. Megadja az előadás hangulatát. De idővel biztos majd a rendezők is fognak vele játszani.

Kinek az ötlete volt?

Baumgartner Sándor fővilágosítóé. Azt hiszem, külföldön látott ilyet, de én nem tudok róla, hogy Magyarországon lenne ilyen máshol is. Sanyi elmondta az ötletét a belsőépítészeknek, akik a felújítást tervezték, és mindenkinek tetszett.  

Milyen burkolatot kapott a fal?

Úgynevezett cembrit borítást. Ennek esztétikai és akusztikai okai is vannak. Még 2005-ben Mátrai Péter koncepciója alapján felújítottuk az előcsarnokot. Most Péter nem ért rá, de két tanítványát ajánlotta maga helyett: Déry Juditot és Zorván Lászlót.. Ők ezt – teljes joggal - úgy hálálták meg neki, hogy az előcsarnok hangulatát hozták be egészen a színpadig. Más anyagot használtak, de ugyanaz a szürke árnyalatú, bemart motívumos borítás van a nézőtéri falon, mint az előcsarnokban.

A székeknél mik voltak a szempontok?

A legfontosabb az volt, hogy nem változhatott a mérete. Pótszékekkel együtt összesen 251 szék van, annak be kell férnie. És persze kényelmes kellett, hogy legyen. Mintaszékeket kértünk a kivitelezőtől, és csak azután kezdhette meg a sorozatgyártást, hogy elfogadtuk a mintát. A hatodikat fogadtuk el. Az első egészen ijesztő volt, aztán szép lassan, mintáról mintára finomodott a modell. Mindenki, aki arra járt, beleült mindegyik mintadarabba, és véleményt nyilvánított. Ezeket csokorba gyűjtöttük, elküldtük a kivitelezőknek, akiket –gondolom – már a gutaütés környékezett. De az a cél vezérelt minket, hogy kényelmes legyen. Mindenki lobbizott valamiért. Bálint András a deréktámaszért, Komáromi Györgynek a színe, a karfa íve, nekem meg a méret volt a legfontosabb. És mivel csekély a nézőtér lejtése, az utolsó négy sort egy kicsit megemeltük, hogy jobban lehessen látni.

Mi történt a régi székekkel?

Eladtuk őket, csak azokat tartottuk meg, amik az erkélyen voltak, hátha díszletként felhasználhatjuk majd őket, egy olyan előadáshoz, ami moziban vagy színházban játszódik. 

Minden terv szerint haladt?

Voltak meglepetések. Amikor a fal borításához a régi burkolatot elbontották, előkerült két elfalazott légcsatorna, ami a klíma része volt valamikor. Elkezdtük feltárni. A srácok mint Monte Cristo vésegettek, hordogatták vödörben a törmeléket. Úgyhogy most már ezeket is tudjuk használni. Jön rajtuk a levegő. 

Elégedett vagy az eredménnyel?

Maximálisan. Persze megvolt a hangulata a régi nézőtérnek is. Amikor gyerek voltam, vasárnaponként anyámék adtak két forintot, és elmentünk 10-től matinéra. És emlékszem a moziban terjengő fruttiszagra, stollwerckszagra, a lekopottságra – erre emlékeztetett engem a régi nézőtér. A bontás alatt sokat fotóztam, búcsúképeket csináltam, hogy megörökítsem a fájdalmas pillanatokat. De azért örülök, mert az új nézőtér nagyon szép lett.

Lezárult a KÖR színházi vetélkedő

  2010 októberében a budapesti Katona József Színház, az Örkény István Színház és a Radnóti Miklós Színház színházi vetélkedőt hirdetett budapesti, vidéki és határon túli középiskolások számára. A KÖR elnevezésű vetélkedőre olyan fiatalok jelentkezését vártuk, akik érdeklődnek a színház és a drámairodalom iránt. A jelentkezők a tanév során 3 alkalommal 1-1 feladatsort kaptak, melyben kreatív feladatok (jelenetírás, plakátkészítés, díszlet- és jelmeztervezés stb.), illetve elméleti kérdések szerepeltek. 

 
      A vetélkedő célja az volt, hogy a középiskolás korosztály érdeklődését felkeltse a színház iránt, úgy, hogy kreatív feladatok megoldásán keresztül közös alkotásra, drámák olvasására, színháztörténeti könyvek és színházi oldalak böngészésére és nem utolsósorban színházba járásra sarkalljuk őket.
      Az októberi felhívásra 391 középiskolás csapat jelentkezett, melyből 108 budapesti, 273 vidéki és 9 határon túli csapat – romániai, szerbiai és szlovákiai iskolákból. Mivel 3-6 fős csapatokban lehetett nevezni, a vetélkedőben több mint 2000 diák és közel 300 iskola vett részt.
      A hat legmagasabb pontszámot elért csapatot meghívtuk a döntőre, amelyre május 1-jén, vasárnap,a Radnóti Színházban került sor. A versenyzőknek játékos feladatokat kellett megoldaniuk a három színház művészeinek, igazgatóinak közreműködésével. 
A döntő műsorvezetője Szervét Tibor volt, a zsűri pedig: Bálint András, Mácsai Pál és Máté Gábor igazgatók voltak. A vetélkedőn színészek segítették a csapatok munkáját: Csányi Sándor, Szávai Viktória, Elek Ferenc, Pálmai Anna, Szandtner Anna és Polgár Csaba. A döntő egy órás, vágott változatát 2011. május 15-én, vasárnap este, 19 órától a Duna TV Kikötő Extra műsora sugározza. 
A döntőn a következő  eredmény született: 
1. Három bővér, Berzsenyi Dániel Gimnázium, Celldömölk
2. Taigetosz csecsemőotthon, Bródy Imre Oktatási Központ, Budapest
3. Kicsigergely, Kaposvári Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Kaposvár
4. Kvartett, Tompa Mihály Református Gimnázium, Rimaszombat 
5. Kölcsey másképp, Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest
6. Frida csapat, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest
A csapatok értékes könyvjutalmakat, DVD-ket és hangoskönyveket, valamint színházjegyeket nyertek támogatóink jóvoltából. A vetélkedő főtámogatója a MasterCard volt. A Magvető Kiadó, a Gondolat Kiadó, a Wesley János Kiadó és Scolar Kiadó 100.000 Ft értékű könyvcsomaggal, illetve a Kossuth-Mojzer Kiadó 100.000 Ft értékű hangoskönyvvel, a Kossuth Kiadó 60.000 Ft értékű könyvcsomaggal, a Korona Film és a Nemzeti Tankönyvkiadó 50.000 Ft értékű könyvcsomaggal és a Typotex 30.000 Ft értékű könyvcsomaggal támogatták a vetélkedőt.
A fődíj pedig egy színházi szék volt a Radnóti Színház nézőterén.
Több különdíjat is kiosztottunk, ezeket a következő csapatok nyerték:
Az 1. Fordulóban az volt a feladat, hogy plakátot kellett tervezni Babel: ALKONY című előadásához. Rengeteg nagyon jó plakátterv érkezett, ezért a ”Legjobb színházi plakát” különdíját  3 csapat nyerte el: a K. Ö. R. TÁRS Szakművészeti Bázis, a debreceni Ady Endre Gimnázium diákjai, A SZÉL csapat, Szlovákiából, a nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Gimnáziumból, és a döntőben is versenyző FRIDA csapat,a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolából, Budapestről.
A 2. fordulóban látványtervet kellett készíteni, Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő című darabjához. Itt a legjobb terv különdíját a KORTÁRSASÁG csapat nyerte, akik a budapesti Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium tanulói. Ugyanebben a fordulóban levelet kellett írni Molière: A mizantróp című darabjából Célimène nevében. Ezt a különdíjat a debreceni K. Ö. R. TÁRS Szakművészeti Bázis nyerte el.
A 3. Fordulóban ruhatervet kellett készíteni az Örkény Színház nézőtéri dolgozóinak, a legjobb terv díját a PARAVANKÁK csapat nyerte, akik a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákjai. Ugyanebben a fordulóban színházi világnapi üzenetet írtak a versenyzők, közülük a legjobb a döntőben is versenyző TAIGETOSZ CSECSEMŐOTTHON csapata volt.
A vetélkedő nagyon sikeresen zárult, reméljük, hogy hagyományt alapoztunk meg a versennyel, és jövőre találkozunk a 2. KÖR színházi vetélkedőn. 

VÁSÁROLJON EGY SZÉKET A RADNÓTI SZÍNHÁZ FELÚJÍTOTT NÉZŐTERÉN

VÁSÁROLJON EGY SZÉKET

A RADNÓTI SZÍNHÁZ FELÚJÍTOTT NÉZŐTERÉN

Kedves Nézőink, kedves Barátunk!

Idén nyáron felújítjuk a Radnóti Színház nézőterét, melyre 35 éve nem volt lehetőségünk.

A felújításhoz hűséges nézőink és barátaink segítségét kérjük: ki-ki széket foglalhat magának a Radnóti Színházban.

Ha támogatni szeretne minket, vásároljon meg, szimbolikusan „fogadjon örökbe” egy nézőtéri széket.

Az új székeken kis réztáblán fog szerepelni a tulajdonos neve, és évtizedeken át hirdeti az adományozó nagylelkűségét.

A színház előcsarnokában és a honlapon található nézőtéri térképen is feltüntetjük azok névsorát, akik helyet foglaltak a Radnóti Színház új zsöllyéiben.

A nézőtéri szék ára magánszemélyeknek 60.000 Ft, cégeknek 120.000 Ft.

Ha szeretne széket foglalni a Radnóti Színházban, kérjük jelezze szándékát a szekfoglalo@radnotiszinhaz.hu emailcímen vagy a (061) 322-0376 telefonszámon.

Kedves Barátunk!

Lehetősége van más úton is támogatni a nézőtér felújítását, vásárolhat úgynevezett „CSAVARJEGYET”, melynek ára 5.000 Ft.

Csavarjegy-vásárláshoz színházunk szervezésén jelentkezhet (email: szervezes@radnotiszinhaz.hu, tel: 061-322-1071).

Köszönettel:

                             

            a Radnóti Színház társulata

Szávai Viktória Jászai Mari-díjas

Szávai Viktória Jászai Mari-díjas

Március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából Szávai Viktória Jászai-díjat kapott. A színésznő 1998 óta tagja a Radnóti Színház társulatának, és ezalatt az idő alatt több emlékezetes alakítást láthattunk tőle. A közönség a Farkasok és bárányok, a Naftalin, A Főfőnök, az Alkony és a hamarosan bemutatásra kerülő Yerma című előadásokban láthatja őt. 

Mit szóltál, amikor értesültél a díjról?

Nagyon meglepődtem, mert most egyáltalán nem számítottam rá. Volt olyan időszak, amikor reménykedtem benne, de mostanában tényleg eszembe sem jutott. Fontos ez az elismerés, de ami a legjobban esett az egész díj körüli hercehurcában, az a kollégák és barátok gratulációja. Kellemes meglepetés volt, és iszonyúan jólesett, hogy annyian gratuláltak, felhívtak, táviratot vagy sms-t küldtek olyanok is, akikkel tíz éve nem találkoztam. Már ezért megérte. 

Mit érzel, az utóbbi években milyen irányba változott a színészi játékod?

A Jászai-díjtól függetlenül is azt érzem, hogy most már egy csomó olyan dolgot tudok, amit a pályám első időszakában nem tudtam. Nyilván értem is belülről, de sokat számít, hogy időközben anya lettem. Én rettenetesen görcsös, zárkózott voltam, nehézséget okozott, hogy a személyiségem nőies oldalát kibontsam a színpadon. Az anyasággal feloldódott bennem ez a gát, átléptem egy határvonalat, és most azt érzem, hogy sok mindent tudok a női létről.

Melyik a kedvenc szereped most a Radnótiban?

A Farkasok és bárányok-ból Kupavina. Sajnálom, hogy már csak kétszer játszhatom el, ezt az előadást a csapatmunka miatt is szeretem. A produkció hihetetlen igényesen, aprólékos gondossággal lett összerakva, ha valami miatt nem tudunk 100%-ot nyújtani, akkor se tud egy bizonyos szint alá menni. A másik az Alkonyban Madame Popjatnyik. Szeretem azt a szétcsúszott véglényt, akit játszom, mert nagyon más, mint amilyen karaktert rám szoktak osztani. Talán a Sirályban Mása szerepe volt még ilyen, az is a típusom ellen lett kiosztva, és én hálás voltam, mert mindig izgalmas olyan dolgot megmutatni magamból, ami nem kézenfekvő. Szép és egészséges embert játszani számomra nem kihívás. 

Éppen egy anya-szerepet próbálsz a Yermában. Akkor most szép és egészséges nőt játszol?

Meglátjuk. Még néhány hét hátra van a bemutatóig, ezért most csak arról tudok beszámolni, hogy milyen jó próbálni a rendezővel, Rába Rolanddal. Szeretem a gondolkodásmódját. Nagyon határozottan akar valamit látni, de ezt nem erőszakosan várja el, hanem ügyesen navigál minket. Bizonyos mondatoknál azt érzem, hogy csatát nyertem, de közben az történik, amit ő szeretne látni. Izgalmas és kreatív munka.
 

Kritika: Mese habbal - Pygmalion a Radnóti Színházban -

Mese habbal

-  Pygmalion a Radnóti Színházban - 

     Egy igen kellemes romantikus vígjátékot, G.B.Shaw „Pygmalion”-ját tűzte műsorára legutóbb a Radnóti Színház. Az eredeti mű  egy ókori mitológiai történeten alapul, melyben Pygmalion, aki megveti az összes nőt, mivel túl laza erkölcsűnek találja őket, hogy ne maradjon társtalan, farag magának egy gyönyörű leányt elefántcsontból. Olyannyira jól sikerül a szobor, hogy beleszeret saját kreálmányába. A történet végén némi isteni közbenjárás segítségével a leányzó megelevenedik, így Pygmalion feleségül veheti az áhított hölgyeményt.

     Shaw darabjának címe ugyanaz, mint e mitologikus történet főszereplőjének neve. Utal ezzel saját romantikus vígjátékának főhősére, Higgins nyelvészprofesszorra, aki átvitt értelemben szintén formál (vagy inkább átformál) egy nőt, már ha azt a folyamatot, hogy egy egyszerű, sőt, inkább közönséges modorú, hibás beszédű virágárus leányzóból röpke 6 hónap alatt bálkirálynőt farag egy fogadás tétjeként, párhuzamba állíthatjuk ezzel. További párhuzam lehetne az eredeti történettel, ha ezek után ő is- csakúgy, mint Pygmalion – beleszeretne „művébe”, de ez a szál már az eredeti G.B.Shaw történetben sem sikeredett ennyire sziruposan romantikusra (csak a darab „My fair lady” címmel játszott nagysikerű musical változatában). Ennek ellenére a történetbe bele van kódolva ez a lehetőség, a két főszereplő közti izzás, ami azonban a végén a professzor hiúsága és önhittsége miatt gyakorlatilag zátonyra fut. „Nagyon jól megleszek én maga nélkül is!” vágja végül Higgins professzor arcába Eliza, mikor sehogyan sem sikerül kicsikarnia belőle érdemei elismerését. (Ebbe a szituációba akár azt is beleláthatjuk, ahogy a munkásosztály képviselője épp kioktatja az elit rétegek képviselőjét; ez a társadalmi konfliktus a darab megírásakor – 1912 – igen aktuális téma volt.)

     A Radnóti Színházban látható feldolgozás remek szórakozást nyújt, de valódi súly nem érződik ki belőle. A romantikus szál se nagyon akaródzik kialakulni, Szervét Tibor Higgins professzora inkább cinikus értelmiségi, mint sármos férfi,  akit csak saját céljainak elérése (a lány tökéletes átalakítása), végül pedig már az sem érdekel. A nagy „vizsga”, vagyis a fogadás után, ahol Liza felülteljesített az elvárásoknak, Higgins csak annak örül, hogy végre nem kell többet foglalkoznia a lánnyal. Petrik Andrea remekül jeleníti meg  azt a valóságos metamorfózist, amin Liza esik át a darab folyamán. Ennek több állomása is a darab komikus színfoltja, mint például a fürdőszobai jelenet, vagy amint nőies mozgást és viselkedést tanul a lelkiismeretes, bár eleinte kissé viszolygó Pearcnétől, a házvezetőnőtől (Kováts Adél). A folyamat végéhez érve az úrinőséget levetni nem akaró – és állítólag már nem is tudó – lányt vérig sérti a professzor rideg és modortalan viselkedése. Ezek után nem csoda, hogy a lány elmenekül tőle a professzor kissé sznob, de bölcs és jólelkű anyjához, Higginsnéhez, akit Csomós Mari játszik. Jól alakítja szerepét a darab két másik fontosabb mellékszereplője is: Bálint András Pickering ezredesként finomkodó gentleman; Szombathy Gyula Alfred Doolittleként pedig Liza után a darab másik „bohóca”, neki sikerül a legtöbbször megnevettetnie a közönséget. Bohókás stílusú előadásában még azt is hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a „gondtalan szegénység” és a kukásélet a boldogság netovábbja, a hirtelen jött meggazdagodás pedig nyomasztó teher.

     Higgins professzor tiszteletlen, modortalan, sőt, kifejezetten udvariatlan viselkedését egyszer sem lehet elbűvölőnek értelmezni - amire egyébként még büszke is, hisz ő mindenkivel megkülönböztetés nélkül durváskodik -, többször szembetűnő kontrasztot mutat Liza faragatlan beszéde ellenére is kivilágló tisztaszivű jellemével. Ami benne zavaró volt, azt 6 hónap alatt meg lehetett változtatni, de a professzor makacs önhittségét semmi sem tudta kikezdeni. Talán épp ez az, amit útravalóul magunkkal vihetünk a darab mostani feldolgozásából: hiába születik valaki a felső tízezerbe, ha érzéketlen és ráadásul még viselkedni sem tud, akkor a szép beszéd nem lesz elegendő a boldogsághoz. 

Szondy Melinda

Radnóti Színház: G. B. Shaw: Pygmalion

G. B. Shaw:

Pygmalion

romantikus történet

Fordítja: NÁDASDY ÁDÁM

Henry Higgins, nyelvész Szervét Tibor

Eliza, virágáruslány Petrik Andrea

Alfred Doolittle, kukás Szombathy Gyula

Higginsné Csomós Mari

Pickering ezredes Bálint András

Pearcené, házvezetőnő Kováts Adél

Freddy Eynsford-Hill Klem Viktor

Eynsfordné, az anyja Martin Márta

Clara, a húga Neudold Júlia eh.

Nagykövet   Horesnyi László

Gúnyos járókelő/Nepommuck Urbán Tibor

Első járókelő/Lakáj Simon Zoltán eh.

Taxisofőr Kecskés Mihály

Szobalány Drága Diána  

Dramaturg: Kovács Krisztina

Díszlet: Szlávik István

Világítás: Baumgartner Sándor

Jelmez: Szakács Györgyi

Ügyelő: Szalai Péter

Súgó:  Serfőző Andrea

A rendező  munkatársa: Őri Rózsa

Rendező:  VALLÓ PÉTER

Bemutató: 2011. február 27.

Fotók: Veszprémi Judit 

Petrik Andreával, a Pygmalion főszereplőjével a próbaidőszak alatt beszélgettünk

Eliza Doolittle

Petrik Andreával, a Pygmalion főszereplőjével a próbaidőszak alatt beszélgettünk.

Milyen feladat Eliza Doolittle-t játszani?

Azért örülök ennek a szerepnek, mert kicsit más, mint amiket eddig játszottam. Nagyon sok gyönyörű szereppel találkoztam: tragikus nőalakokkal, akik bölcsek, megszenvedték már az életet, és mély tapasztalataik vannak az életről. Ezzel szemben Liza romlatlan és tiszta, egyszerű, de okos is. Vagány, bátor, iszonyú jó ösztöne van az élethez, de nem történt még vele semmi olyan, ami megfertőzte volna.

A darab egyik kulcsmotívuma, hogy Lizának meg kell tanulnia szépen, helyesen beszélni, mert a beszédén érződik származása és iskolázatlansága, és emiatt nem tud beilleszkedni egy elegánsabb környezetbe. Te a Vajdaságból jössz, szerinted ezt megérzik az emberek a beszédeden?

Én olyan helyről jövök, ahol erős tájszólással beszélnek az emberek. Én ezt kincsemnek és nem hibámnak érzem. Tudom, hogy máshogy beszélek, de pontosan tudom azt is, hogy vannak olyan helyzetek, ahol nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy beszéljek, ahogy otthon beszélnék. Ilyenkor megpróbálom szépen, rendesen képezni a magánhangzókat, és helyesen kiejteni a szavakat. De a hétköznapokban fontosabb nekem, hogy az maradjak, aki vagyok. 

A Színművészeti Egyetemen próbáltak faragni rajtad, próbálták kicsiszolni a furcsa hangzókat? 

A Színművészetin amikor egy próbán indulati állapotban voltam, mindig teljesen visszajött az otthoni beszédem, megjelentek a zárt “e” betűim, amit hiába igyekeznék, nem tudnék levetkőzni magamról; akinek érzékeny, finom füle van mindig hallani fogja, hogy kicsit másképp képzem.

De ugye változott a beszéded, amióta itt élsz Magyarországon?

Persze. Amikor hazamegyek, rögtön visszaállok arra, ahogy ott beszéltem, mégis azt mondják nekem, hogy milyen magyarországiasan beszélek, itt pedig mindig azt kapom, hogy milyen erős a tájszólásom. Ha hosszabb idő után jövök vissza Magyarországra, jobban érződik az idegenségem, és tovább is tart levetkőzni azt. De ez ugyanúgy visszafelé is igaz. 

Használod-e az előadásban a saját nyelvi tapasztalataidat, a saját akcentusodat?

Mindenképpen, de nem szeretnénk egy felismerhető tájszólást használni, bár Nádasdy Ádám fordítói megoldásai közel állnak ahhoz, ahogy nálunk otthon beszélnek. Mi is gyakran nákolunk, és mi is rosszul használjuk az „e” kérdőszót, és úgy mondjuk, hogy “meg-e ette”. De nálunk az értelmiségiek is így beszélnek. Én például a gimnáziumban tanultam meg, hogy a „mutassa” helyett mikor kell azt használnom, hogy „mutatja”. 

Melyik Eliza Doolittle-t lesz nehezebb eljátszani? A virágáruslányt vagy a Higgins professzor által kikupált úrihölgyet?

Mindenki azt hiszi, hogy nekem az utóbbi lesz a nehezebb, de én nem félek tőle. Az életben én is inkább rendetlenebb, slamposabb vagyok, kicsit olyan, mint kezdetben Liza is. De attól még, hogy a hétköznapokban nem figyelek oda arra, hogyan ülök vagy hogyan járok, ha arról van szó, össze tudom szedni magam, és elegáns tudok lenni.


 

Radnóti Színház: Iszaak Babel: Alkony

Radnóti Színház: Iszaak Babel: Alkony 
Odessza, 1913. – az utolsó békeév a háborúk, a forradalmak előtt. Pezseg az élet, virágzik az üzlet és a bűn, randalíroznak a gengszterek, szól a zene. Oroszok, ukránok, zsidók, törökök, mindenféle náció nyüzsög a tengerparti városban.
Mendel Krik, a zsidónegyed hírhedett figurája, jól menő fuvarozócég tulajdonosa 62 éves korában rájön, hogy más életet akar élni. Csakhogy időközben felnőttek a fiai, elegük van az apai zsarnokságból, részt követelnek maguknak az üzletből. És a nagy természetű apa azzal sem számol, hogy a fiúk, az új generáció gyermekei nem válogatnak az eszközökben, diadalmaskodni akarnak mindenáron. Az összecsapás életről-halálról szól: „az alkony vére önti el az égboltot”…
Iszaak Babel (1894–1941), a sztálini terror áldozata, különleges erővel ábrázolja az ősi apa-fiú szembenállás 20. század eleji változatát. Balladai erő, chagalli humor és fájdalom, torokszorító feszültség árad a drámai történet minden pillanatából.
Iszaak Babel 1926-ban írt gyönyörű és felkavaró erejű drámája az Ogyesszai történetek novelláin alapszik. Az Alkony 1913-ban játszódik Ogyessza zsidó negyedében, és főszereplője Mendel Krik, a dörzsölt gengszter, aki az orosz irodalom legendás antihőse, és számos maffiózó- illetve keresztapa történet előképe lett.

Babel elfeledett művét, melyet negyven éve nem mutattak be Budapesten, most Morcsányi Géza új, izgalmas nyelvezetű fordításában fedezheti fel újra a közönség. Valló Péter rendezésében a Radnóti Színház előadásaiból ismert és népszerű Vodku zenekar is szerepel: hiszen az ő specialitásuk az ogyesszai klezmerzene.
Fotók: Garamvári Gábor

Fordította: MORCSÁNYI GÉZA

Mendel Krik, teherfuvarozó	CSERHALMI GYÖRGY
Nyehama, a felesége	CSOMÓS MARI
Dvojra, a lányuk	WÉBER KATA
Benya, a nagyobbik fiuk	CSÁNYI SÁNDOR
Ljovka, a kisebbik fiuk	KLEM VIKTOR
Ben Zeharje, rabbi	KOÓS OLGA/SOMODY KÁLMÁN
Nyikifor, kocsis	GAZSÓ GYÖRGY
Arje-Lejb, templomszolga	BÁLINT ANDRÁS
Fomin, üzletember	SZOMBATHY GYULA
Möszjő Bojarszkij, ruhakereskedő	CSANKÓ ZOLTÁN
Madám Hologyenko, baromfiárus	MARTIN MÁRTA
Maruszja, a lánya	PETRIK ANDREA
Pjatyirubel, kovács	SCHNEIDER ZOLTÁN
Madám Popjatnyik	SZÁVAI VIKTÓRIA
Szenyka Topun	ADORJÁNI BÁLINT
Kántor	URBÁN TIBOR
valamint: NEUDOLD JÚLIA eh., SIMON ZOLTÁN eh,
MEZŐSI MIKA/NAGY ZÉTÉNY,
BÓNÉ JÓZSEF, KECSKÉS MIHÁLY
Közreműködik:	a Vodku Zenekar

díszlet:	Horgas Péter
világítás:	Baumgartner Sándor
jelmez: maszkmester:	Benedek Mari Forgács Böbe
mozgás: koreográfus:	Gyöngyössy Tamás Fodor Zoltán
a rendező munkatársa:	Őri Rózsa
rendező:	VALLÓ PÉTER

Vélemények a szereplőktől a jövő heti Radnóti Színház bemutató előtt

Alkony

Decemberi bemutatónkban szürreális, elrajzolt, chagalli világot álmodott a színpadra Valló Péter rendező valamint a két tervező – Horgas Péter és Benedek Mari. Ebben a különleges színpadi világban a színészekre is nehéz feladat hárul, hiszen a szerepformálás során nem a szokványos, realista színészi eszközöket kell használniuk. Az Alkonyban nagy hangsúlyt kap a zene és a tánc is, és ez is szokatlan feladat elé állítja a színészeket. 
Adorjáni Bálint
Egy ilyen produkció rendesen megmozgatja az embert. A próbafolyamatnak ebben a fázisában a legnehezebb feladatnak a zsinagóga-képet látom, ahol meg kell tanulni a zsoltárokat, amiket folyamatosan mormolunk, miközben zajlik egy jelenet és párbeszédek vannak. Nagyon élvezem a kocsmaképet és a verekedést is. És külön öröm, hogy egy olyan nagyszerű színésszel dolgozhatok együtt, mint Cserhalmi György – akitől pár pofont begyűjtök a kocsmajelentben.  
Martin Márta
Ebben a szürreális világban rendkívül erős karaktereket kell megformálnunk, és ez komoly mesterségbeli tudást, illetve technikát igényel: nagy ecsetvonásokkal dolgozunk, miközben a reális szituációknak is meg kell maradniuk, hús-vér embereket kell eljátszanunk.
Az én figurám állandóan részeg, ráadásul csipőficamos – ezt nem mi találtuk ki, Babel írta meg ilyenre. S bár a részegség különböző fokozatait és típusait keresgélem, mégsem ezek a külsőségek lesznek fontosak a szerep megformálásában, hiszen egy emberi sorsot kell megmutatnom.
A táncban pedig külön feladat, hogy mindenki a saját szerepén belül táncolja el a koreográfiát, miközben pontosan ugyanazok a lépések és a mozdulatok, mégis a táncon keresztül is megjelennek a különféle karakterek. 
Gazsó  György
Nagyon kedvelem a nem-realista színjátszást. De ennek az a nehézsége, hogy meg kell teremteni egy olyan figurát, ami nem karikatúra, mégis kicsit el van rajzolva, miközben belülről, mélyen hiteles minden mozdulata, minden szava. Ebben az erősen stilizált közegben sok színészi gesztus kevésnek tűnik, de nehéz belőni, hogy amit csinálunk, túl sok se legyen. És ehhez biztos technikai tudás kell és nagyon nagy bátorság. Pontosabban bátran kell próbálni. A rosszat is hagyni kell, azt is ki kell engedni. Nem baj, ha Valló Péter azt mondja a próbán, hogy „hű, ez temérdek, de az irány nagyon jó”, mert optimális esetben a főpróbahéten összeáll a figura.
Nehéz próbálni, mert sok tablószerű közös jelenet van, ahol sok ember táncol egyfélét, és közben figyelni kell arra is, hogy ki hol tart a szövegben, hol tart éppen a jelenet. Ilyen a körtánc, a kocsmai verekedés és a zsinagóga-kép is. Azok a legrettentőbb próbák egy színész életében, amikor ezeket tanuljuk, gyakoroljuk. Azt is mondhatnám, hogy ezeknek az élvezeti értéke viszonylag csekély.
 

Radnóti Színház: Lars von Trier: A FŐFŐNÖK

Lars von Trier:

A FŐFŐNÖK

Szereplők:

ADORJÁNI BÁLINT
CSÁNYI SÁNDOR
FORMÁN BÁLINT
GAZSÓ GYÖRGY
KLEM VIKTOR
KOVÁTS ADÉL
PÉTER KATA
PETRIK ANDREA
SCHNEIDER ZOLTÁN
SZÁVAI VIKTÓRIA
TAMÁSI ZOLTÁN

Az előadás a Nordiska Strakosch Teaterförlaget ApS., Copenhagen engedélyével
kerül bemutatásra.

Dramaturg: Kovács Krisztina
Jelmez: Fekete Katalin
Díszlet: Sebő Rózsa
Világítástervező: Bányai Tamás
A rendező munkatársa: Őri Rózsa
Rendező: ANGER ZSOLT

Bemutató: 2010. október 17.