PAOLO SACCHERI

Közel egy hónapig lehetett megtekinteni a Metropolis kiállítást, ami ma zárul, ezért úgy gondoltuk, hogy zárásként a következő két napban pár gondolatot osztunk meg az alkotóktól.
Fehér Vera anyaga a Kísérleti Adás számára.

PAOLO SACCHERI

Mindig szerettem különféle masinákkal körülvenni magam, nagyon izgalmasnak tartottam őket. Aztán egy szép napon kiskoromban apám kölcsönadta a fényképezőgépét, és azóta is újabb és újabb kapcsolatokat teremtek az emberekkel, a lencse segítségével.

Szeretem az embereket és azt, amikor be tudom mutatni a személyes valóságukat a fényképezéssel. A bressoni „döntő pillanat” nézeteim szerves része, úgy gondolom, hogy rendezés nélkül, az élő beállítást érdemes megörökíteni.

Az élet elég komplex ahhoz, hogy ne tudjuk teljesen felfedezni. Vannak zárt és intim pillanatok, és vannak olyan külső megnyilvánulások is a környezetünkben, amik nagyobb kihívást jelentenek. A humánumnak mind e külső és belső oldala foglalkoztat; érdekel, ahogyan mások viselkedését érzékelhetővé tudjuk tenni.

Időleges fotóriporteri pályafutásom abbahagyása óta nem készítek színes képeket. Az energiámat abba fektetem, hogy az általam létrehozott ötletek fogalmakká válhassanak.

Nem fogalmaznám sikernek azokat az eredményeket, amiket eddig elértem a fotográfiában. Mostanában kezdtem el megmutatni a képeimet egy kortárs művészeti galériában, Genovában, ahol élek. Most nagyon boldoggá tett az, hogy Budapesten állíthattam ki azoknak az embereknek a segítségével, akik tavaly velem szerepeltek a genovai Galleria_44 falain.