Amióta az eszemet tudom Itália a legkedvesebb célpontjaim közé tartozott. Munkámból kifolyólag sok lehetőségem adódott, hogy megtapasztaljam az olasz élet szépségeit-különcségeit, igaz, leggyakrabban színpadon, koncerten keresztül. Ám két nagy fájdalmam mindig volt. Az egyik, hogy sosem jutottam délebbre Rómánál, a másik maga Róma. Ez a város bevehetetlen volt számomra. Úgy éreztem, hogy pont az hiányzik belőle, amitől nekem egy város igazán „olasszá” válik. Egy hatalmas, személytelen, nyüzsgő metropolisz maradt, akárhogy próbáltam megszeretni.
Aztán 2008 decemberében hirtelen megtörtént az, amiben már nem is reménykedtem: sok-sok év után először elkezdtem igazi embereket látni benne, őrülten kacskaringózó robogókkal, Fiat 500-asokkal és rengeteg esővel, áradással! Nem tudom mi változott meg bennem, de „megérintett” lettem. Róma elfoglalta méltó helyét a szívemben, a közepén, és visszahív tömérdek élményt tartogatva még számomra.
Hiába, Róma örök!
Nagy kedvencem Johnny Róma képei. Nekem a város egyelőre még kimaradt, de a képek is megerősítik bennem, hogy egyszer mindenképpen látnom kell!
VálaszTörlés