2010. július 27., kedd

Balázs Zsolt: Rituálé

Rituálé

A fény és az árnyék játéka ősi rituálé.
Túlnyúlik az első ember megjelenésén egészen azokig az időkig, amikor a csillagporból összesűrűsödött az anyag.

A fény megmutat, az árnyék kiolt. Valami létrejön és ugyanott, ugyanakkor valami elvész, megszűnik. Az első emlős életformák még fel sem foghatták hogy olyan színdarabnak lettek főszereplői, szereplői, statisztái, díszletei melynek kezdete és vége egyaránt ismeretlen.
Változott-e azóta valami, úgy igazán és mélyen?

Megidézzük, formáljuk a fényt és befogjuk egy pillanatát, leszüreteljük az idő egy felfoghatalanul apró gyümölcsét. De a gyümölcs is ízében hordozza az elmúlt idő keserűségét, édes örömét, számtalan íz játékát és árnyalatát. Mert hatás nélkül nincs ellenhatás sem, ez a törvény.

Nincs fény árnyék nélkül (és fordítva), ősi és végtelen vágyuk ma is jelen van, ma is hordozza felfoghatatlan messziségű múltját, minden lombkorona földre vetülő másában, minden játék és titok falra vetülő köppenyében.
A játszma préda és vadász között ma is tart még, ahogy a kutya is üldözi és próbálja elkapni a saját farkát örökké.
Mert ez a törvény.

Vetített játék, személyes házi rituáléba bujtatott régi, égi játék.
 

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...