2011. március 16., szerda

Kritika: Mese habbal - Pygmalion a Radnóti Színházban -

Mese habbal
-  Pygmalion a Radnóti Színházban - 
     Egy igen kellemes romantikus vígjátékot, G.B.Shaw „Pygmalion”-ját tűzte műsorára legutóbb a Radnóti Színház. Az eredeti mű  egy ókori mitológiai történeten alapul, melyben Pygmalion, aki megveti az összes nőt, mivel túl laza erkölcsűnek találja őket, hogy ne maradjon társtalan, farag magának egy gyönyörű leányt elefántcsontból. Olyannyira jól sikerül a szobor, hogy beleszeret saját kreálmányába. A történet végén némi isteni közbenjárás segítségével a leányzó megelevenedik, így Pygmalion feleségül veheti az áhított hölgyeményt.
     Shaw darabjának címe ugyanaz, mint e mitologikus történet főszereplőjének neve. Utal ezzel saját romantikus vígjátékának főhősére, Higgins nyelvészprofesszorra, aki átvitt értelemben szintén formál (vagy inkább átformál) egy nőt, már ha azt a folyamatot, hogy egy egyszerű, sőt, inkább közönséges modorú, hibás beszédű virágárus leányzóból röpke 6 hónap alatt bálkirálynőt farag egy fogadás tétjeként, párhuzamba állíthatjuk ezzel. További párhuzam lehetne az eredeti történettel, ha ezek után ő is- csakúgy, mint Pygmalion – beleszeretne „művébe”, de ez a szál már az eredeti G.B.Shaw történetben sem sikeredett ennyire sziruposan romantikusra (csak a darab „My fair lady” címmel játszott nagysikerű musical változatában). Ennek ellenére a történetbe bele van kódolva ez a lehetőség, a két főszereplő közti izzás, ami azonban a végén a professzor hiúsága és önhittsége miatt gyakorlatilag zátonyra fut. „Nagyon jól megleszek én maga nélkül is!” vágja végül Higgins professzor arcába Eliza, mikor sehogyan sem sikerül kicsikarnia belőle érdemei elismerését. (Ebbe a szituációba akár azt is beleláthatjuk, ahogy a munkásosztály képviselője épp kioktatja az elit rétegek képviselőjét; ez a társadalmi konfliktus a darab megírásakor – 1912 – igen aktuális téma volt.)
     A Radnóti Színházban látható feldolgozás remek szórakozást nyújt, de valódi súly nem érződik ki belőle. A romantikus szál se nagyon akaródzik kialakulni, Szervét Tibor Higgins professzora inkább cinikus értelmiségi, mint sármos férfi,  akit csak saját céljainak elérése (a lány tökéletes átalakítása), végül pedig már az sem érdekel. A nagy „vizsga”, vagyis a fogadás után, ahol Liza felülteljesített az elvárásoknak, Higgins csak annak örül, hogy végre nem kell többet foglalkoznia a lánnyal. Petrik Andrea remekül jeleníti meg  azt a valóságos metamorfózist, amin Liza esik át a darab folyamán. Ennek több állomása is a darab komikus színfoltja, mint például a fürdőszobai jelenet, vagy amint nőies mozgást és viselkedést tanul a lelkiismeretes, bár eleinte kissé viszolygó Pearcnétől, a házvezetőnőtől (Kováts Adél). A folyamat végéhez érve az úrinőséget levetni nem akaró – és állítólag már nem is tudó – lányt vérig sérti a professzor rideg és modortalan viselkedése. Ezek után nem csoda, hogy a lány elmenekül tőle a professzor kissé sznob, de bölcs és jólelkű anyjához, Higginsnéhez, akit Csomós Mari játszik. Jól alakítja szerepét a darab két másik fontosabb mellékszereplője is: Bálint András Pickering ezredesként finomkodó gentleman; Szombathy Gyula Alfred Doolittleként pedig Liza után a darab másik „bohóca”, neki sikerül a legtöbbször megnevettetnie a közönséget. Bohókás stílusú előadásában még azt is hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a „gondtalan szegénység” és a kukásélet a boldogság netovábbja, a hirtelen jött meggazdagodás pedig nyomasztó teher.
     Higgins professzor tiszteletlen, modortalan, sőt, kifejezetten udvariatlan viselkedését egyszer sem lehet elbűvölőnek értelmezni - amire egyébként még büszke is, hisz ő mindenkivel megkülönböztetés nélkül durváskodik -, többször szembetűnő kontrasztot mutat Liza faragatlan beszéde ellenére is kivilágló tisztaszivű jellemével. Ami benne zavaró volt, azt 6 hónap alatt meg lehetett változtatni, de a professzor makacs önhittségét semmi sem tudta kikezdeni. Talán épp ez az, amit útravalóul magunkkal vihetünk a darab mostani feldolgozásából: hiába születik valaki a felső tízezerbe, ha érzéketlen és ráadásul még viselkedni sem tud, akkor a szép beszéd nem lesz elegendő a boldogsághoz. 

Szondy Melinda

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...