Alkony
Decemberi bemutatónkban szürreális, elrajzolt, chagalli világot álmodott a színpadra Valló Péter rendező valamint a két tervező – Horgas Péter és Benedek Mari. Ebben a különleges színpadi világban a színészekre is nehéz feladat hárul, hiszen a szerepformálás során nem a szokványos, realista színészi eszközöket kell használniuk. Az Alkonyban nagy hangsúlyt kap a zene és a tánc is, és ez is szokatlan feladat elé állítja a színészeket. Adorjáni Bálint
Egy ilyen produkció rendesen megmozgatja az embert. A próbafolyamatnak ebben a fázisában a legnehezebb feladatnak a zsinagóga-képet látom, ahol meg kell tanulni a zsoltárokat, amiket folyamatosan mormolunk, miközben zajlik egy jelenet és párbeszédek vannak. Nagyon élvezem a kocsmaképet és a verekedést is. És külön öröm, hogy egy olyan nagyszerű színésszel dolgozhatok együtt, mint Cserhalmi György – akitől pár pofont begyűjtök a kocsmajelentben.
Martin Márta
Ebben a szürreális világban rendkívül erős karaktereket kell megformálnunk, és ez komoly mesterségbeli tudást, illetve technikát igényel: nagy ecsetvonásokkal dolgozunk, miközben a reális szituációknak is meg kell maradniuk, hús-vér embereket kell eljátszanunk.
Az én figurám állandóan részeg, ráadásul csipőficamos – ezt nem mi találtuk ki, Babel írta meg ilyenre. S bár a részegség különböző fokozatait és típusait keresgélem, mégsem ezek a külsőségek lesznek fontosak a szerep megformálásában, hiszen egy emberi sorsot kell megmutatnom.
A táncban pedig külön feladat, hogy mindenki a saját szerepén belül táncolja el a koreográfiát, miközben pontosan ugyanazok a lépések és a mozdulatok, mégis a táncon keresztül is megjelennek a különféle karakterek.
Gazsó György
Nagyon kedvelem a nem-realista színjátszást. De ennek az a nehézsége, hogy meg kell teremteni egy olyan figurát, ami nem karikatúra, mégis kicsit el van rajzolva, miközben belülről, mélyen hiteles minden mozdulata, minden szava. Ebben az erősen stilizált közegben sok színészi gesztus kevésnek tűnik, de nehéz belőni, hogy amit csinálunk, túl sok se legyen. És ehhez biztos technikai tudás kell és nagyon nagy bátorság. Pontosabban bátran kell próbálni. A rosszat is hagyni kell, azt is ki kell engedni. Nem baj, ha Valló Péter azt mondja a próbán, hogy „hű, ez temérdek, de az irány nagyon jó”, mert optimális esetben a főpróbahéten összeáll a figura.
Nehéz próbálni, mert sok tablószerű közös jelenet van, ahol sok ember táncol egyfélét, és közben figyelni kell arra is, hogy ki hol tart a szövegben, hol tart éppen a jelenet. Ilyen a körtánc, a kocsmai verekedés és a zsinagóga-kép is. Azok a legrettentőbb próbák egy színész életében, amikor ezeket tanuljuk, gyakoroljuk. Azt is mondhatnám, hogy ezeknek az élvezeti értéke viszonylag csekély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése