Képmutogatás nélkül kevesebb a világ
Negyven-ötven gyermek versenyt béget a szüleivel – Kukorica János (később Pattogatottkukorica János) nyáját őrzi. Boka Gábor vezényel, füttyent, kérdéseket intéz hozzánk, a jó választ cukorral jutalmazza és fáradhatatlanul mesél, mesél, mesél. Petőfi nyomán a saját János Vitéz történetét.
Megtudhatjuk például, hogy az óriást megölő kő gyorsulási energiája hogyan aránylik a tömegéhez és a sebességéhez. Hogy Tündérország királya és királynője magyarul beszél, mivel Jancsi és Iluska azóta is ott élnek – nyelvi nehézségeink nem lesznek, érdemes odalátogatni.
Boka Gábor pár eszközt használ, legfontosabb a tábla. Falapokat hajt előre, rajtuk festett képek. A gonosz boszorka esernyő; Jancsi kardját pedig egy vállalkozó kissrác kezébe nyomja, hogy győzze le az oroszlánt.
A gyerekek őszintén figyelnek, ki tudja mikor repül pont hozzájuk egy szem finomság, vagy épp megbeszélik a látottakat, egy-egy fütty lecsendesíti őket. Az egyik utolsó vásári képmutogató ugyanolyan képmutatás nélkül meséli a kalandos mesét, a szerelemről, az emberségről, ahogy a gyerekek hallgatják. Rampapapa pamm pamm.
Hodászi Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése