Ladik – a csónakok őse

A (M)ilyenek a finnek? Finnország magyar szemmel című időszaki kiállítás új kamarakiállítása a Néprajzi Múzeumban:  
Ladik – a csónakok őse
2011. február 17. – 2011. május 1.
Haapio – the Mother of All Boats
17 February  2011 – 1 May  2011 
Megnyitó: 2011. február 17. 17.00
 
Ladik - a csónakok őse

Fadarab lebeg a víz színén. Ebből a megfigyelésből indult ki minden. Kezdetben az emberek rövid utakat tettek meg egy szálfával, ám hamarosan megkezdték a fa megdolgozását, hogy az jobban megfeleljen igényeiknek. Amikor a szálfát farigcsálni kezdték, lett belőle ladik.

A nyárfaladik készítése során a könnyedségre és fürgeségre törekedtek. A nyárfacsónakot ladiknak nevezték. Amikor az egyetlen fából készült ladikba egy vagy két deszkát tettek keresztbe, készen volt a csónak. A ladikot bizony joggal nevezhetjük minden csónak ősének.

A finn hagyományok pontosan őrzik a ladik készítését:

Egészséges nyárfából, amelynek kora 100-150 év és átmérője olyan 15 hüvelyk, kilenc sing méretű tönköt levágnak, amelyet lehántoltak. Az orrot és a fart szemmérték alapján fejszével és gyaluval alakították ki olyan formára, hogy a test kiszélesedése a hosszúkás részre essen. A kivájás fejszével történt, majd hántolóval folytatták a felületen kialakult tenyér szélességű sávban. A vájat nagyságát kopogtatással és árral való szurkálással állapították meg. A belső oldal elsimítását keresztirányú gyalulással oldották meg. Olyan fél méterre a ladik méretével megegyező tüzet raktak, annak fényénél szélesítették a vájatot. Ezzel egy időben belülről kátránnyal kikenték, a formákat nagy kövekkel alakították ki. Végezetül a ladikot bordákkal, ülésekkel és deszkákkal szerelték fel. A kátránnyal kezelt ladik négy csónak élettartamát is kiszolgálta. Annyira könnyű volt, hogy egy ember könnyedén felkapott egy nyolcsinges csónakot.
A csónak a finn hétköznapok elválaszthatatlan része, így természetesen szerepel a mondák, a népköltészet és a találós kérdések között. A ladikkészítés technológiája az 1940-es években szinte feledésbe ment. A kiállítás bizonyítja, hogy ez a tudás továbbra is él, bár jellemző, hogy a fafaragóművészekből álló, "Puunkuokkijat" elnevezésű csoport ápolja ezt a hagyományt. A csónakkészítő műhelyekben már nem ismerik ezt a különleges eljárást.