Mikor megszülettem, emlékszem, még friss faforgács illata lengte be a műhelyt. Ahogy cseperedtem sok helyre elvetett a sors. Közben kényelmet adtam a kíváncsiaknak, megpihenést a fáradtaknak. Egyszer még a szülőhelyemet is viszontláttam, vagyis csak az üresen tátongó helyét. Később körbejártam a földet is, de végül megnyugvást az öregkorom hozott. Ma már békésen pihenek én is. Hátamat egy kis pince falának vetve, bámulom a tájat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése