Félmosoly
Óceán szemed simítom pihémmé.
Garzon-falak közt liheg a végtelen,
ahogy a királynője kőóriásként
csapódik egy fehér négyzeten, hogy
végzetemmé legyen... karcsú ujjak
gyúródnak öklévé, s négy koppanással
nyer beengedést alakomba.
Suta bánattal osztozik a számon,
s én félmosollyal suttogom
szárny-csonkomnak, hogy szálljon.
Hüvösvölgyi Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése