Utazunk!!!

Utazunk!!!

Heló, 2:23, az időt-teret-hőmérsékletet-bőrfelületet-dimenziókat-átszelő-tudósító jelentkezik. Jelen betűvető ma visszautazott kiskorába, majd az őskorba, onnan a jövőbe, majd délre, s onnan ennen húsába-vérköreibe.

Először is ötéves jobbik énjébe: Csókolom, meg tetszik tudni mondani, merre van a Narancsliget? Mert ott kötött ki a Meseladik, csak azért kérdezem.... A postánál a nagy vaskapu? Azt biztos megtalálom. Ugye? Megyek, megyek, hát látom ám: az összefröccsölt, kézikészítésű köszöntő-eligazító plakátot. Ez az! Belépés.

Odabent másik világ. Édenkert. Az idő l-e-l-a-s-s-u-l-t. Zeneszó, nyugalom, sok kis mancs, lehet festeni lila virágot, arany dombot, narancs eget, sárga tengert, kék és zöld hullám-tájat, vastag kilincset, kunkori békát, "nem baj, ha olyan leszel". A Spulni (Spolarics Andrea) még galambot is fest ezertollú szárnnyal, ki lehet festeni ezerszínűre, ha akarod. Lehet csinálni a Krisztával (Szorcsik Krisztával) babát-bábut – pl. királylányt, hercegkisasszonyt, NATO-katonát, zombit. Llehet színházat is csinálni: egy teljes próbaidőszak gyerekméretben. Vagyis: társulat alakul (értsd: bárki odaszaladhat Tibihez és Adrihoz, benne lesz a mai előadásban), darab íródik, szövegkönyv, díszletfestés, jelmez kerestetik, felcsatol, cicomáz, próba, ééééés premier! Mindez fél egytől fél háromig. Ha nem akarsz szerepelni, megkrnyékezheted a Bárkás sminkeseket, Ilit és Andit, akik mindig benne vannak egy kis arcfestésben. Krokodilt varázsolnak belőled vagy pillangót. Vagy amit szeretnél! Elindulhatsz szemétgyűjtő expedícióra Spulnival, aztán a zsákmányból madarat, tündért, kutyust stb. készítve vasárnapig hozzájárulhatsz a kert legmagasabb fájának feldíszítéséhez. Szóval aki szeretne beszállni, az hozzon szemetet! A hosszútáv kedvelőivel Anikó (a Varga) csinál előadást öt nap alatt. Csatlakozom a mai premier létrejöttéhez. Ma megmentjük az erdőt: Orsi, Emese, Adél és Tündi állatosat szeretnének játszani. Legyen! Máris ott egy paci, egy dalmata, egy papagáj (Tibi, pontos j-vel!), egy tapsifüles és egy mobil-tóval rendelkező halacska, akik egy kislány segítségével megmentik az erdőt a tűztől. Alig hiszem, de pillanatok alatt lesz itt minden: a háttérben dombok, a fán egy mókus odúja, a dalmata füle kesztyűből, a papagájnak csini tollboája, a nyuszi térdig lógó füle. A nagy, erős paripa farka csak úgy lobog, mikor nyerítve bevágtázik a színpadra! Megmenekült az erdő és a halacskából se lett halászlé! Köszi Adri, köszi Tibi! (Aki ma nem volt, csak semmi csüggedés, mert minden nap mehet!)

Miután színházat csináltam, cserélek, beülök a székbe és néző leszek. Mi sem egyszerűbb ennél, csak ülni kell, oszt' nézni, nem?! Sötét van, kényelem, befogadok. Egy frászt! Nézőnek lenni művészet! Azt tanulni kell! Pláne most, 2015-ben, mikor épp nincs színház, mert tönkrement, megszűnt létezni. Kész, vége. De nem csüggedünk, újraszülethet még, ha újra megtanulunk nézni a Nézőművészeti főiskolán! Nem egyszerű. Nem. Egyszerű. Segít a bélbolyhtisztító, purgáló zsinór (a pocakkorgás nem fogja többé zavarni az előadásokat, és nekünk sem kell többé a szomszédunkra nézni megrovóan, holott tudván tudjuk, hogy a mi gyomrunk kutymorgott). Kezdjük az alapoknál! Már az sem mindegy, hogyan megy be az ember a helyére. Oldalazva, háttal, szembe, dupla rittberger stb. – a variációk száma végtelen. De előbb egy kis történeti áttekintés. Gyors időutazás az őskorba, mikor megszületett A NÉZŐ. Majd a jövőben újra megszületik, sőt mi több, hivatásos nézővé válik! De ez még mind nem elég, lesz nézőkommandó! Szóval csak el kell sajátítanunk a helyes nézői testtartást – lábak derékszögben, tenyerek a térdeken, ujjak előrenéznek. Meg kell fejtenünk egy koan jelentését, meditálni rajta – nem kell félni, erre a szemeszter végéig lesz idő bőven, de nem árt azért most elkezdeni a ráhangolódást. Meg kell tanulnunk látni, nem csak nézni – ugyan Színházi Lacikánál (Katona László) intenzívebben nem fog sikerülni; egyszerűen felgyullad tőle a színpad! Inkább csak figyeljük Vancsók Márió tanár úr és Szagolnyák Imre érdemes színművész úr (civilben Kapa és Pepe) legújabb kutatásait, elméleteit és egymást szeretve gyilkoló igyekezetét. A belüket is kidolgozzák értünk és miattunk: leendő nézőkért harcolnak. Még az is előfordulhat, hogy kileng a katarzis-detektor mutatója!? A visítva röhögési mutatók több, mint biztatóak az esti előadáson. Persze, ha belegondolok, hogy mennyire aktuális az előadás keretjátéka, miszerint be kellett zárni az összes színházat, épp most, mikor a független színházak éves költségvetése ki tudja, mire lesz elég... Egy kulcsra és egy jó nagy lakatra. Kérem szépen, szükség lesz van nézőkre, nem árt átérezni a felelősséget.

De ebbe most próbálok nem belegondolni. Leutazom délre, hogy Keleten legyek. Életem első Boban Markovic koncertje. Az elején még logisztikázok, saját anyagomat helyezgetem ide-oda, figyelve, melyik helyről milyen a koncert hatása. A többiek térfoglalósat játszanak, beszállok, egyre előrébb nyomulok, miután rájövök (spanyol viasz), hogy a focipálya hátsó részén rengeteg a tér pörögni-forogni, fűben szerteszét elheverni. Habár ehhez a zenéhez nem az igazi. Inkább belevetem magam az irdatlanul meglepő vagy meglepően irdatlan nagyságú embertömegbe. Oldalról közelítek, ez az egyik kedvenc terepem: a sörpadsor és a vászon közti részen még mindig elég szellős a hely táncolni és fűben ülni, de a forgatag már lüktetőbb. Bele a közepébe! Ez az!

Hivatalosan is megállapíthatom: a Boban Markovic Orkestar koncertjének élvezeti értéke a tömeg kellős közepén, és a színpadhoz minél közelebb a legnagyobb! Maradok! Aztán a tubás két lába között kiszúrok még egy remek helyet: Varga Líviusz a színpad másik oldalán áll, és a zenészek mögött tombol, égnek fordított arccal. A bőrfelületen hideg réteg, de eggyel bentebb a vér gyorsul. Utazás magamba. Megállok valahol a köldököm körül és onnan vándorlok a csípőmig és vissza, egyre gyorsabban. Néha felszaladok a vállamba. A Sexy Rita című számnál már szanaszét táncolnak a sejtjeim. Mert Marco Markovic nemcsak szájdobban, improvizációban, de trombitaszólóban, és csípőtempóban is lenyűgöző, energiaboma, a zenekar lelke. Rúzsa Magdi szívéből és torkából kiszakad a hang. Még akkor is hallom, mikor arccal lefelé a sátoromba dőlök, és gödör-mély álomba zuhanok.

Szemerédi Fanni