A fesztiválozás teljes embert kíván. Sátorozni annyi, mint hajnalban fázni, betévedt szúnyogot hajkurászni és valamivel a hajnal reggelbe fordulása után izzadtan ébredni. Bedagadt szemekkel támolyogni a vizes blokk előtt kígyózó zuhany- és vécésorba, erősebb idegzetűeknek várakozás nélkül irány a Toi-toi, higiéniára kényes városi leányzókat várja a meseszép táj lágy öle. Reggelire mehet a virsli vagy a pácsó, de kávé mindenképp, fanatikusoknak cigarettafüsttel, fröccsel vegyítve – kinek hogy. Ha esik, az bosszantó, ha nem esik, az izzasztó, stoppolni jó, de ha oda akarsz érni a kedvenc programodra, nem érdemes a kényelmes, otthoni utolsó pillanatos tervezés, jobb, ha ráhagysz egy kicsit. Valami varázslat mégiscsak működik a dologban, a megszokott mogorva metróarcok helyett itt karikás szemű, lesült, szeplős, maszatos vigyorokat, joviális hunyorgásokat, harsány vidámságba torzult ábrázatokat találsz. Mesére vágyó gyermeki ének találkoznak itt, ebben a legenda szántotta, nagy mesélőkkel és sosem öregedő művészlelkekkel telt, ördögi katlanban.
Ha egyszer a sátán szemet vet egy szép szűzre, annak a fele sem tréfa. Földi halandóknak alig-alig van esélye a luciferi csábítással szemben. Ehhez minimum a szeretet kell, de azért az sem árt, ha a zsenge hajadont egy boszorka hírében álló anyabanya védelmezi. Az éjfélkor felvert kakas kukorékolására a leánykérés próbáján elbukó, ravaszul csőbe húzott ördög dühében úgy földhöz vágja ekéjét, hogy szerterepül mind a hat, eléfogott sátáni macska, míg földet érvén egy-egy cicahátú dombba nem merevednek. Hogy a legendának mi a tanulsága, s hogy a gonosz erői miért fordulnak egymás ellen az akarásban és a féltésben, azt már mindenki a saját szájíze szerint magyarázza – a mese akkor jó, ha jókor van vége, hogy aztán ki-ki kerekítse saját fantáziája szerint.
Szabad asszociációikba ezúttal Cseh Andris, ef. Zámbó István, Kiss Tibi és Háy János vezetik be az érdeklődőket – a nagyharsányi faluközpont Helytörténeti Múzeumában kortárs kiállítást avatnak. Írnám, hogy állandó kortárst, hiszen a művek nem holmi eladható vásznakon, hanem egyenesen a falakon teremtenek meseszerű enteriőrt, de persze elkerülöm az efféle paradoxonokat. Hagyományteremtés ez inkább, afféle hosszú távon ható képzőművészeti happening.
Ki kételkedne benne, hogy ezek a művészek az ördöggel is lepaktálnak, hogy bepillantást nyerjenek a mennyek kapujának kulcslyukán? Ef. Zámbó festészetének felismerhető karakterjegyén, előremutató, démonian vörös körmű női ujjon zöld ufósátánka ül kinyújtott nyelvvel, fényesre simogatott rézgombban végződő kígyózó farokkal. Fölötte kék pöttyös labda a glóbusz, de ki törődik azzal, ha egyszer a világosság a villanykörtében végződő kábelfarok végén parancsol, s a sorompó lassanként felfelé nyílik... Cseh Andris két csirkéje kedélyesen figyeli a beteljesülésért folyó reménytelen küzdelmet, mert akár szűzi hajadon, akár féltő boszorka, azért mégis a nő irányítja az eseményeket, s ha ördög is ül mutatóujján, ellenállásról szó sem lehet. Cseh Andris tolmácsolásában ef. Zámbó fehér paripán hozza nekik a pöttyös földgolyót, s zsebében nyilván az összes csillagot. Kiss Tibi megafonjával kiáltja világgá szívtelenségük fölötti vigasztalan bánatát, míg Andris feje fölött egyensúlyozza a meghódításukra szánt létrát – természetesen reménytelenül. Eközben a csirkékké absztrahált két keramikusnő (Simon Edina és Surman Edit) madarai, inka maszkja és a vörös reflektor fényét visszaverő földöntúli virágmezői egykedvű ridegséggel fogadják a hódolatot. Ha a nő a világ motorja, akkor Kiss Tibi szerint a nő a sátán maga, a mindenség csikorgó fogaskerekét hajtó vicsorgó bajkeverő, kinek törött szárnycsonkja emlékeztet csupán égi eredetére. Mert valamikor Lucifer – ellentmondván az Úrnak – mozgásba hozta a világot – és azóta bizony a poklon át vezet az út a mennyekig.
Eképpen kell kitartásodról tanúbizonyságot adnod Kiss Kálmán, (nyugalmazott tanár, ma főállásban Kiss Tibi apukája) rögtönzött magyaróráján, hogy azután a kavargó rímekkel, verstöredékekkel csordultig telt fantáziával, felkészülten léphess be azon a bizonyos ajtón, abba a bizonyos terembe, aminek falára a poklokból visszatértek vetítették a kulcslyukon át meglesetteket.
Ady Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése