„szüreteljünk locsi-focsi lángost”
Tudtátok, hogy Rutkai Bori jele az oviban a hóember volt? A Hébe Hóba Banda ezzel az ismerkedéssel indította Vacka dalos koncertjét a kisharsányi óvoda tornatermében, ahova az esőfelhők elől menekült. Azon morfondíroztam, hogy én vajon miért nem emlékszem a saját jelemre az óvodában, meg azon is, hogy milyen érzés lehet, amikor valakinek nem nyuszi, virág, esernyő, hanem mondjuk boríték a jele? A gyerkőcöknek persze az ilyesmi nem derogál, úgyhogy a barátkozósdiból szépen kibontakozott a koncert. Az már csak természetes, hogy végül kinn nem is esett az eső, a gyors helyszínváltozás pedig láthatóan megbolondította a hangosítást. Számomra kimondottan hangosnak tűnt a koncert: az egyik kisfiú füleire tapasztott kacsókkal adta jelét a tiltakozásnak. De az is igaz, hogy egy másik végigszundította az eseményt. A vackás számok viszont mindezek mellett és ellenére nagyon jók voltak, bolond szövegekkel és fülbemászó dallammal. És persze Bori a sajátkészítésű kellékeivel, kellemes hangjával és a belőle áradó sokféle színnel. Felejthetetlen élmény, főleg nekem, akinek örömében és meghatódottságában mindig sírhatnéka támad a gyermekdaloktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése