Herbst Rudolf, Sehr Miklós és Siklós Péter fotókiállítása az Óbudai Platán Könyvtárban.
Vajda János anyaga a Kísérleti Adás számára.
A könyvtárak manapság már nemcsak könyveket táraznak, hanem az olvasnivalók mellett egyre több rendelkezik zenei- és filmarchívummal is, az üresen álló falak, vagy némely esetben termek pedig képzőművészeti-, így fotókiállításoknak is helyet adnak. Ez a kínálatbővülés minden tekintetben méltányolandó, ám - haza beszélve - a fotográfia szempontjából kifejezetten örvendetes. Az óbudai, Pók utcai lakótelepen működő Platán Könyvtárat a kerület Önkormányzata üzemelteti, 2008 óta egybe vonva az Óbuda (helytörténeti) Múzeummal. Egyik üresen hagyott szobányi termük ennek megfelelően a kerülettel kapcsolatos képzőművészeti alkotásoknak ad helyet rendszeresen.
A MAOE Fotóművészeti Tagozata (akkor még) elnökének, Tóth „Füles” József ötleteként karolta fel a kerület vezetősége az Óbuda Napja ez évi eseményeinek fotóművész szemléletű dokumentálásának támogatását és az anyagból válogatott kiállítás helyszínének biztosítását. Így került a Tagozat fent nevezett három művészének ötven képes tárlata a könyvtár kicsiny, ám annál barátságosabb kiállítótermébe.
A kiállítást megnyitó Kemény Kriszta kerületi önkormányzati képviselő, a Kulturális és Turisztikai Bizottság elnöke így beszélt Óbuda Napjáról:
„Óbuda napja, Óbuda-Békásmegyer kerületének az ünnepe, mely esemény évről-évre immár hagyományosan - a kerület védőszentjének, Szent Flóriánnak az ünnepéhez eső legközelebbi vasárnap - azzal a céllal kerül megrendezésre, hogy erősödjön az itt élők kerülethez való kötődése.
Óbuda-Békásmegyer több mint kétezer éves múltra tekint vissza, város a városban, önálló hagyományokkal rendelkezik. A hagyományok ápolása, a lokálpatriotizmus erősítése fontos feladat volt anno és most, a mai rohanó világunkban is. A 21. században, a technikai vívmányok korában azonban sokszor megfeledkezünk a helyi közösségek szerepéről, összetartó és megtartó erejéről, és ezzel együtt hagyományaink tiszteletéről, noha csak saját szűk hazánkban, esetünkben a III. kerületben otthonosan mozogva, gyökereinket ismerve, lakóhelyünket szeretve érthetjük meg más közösségek világát, életmódját, alkotásait.
Ám a szülőföld szeretete nem csak abból áll, hogy ismerjük kerületünk helytörténetét, részt veszünk Óbuda-Békásmegyer által kínált kulturális programokon, rendezvényeken, hanem abból is, hogy tudunk együtt, önfeledten ünnepelni.”Az idézet utolsó gondolatának felelnek meg a falakon látható képek. Az önfeledt öröm dokumentációi, színekben tobzódó forgatag és arcokban felfedezhető szemlélődés, felszabadultság és kikapcsolódás. Nem is kell és nem is lehet több! Az ilyen jellegű rendezvényekről akkor lehet súlyos „értékű” képekkel megtérni, ha azokon valami nem odavaló történik. Ha minden rendben zajlik, akkor a termés sem lehet más, mint emlékképek halmaza egy vidám és egyre népszerűbb népünnepélyről. És mégis mást kapunk… A fotóművész, aki kedvtelésből, a maga örömére és esetleg egy kihívásnak megfelelve emeli a gépét a történésre, nem a riportázst keresi, hanem megpróbál az emberi mögé tekinteni az objektívje segítségével. Nem kell másik eseményre rohannia, így van ideje kivárni azokat a pillanatokat, amik szerinte(!)hangulatokról és érzésekről mesélnek. Az ünneplők részévé válik, és belülről szemléli a körötte zajlást, hogy ne csak a szemével lásson. Nem az válik mondanivalóvá, hogy melyik sztár énekelt a színpadon, hanem hogy a gyerek milyen áhítattal bámulja a rivaldafényeit. A megörökített epizódokból, a kiragadott arcokból, az autentikus környezetbe helyezett tömegekből részeként áll össze az egész nap. Nem az eseményei, hanem a hangulata. Emellett minden egyes kép önmagában is megállja a helyét, mert mind másról „tudósít”. Ebben van egység a három, amúgy eltérő fotografálási stílust képviselő művész képeiben.
Azt hiszem, nemcsak én gondolom, hogy mennyire követendőnek tartható az óbudai városvezetés szemlélete, akik felismerték, hogy a hivatalos fotóriporteri tudósítás mellett a kerület kulturális történetének szempontjából mennyire fontos a művészi megközelítésű dokumentálás is. Ma értéke van egy száz évvel ezelőtti esemény, vagy városállapot fotójának, a szerzőjétől függetlenül is, hiszen valami elmúltról szól. Ha azonban ez egy ismert művész képe, akkor még inkább értékessé válik, nemcsak a név, hanem az autentikusabb tartalom miatt is. Másfelől a képekkel együtt tovább élő név is egy újabb lehetőséget kap ilyenkor erre. A képviselő asszony beszédének végén az egész Önkormányzat, és a kerület lakosainak nevében is megköszönte a fotósoknak a kiállítást, ám az előbbiek okán valamennyi olyan fotográfus köszönettel tartozhat azoknak, akik bármi módon lehetőséget nyújtanak az alkotásra és azok bemutatásra.
A kiállítás szeptember 14-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.
http://www.platankonyvtar.hu
1031 Budapest, Arató Emil tér 1. (bejárat a Kadosa utca felől)
http://www.platankonyvtar.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése