Nem ez a vége
Még világos van – ülj le a színpad elé a fűbe. Két szomorúfűz hallgat a háttérben. Hangol a zenekar, sötétségbe öltözködnek a fűzfák, kigyúlnak a reflektorok, előttük tolakodva röpködnek a szúnyogok. Palkonya, színpad, NemEz.
Ismerős népdalok hangzanak el, de mégis annyira másképp. Énekelném, de inkább hallgatok. Csak végigdőlök, és már az sem zavar, hogy több szúnyog csípte bőrfelületem, mint az érintetlen. Jazz, folk, népzene – e három zenei stílus keverékéből születnek meg azok a dalok, amelyeknek mosolygós hallgatója lehettem. Kátai Judit énekesnő rugdosott ki bágyadt, fáradt állapotomból. A hangjából áradó kedvesség, őszinteség meggyőzött afelől, hogy jó döntés volt lemondanom az egyéb programokról. Igazságtalanság, csak róla beszélnem, ugyanis a zenekar többi tagja is említést érdemel, hisz, ahogy a fesztivál jelmondata hangoztatja „szívvel lélekkel” zenéltek. Mi pedig mezítlábasan hallgattuk őket. NemEz a vége. Talán a fűzfák is egyetértettek velünk, bár igen csöndesek voltak.
„Ha minden igaz, végre ránk talál a nyár hangulata, s vele egyetemben a szabadtéri muzsikálások alkalma is. Útrakészek vagyunk: hangszerek behangolva, sütemények a pakkokban, dalos kedvünk a szájaink szélén - jertek hát, örüljünk együtt a csodának, ahogy a zene összeköti lelkeinket!”- olvashatjuk a zenekar honlapján, és érezhettük a koncerten. Fogták a kezünk, velük utaztunk.
Majoros Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése