Fehér Vera anyaga a Kísérleti Adás számára.
DANIEL JOY PISTARINO
Megosztja az életemet a pszichológia, a zene és a fotó. Néha ezek a szenvedélyek összeérnek. Például néhány betegemmel zeneterápiát végeztem tavaly, és erről fotókat is készítettem, ahogyan mindig dokumentálom a betegeim sorsát. Igazából a fotó az a médium, aminek a segítségével ki tudom magamból üríteni a felgyülemlett benyomásokat, hiszen a pszichológia eléggé megviseli az ember lelkét, és néha szükségem van valamire, ami megengedi, hogy teljesen másfelé koncentrálhassak. Azt, hogy elkezdtem fényképezni, apámnak köszönhetem, aki fotográfus és festő is, és átadta nekem ezt a passziót, amitől szükségét érzem, hogy képekben reprodukáljam a valóságot. Ez a lényeg, hogy dokumentálhassam, amit magam körül látok, ha épp nem tudok fotózni, akkor írok. Ezt nem tudom abbahagyni immár kilenc éve. Realistának vagy egzisztencialistának mondanám magam, mert az emberi létezés és ennek a körülményei foglalkoztatnak, az emberi lényeget és létezést szerintem az életben történő választások befolyásolják. Szeretem figyelni az emberek arcát, az utcán fényképezem az ábrázatokat, összegyűjtöm a képeket, amiket az emberek az automatákban hagynak. Jó érzés nézegetni egy ismeretlen arcot, és elképzelni egy mögötte húzódó életutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése