Prok Dávid: Merengő nyári nap
Egy fiú üldögél a tenger nyugalmával,
nem tud mit kezdeni unalmával;
Csak néz maga elé mélán,
s tűnődik magában, némán.
Fel sem néz, de mégis
érez maga körül mindent – így is:
Rettentő, s tikkasztó a meleg;
a levegő fázón remeg,
míg az ember szédeleg...
Most forrón tűz a nap,
s hosszú még e nap...
A fiú mellett egy szelíd kutya fekszik;
szuszog csendesen, füle is lehajlik.
Csiripelés halovány hangjai szállnak,
apró madárkák a gallyakon kábultan állnak.
Százféle bogár párban kergetőzik,
míg emberünk gondolatai közé rejtőzik:
Végre simogató, gyenge szél,
mint megváltás – kél,
s a fiú immár mindent látni vél...
Még forrón tűz a Nap,
ám rövid már e nap...
Forrás: Poet.hu - versek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése